LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

Az autista gyerekek is szeretik a karácsonyt. Általában. Ha a család figyelembe veszi az autizmust! 
Adunk néhány tanácsot, hogy mindannyiunknak nyugodtan és harmonikusan teljen a karácsonyi időszak. 
 
Előkészületek
 
Az adventi naptár, hetirend, asztali vagy falinaptár segítségével jelezzük, hogy hány nap múlva jön a karácsony.  Ha látja, hogy mennyit kell még várnia, csökken a várakozás feszültsége.
 
 
A gyermeket célszerű megkérdezni (ha beszél, vagy más módon tudja közölni), hogy milyen ajándékot kér karácsonyra. Ugyanis nem fogja eljátszani, hogy tetszik neki a plüssállat, miközben ő a laptopjára kért volna egy fizetős játékot.
 
Át kell gondolni, hogy az ajándék be legyen-e csomagolva. Van olyan gyerek, aki a csomagolást látva nem is érti, hogy kapott valamit, hiszen ez látszólag nem az, mint amit kért. Vagy esetleg a csomagolással kezd el játszani. 
 
Egyes játékokat érdemes előkészíteni:
  • Nagyobb, díszdobozos játéknál célszerű kiszerelni a rögzítőket a dobozból, hogy a karácsonyfa alatt a kicsomagolás két mozdulattal megtörténhessen, a gyermeknek ne kelljen várnia a játékra hosszú percekig. 
  • Elemes játék esetén mindig legyen elég elem hozzá és erősen javasolt előzetesen kipróbálni a játékot. (Mi már nem egyszer jártunk úgy, hogy a távirányítós autó/helikopter nem működött, vagy pár perc használat után elromlott. ) 
  • A játékprogramoknál nem árt ellenőrizni, hogy elindul-e a gyerek gépén. (Erre is volt már példa.)
  • Az összerakást igénylő játékoknál (Lego, Playmobil, puzzle) át kell gondolni, hogy képes-e a gyermek kirakni, összerakni. Egy kisovisnak nem érdemes általában óriási Lego autót vagy 5000 darabos puzzle-t venni. A Lego kirakásánál elkélhet a segítség nagyobbaknál is. Ha tudjuk, hogy el  fog fogyni a türelme a felénél, akkor rakjuk össze előre félig, vagy majdnem készre, hogy a gyermek fejezhesse be, így biztosan sikerélménye lesz. A nagyobb Playmobil játékokat pedig lehet, hogy jobb előre összerakni. 
A karácsony jó alkalom, hogy megtanítsuk az ajándékozásra az autista gyereket. Így látni fogja, hogy ő is tud örömet okozni! Attól függően, hogy mit szeret csinálni, lehet az ajándék egy rajz, egy kedves saját kezűleg készített képeslap, készíthetünk vele mézeskalácsot, sütit, pogácsát, asztali, vagy karácsonyfadíszt. 
 
 
Karácsony este, vendégség
 
A nagy családi rendezvények igénybe vehetik a gyermeket, főleg, ha szenzorosan túlérzékeny. A kiborulást megpróbálhatjuk megelőzni azzal, hogy ismertetjük (rajzban/írásban és szóban) a hetirendet és napirendet (ki jön, mikor, meddig, mit fogunk csinálni). A rokonok látogatásánál előre közöljük, hogy mennyi ideig maradnak/maradunk és ezt időjelzővel láttassuk is (óra, time timer, tépőzáras időjelző) és tartsuk is be!
 
Ha van valamilyen szenzoros érzékenysége a gyermeknek, azt figyelembe kell venni. Például ha nem szereti a szúrós és illatos élő fenyőt, akkor lehet helyettesíteni műfenyővel, ha nem bírja a rokonok hangos bulizását, akkor kapjon füldugót. 
 
Ha nem szeretne puszit adni a rokonságnak, akkor ne kelljen. Ha zavarja a fejsimogatás, akkor ne simogassa a rokonság.
 
Ha már elég nagy hozzá a gyermek, akkor a viselkedési szabályokat ismertessük előre (rajzban, írásban), biztosítsunk menekülési lehetőségeket is. A szabályok betartását külön jutalmazzuk.
 
Karácsonykor általában a családokban nagy evés-ivás zajlik, ilyenkor is oda kell figyelni, hogy olyan étel is kerüljön az asztalra, amit a gyerek megehet (például mikor vendégségbe megyünk a laktózérzékeny gyerekkel és nincs laktózmentes édesség, az kellemetlen…)
 
Vigyünk csereruhát (ha leeszi magát vagy egy baleset történne).
 
Vendégségek alatt legyen a szülőknél vésztartaléknak egy kedvenc játék vagy tablet.
 
Mindenkinek boldog és nyugodt karácsonyt kívánunk!
 
 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.

Magyarországon többféle iskolatípusban is tanulhatnak az autista gyerekek. A többségi állami osztályokba is integrálnak jól beszélő, magas intelligenciával rendelkező autizmussal élő gyermekeket, ha kevés a viselkedészavaruk. A gyógypedagógiai iskolák némelyikében 4. osztályig van lehetőség ép értelműek számára (ha az IQ meghaladja a 70-et) normál tanmenettel haladni autista szegregált csoportban, ezen kívül van lehetőség a tanulásban akadályozottak tanmenetével haladni autista szegregált csoportban, vagy az enyhe/középsúlyos értelmi fogyatékosok osztályába integrálva. A fenti, államilag teljes mértékben finanszírozott megoldásokon kívül választhat a szülő alapítványi iskolát is. Az alapítványi iskolák típusai széles skálán mozognak. Nem minden alapítványi iskola vesz fel autista gyermeket és a tanmenetben is lehet különbség. Létezik szegregált autista iskola, sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására szakosodott iskola (autizmus, ADHD, disz profillal), valamilyen speciális oktatási módszerre szakosodott iskola (pl. Waldorf), vagy emelt szintű képzéseket biztosító (pl. művészeti nevelés/angol, stb.) és drága magániskolák is fellelhetők. (További információk az iskolaválasztásról itt.)

 
Egy autizmussal élő óvodás gyermek szülőjének általában az elsődleges szempontja az, hogy vajon felveszik-e egyáltalán a gyerekét majd bárhova, ahol a képességeinek megfelelő oktatást kap. A második szempont a tanító személye (ez valóban nagyon fontos) és az iskola által biztosított szolgáltatások (egyéni fejlesztések, napközi, különórák). A szülőben általában nem merül fel a kérdés arra nézve, hogy milyen lesz az oktatás jellege. Pedig az autizmussal élő gyermekek esetén ez is kulcsfontosságú tényező és teljesen egyéni, hogy kinek-mire van szüksége. 
 
Frontális oktatás
 
A többségi állami iskolákban (és a gyógypedagógiai iskolák tanulásban akadályozottak osztályaiban) szinte kizárólag hagyományos, frontális oktatás zajlik. A frontális oktatás jellemzői:
  • a tanár a táblánál magyaráz, 
  • a gyerekek asztalai a tábla felé néznek, 
  • általában egy padban 2 gyerek ül

Frontális oktatás céljára berendezett terem. Forrás: Sint Smeding, Flickr

Ez a forma azon autista (Asperger szindrómás) gyermekek számára elfogadható, akik enyhén érintettek, az IQ-juk magas, a beszédük és beszédértésük kiváló, az autizmusból adódó viselkedészavarokat pedig tanórán képesek kompenzálni, de a túl hosszú (időben nem eléggé strukturált) és nagyon interaktív helyzetekben ők is elvesznek.
Ha van lehetőség (és szükség) gyógypedagógiai asszisztens bevonására, akkor célszerűbb, ha az asszisztens nem a gyerek mellett ül, hanem az egész osztálynak segít, viszont folyamatosan figyelemmel kíséri az autista gyermek munkavégzését és a szünetek strukturált, értelmes módon történő eltöltését. (Ez nem azt jelenti, hogy az asszisztens vagy shadow/árnyékpedagógus a gyerek háta mögött áll és irányítja, hanem egyénre szabott megoldásokkal segíti a szociális helyzeteket, ha szükséges. Az árnyékpedagógia gyakorlatáról itt olvasható egy cikk.)
 
Frontális oktatás esetén érdemes átgondolni, hogy melyik padba üljön az autista gyermek. Van, akinek a legjobb az első pad, ahol nem látja a többi gyermeket. Van, akinél szerencsésebb választás, ha oldalt ül, valamelyest védett zugban. A padtárs személye is nagyon fontos: érdemes megfigyelni, hogy támogató, vagy destruktív-e a padtárs az autizmussal élő tanuló számára és változtassunk, ha szükséges.
 
Kooperatív projekt munkák
 
Vannak iskolák, ahol a közös, kiscsoportos projektmunkákra helyezik a hangsúlyt. Az osztályokban a padok elrendezése is ezt tükrözi: 4-6 gyerek asztalát összetolják, a gyerekek körbeülik és együtt oldják meg a tanóra, vagy időszak projektjét.
 
Kooperatív munka céljára berendezett terem. Forrás: Krissy Venosdale, Flickr
 
Ez a forma magas szintű kommunikációt igényel és jó problémamegoldó készséget. Előnye, hogy a többiek bevonhatják az autizmussal élő gyermeket a munkába, segíthetik a kommunikációját és mintát adhatnak, ez komoly fejlesztő hatással bírhat, ha az autista gyermek elviseli, hogy valaki állandóan ránéz, hozzá beszél. Az autista gyermek ezeknek a csoportoknak is hasznos tagja lehet, amennyiben a téma az érdeklődésébe vág, mivel ez esetben rengeteg információt adhat a társaknak.  A kooperatív munkában még nem gyakorlott gyerek esetében célszerű eleinte konkrét feladatot rábízni, a részmunkák felosztásába, szervezési munkákba csak később érdemes bevonni, mikor már nagyobb a rálátása a folyamatokra.
 
Vegyes forma
 
Néhány iskolában látható a frontális és egyéni oktatási módszer vegyítése. Ebben az esetben a padok egyesével, külön-külön állnak a teremben, általában a tábla irányában, de lehetőséget adva a mozgásra, közös beszélgetésekre is.
 
Rugalmasan, változatosan elhelyezhető padokkal berendezett terem. Forrás: loonyhiker, Flickr
 
Ez a forma alkalmas arra, hogy a kevésbé alkalmazkodó gyermekek is jól érezzék magukat, mivel nincs zavaró padtárs és a pad elhelyezhető a többiektől viszonylag távol, szeparáltan is. A tanító/tanár úgy tudja segíteni a gyerekeket egyénileg, hogy közben a többieket nem zavarja, ezért ez az elrendezés jobban módot ad az egyéni differenciálásra. Nem véletlen, hogy ezt az elrendezést inkább alapítványi iskolákban láthatjuk.
 
Autista szegregált oktatási lehetőségek
 
A TEACCH elvek szerint az autista gyermekek oktatásának legcélszerűbb módja részben szeparált formában és egyénileg történik. Mivel ez rendkívül sok gyógypedagógust/gyógypedagógiai asszisztenst igényel még a legjobb munkaszervezés mellett is, ezért ez Magyarországon szinte soha nem valósul meg optimális módon. A TEACCH módszer szerint a padokat a gyermek képességei és túlérzékenységeinek megfelelően kell elhelyezni és kialakítani. (Theo Peeters: Autizmus az elmélettől a gyakorlatig, 25-33. oldal.)
Ezzel szemben Magyarországon a padok elhelyezése elsődlegesen a terem méretétől és alakjától függ, legjobb esetben sablonosan falhoz támasztva, egymástól polcokkal vagy paravánnal elválasztva tanulnak a gyerekek. Ez elvileg lehetőséget ad az egyéni, differenciált feladatvégzésre, a többiektől optikailag elszeparált, a külső zavaró tényezőktől viszonylag védett közeg, segíti az összpontosítást.
 
Autizmus specifikus szeparált tanulóhely. Forrás: Nicole Mays, Flickr
 
A gyakorlatban azonban mit lehet látni? Az egymás mellett ülő gyermekek zajongása, beszélgetése a tanítóval, gyógypedagógussal teljesen áthallatszik, mellette dolgozni képtelenség. A gyerek a tanítóval akkor sem tud szemkontaktust felvenni, ha akar, hiszen a pedagógus a háta mögött van valahol. Ha kérdezni akar valamit, akkor ki kell fordulnia a padtól teljesen, felállni és megkeresni a pedagógust, esetleg hangosan szólni neki. A pedagógus a polcokkal szeparált kicsi munkavégző helyekre  nem igazán fér be, ezért a feladatmegoldásokban segíteni csak úgy tud, ha a gyerek feje fölött hajol át. 
 
Mikor előnyös mégis ez a forma? 
 
Ha a gyermek olyan strukturált, zárt végű feladatokat kap, amelyeknek a megoldását már önállóan el tudja végezni, akkor célszerű a szeparált feladatvégzési hely, de ez esetben is figyelembe kell venni az egyéni képességeket. 
Egyéni tanításhoz, új anyagrész elsajátításához ez a forma nem alkalmas. 
Egyéni fejlesztés, új tananyag elsajátítása a szegregált csoportokban általában egy külön asztalnál zajlik (jó esetben), ahol a gyermek a pedagógussal szemben ül, vagy egymás mellett ülnek. Optimális esetben az egyéni tanítás nem a többiekkel azonos teremben, a többi gyerek háta mögött történik, hanem másik szobában, vagy legalább a terem másik sarkában. 
 
Az autizmussal élők legfontosabb fejlesztése a szociális-kommunikációs fejlesztés. Ennek a megvalósítása 2 személyes helyzetben vagy kiscsoportban zajlik. A kisebbeknél alkalmas erre a célra egy (óvodákban szokásos) játszószőnyeg, párnákkal kijelölve a gyermekek helyét. Nagyobbaknál alkalmas lehet a körben elhelyezett pár szék, vagy egy nagyobb körbeülhető asztal. 
 
Néhány tanács elsődlegesen a térstruktúrára vonatkozóan autista gyermeket is fogadó pedagógusok részére:
 
  • Az autizmussal élő tanuló helyét –főleg eleinte- érdemes jelezni: a székre ragasztott jellel (mint pl. az óvodákban), vagy névvel/színnel. Integrációban érdemes minden gyereknek elkészíteni az egyéni jelzést, hogy az autista tanuló megsegítése ne legyen megbámulandó különlegesség a többiek számára. 
  • Ha gond van a gyermek munkaszervezésével, pl. rendetlenség van az asztalán, akkor mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne az adott helyzetet strukturálni. Ha van rá hely, akkor érdemes a könyveket tantárgyak szerint különböző színű mappákba rendeztetni, hogy könnyebben átlátható legyen. A strukturált munkában megszokott „balról elveszem a feladatot, jobbra átrakom, ha készen vagyok” módszer is beválhat.
  • A testnevelés teremben, ha nagy a tér, akkor színes szigetelőszalagok padlóra ragasztásával vagy padok elhelyezésével jelezhető, hogy mely területen kell tartózkodni az óra különböző részei alatt.  A gimnasztikánál a gyerekek közti térközt lehet biztosítani előre megfelelő helyre lerakott hulahopp karikákkal amelyben végzik a feladatot, vagy előre leragasztott jelzések is alkalmazhatók.
  • A szünetekben a kisebbek szívesen játszanak a földön, ha ehhez nincs egy kijelölt terület, akkor a szünetek idejére le lehet teríteni a földre (a tábla elé vagy az egyik sarokba) egy szőnyeget.
  • Az ebédlőben a legtöbb iskolában egyszerre sok gyermek tartózkodik. Ez együtt jár elég magas alapzajjal, ami az autista gyerekeket zavarhatja, ezen kívül még a tömeg is frusztrálhatja őket, ez stresszel jár, a stressz pedig viselkedészavarokat hozhat. Ha van mód rá, akkor érdemes úgy szervezni, hogy az autista gyermek kisebb csoportban étkezzen, vagy legalább az asztalnál olyan helyre tudjon ülni, ahol vagy az egyik oldalán, vagy vele szemben nem ül senki. 
  • Az autizmusban nincsenek mindenkire illő instant megoldások. A gyermek speciális szükségleteihez igazított segítségek megtalálása igazi kihívás, kreatív munka. Nagyon hasznos, ha időnként összeülnek a pedagógusok, a gyógypedagógus és az asszisztens és együtt ötletelnek az autizmussal élő gyermekek megsegítéséről, hiszen több szem többet lát. Ebbe a munkába érdemes bevonni a szülőket is, de alapvető fontosságú, hogy minden fél kooperatívan és konstruktívan álljon a munkához.
 
Köszönöm a cikk megírásában nyújtott segítségét  Kocsisné Edina gyógypedagógiai asszisztensnek! 
 
Köszönöm a lektorálást Vígh Katalin autizmus-specifikus gyógypedagógusnak! 
 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.
 

A sportolás mindenki számára fontos, hasznos tevékenység. Segít megőrizni vagy javítani a kondíciónkat és ha kedvünkre való sportot választunk, akkor még a hangulatunkra is jó hatással van. Az autista emberek számára is nagy jelentősége van a rendszeres testmozgásnak. Csökkenti a stressz-szintet és a rendszeres testmozgás egy napi rutint is biztosít. 
 
Sok autizmussal élő nem szeret mozogni és már gyermekkorában túlsúlyossá válik. Ezt mindenképpen érdemes megelőzni. Kicsiknél az óvoda és az iskola biztosítja a rendszeres mozgást, ezen kívül pedig javasolhatók a különböző terápiás tornák (pl. TSMT, Ayres, Alapozó). Ezek mellett érdemes már fiatalon kipróbálni többféle mozgásformát és választani egyet (vagy többet), amit később szívesen végez a gyermek. Ha az autizmussal élő személy szociális képességei erősen sérültek, akkor célszerűbb egyénileg végezhető sportot választani és nem erőltetni a csapatsportokat. A küzdősportoknál erősen megfontolandó, hogy vállaljuk-e a felmerülő kockázatokat. Ha mégis küzdősportot választunk, akkor nagyon fontos a hozzáértő edző.
 
A mozgásos tevékenységeknél külön kell választani a terápiás célú, szabadidős és versenysportokat. Jelen cikkem célja, hogy autizmussal élők számára ajánlható szabadidős sportokat mutassak be (a teljesség igénye nélkül).
 
Lovaglás, voltizsálás
 
Hatással van az agy szenzomotoros központjára, ezenkívül a szociális készségekre is jó hatással lehet. Előfordulhat, hogy a gyermek fél a lótól, mert túl nagy, ebben az esetben eleinte pónival lehet a lovagláshoz hozzászoktatni. 
 
 
Görkorcsolya, jégkorcsolya
 
Indirekt módon javítja a mozgáskoordinációt és figyelmet (hiszen senki nem szeret elesni), önállóan és társaságban is végezhető szabadidős sport. A jégkorcsolyánál problémát jelenthet a korcsolyapályán lévő tömeg és a hangos zene. 
 
Futás, terepfutás, kirándulások
 
A lehető legegyszerűbb megoldás, hiszen csak egy sport- vagy túracipő kell hozzá. Terep- és tájékozódási futásnál, geocachingnél az autista személy soha ne fusson/gyalogoljon egyedül. Integrált kirándulásokat, vízitúrákat pl. a Parafitt Egyesület szervez.
 
Úszás
 
Sajnos nagyon gyakori az autizmussal élők körében a vízbefulladás. Általában szeretik a vizet, vonzza őket minden folyó és tó, ezért nagyon fontos, hogy az autista gyermekek megtanuljanak úszni. Az úszás kedvező hatással van a testtartásra és allergiásoknak is javasolható. Néhány alapítvány és egyesület szolgáltatásai között igénybevehető speciális hidroterápia, ill. úszásoktatás gyógypedagógus segítségével (Kiscsoportos úszásoktatás: Parafitt Egyesület, egyéni óra: Mikuszi suli). Előfordul, hogy az autista gyermek vagy fiatal nem hozható eléggé feladathelyzetbe az úszásoktatáshoz. Ilyen esetekben mindig érdemes szakemberhez fordulni és nem egyedül kísérletezni. 
 
Tollaslabda, tenisz 
 
A szociális tekintetben erősen sérült személyeknek egy kiváló lehetőség a társas sportra, mivel csupán egy partnerre kell figyelni. Jó időben tollaslabdázni szinte bárhol lehet kültéren is. A tenisz már költségesebb sport, de néhány helyen lehet találni ingyenes teniszpályát is.
 
Asztalitenisz
 
Sok parkban, játszótéren találhatunk ping-pong asztalt, de gyakran van iskolákban is, ezért 7-8 éves kortól mindenképpen érdemes kipróbálni és gyakorolni az asztaliteniszezést. Gyorsítja a reakcióidőt és a gyorsaságot, javítja az állóképességet. Hátránya, ahogy a tollaslabdának és tenisznek is, hogy nem szimmetrikusan terheli a szervezetet, ezért érdemes pl. tornával, úszással kombinálni. 
 
 
Kerékpár
 
A kerékpározásnál figyelembe kell venni, hogy az autizmussal élők figyelme gyakran szóródik. Ha a gyermek hangérzékeny, akkor egy motortól, hangos mentőautótól bepánikolhat, vagy előfordulhat, hogy elengedi a kormányt és befogja a fülét, akár menet közben. Forgalommentes, veszélytelen utakon érdemes velük biciklizni. Ha gondot jelent az egyensúlyozás, akkor speciális, 3 kerekű triciklit is be lehet szerezni.  
 
Torna, fitness, jóga
 
Néhány egyesület már tart órákat szegregált formában is fogyatékkal élőknek. Ennek a formának az előnye, hogy kevésbé merülhet fel probléma a furcsa viselkedések miatt, elfogadóbb a környezet. 
 
Kajak, kenu
 
A kajakozás-kenuzás akkor javasolható, ha az autizmussal élő ember úszástudása magabiztos, kitartó, de még ez esetben is mindig társaságban, kísérővel történjen az evezés. Ha nem versenysportként választjuk, hanem szabadidős tevékenységként, akkor stresszmentes, kellemes időtöltés. 
 
 
Minigolf
 
Ha van a környéken minigolf pálya, akkor érdemes kipróbálni. Jó hatású a figyelemkoncentrációra, mozgáskoordinációra. Kisebb társaságban nagyon kellemes szabadidős sport. Az üdülőterületeken található fantáziapályák teljesítése vidám perceket okozhat minden résztvevőnek. 
 
 
Köszönöm Gégény Noémi (Parafitt egyesület ) segítségét a cikk megírásához!
 

Az általános iskolai óraközi szünetek eltöltése az autista gyerekek számára nagyon nehéz. Nagy a zaj, nagy a tömeg, számukra átláthatatlan szociális interakciók zajlanak folyamatosan. A probléma legegyszerűbb megoldása a „kivonulás”. Ha van könyvtár, akkor oda be lehet húzódni csendes tevékenységet végezni, vagy az udvar, folyosó egy eldugottabb sarka is alkalmas lehet olvasásra, esetleg zenehallgatásra (ha engedélyezi az iskola a zenehallgatásra alkalmas eszköz használatát az iskola falain belül). De vannak olyan autista gyerekek, akik nagy mozgásigényűek, vagy szeretnének barátkozni, együtt játszani a többiekkel, csak nem sikerül.  A szociális helyzetek megértését megkönnyítheti, ha a gyermek jár autizmus-specifikus fejlesztésre. Hasznos az is, ha a szülők beszerzik a szakirodalmat és otthon is beszélgetnek az iskolai helyzetekről.
 
Ha a szándék a közös tevékenységre megvan és sikerül (pl. szabályoldalakkal) elmagyarázni a legalapvetőbb társasági viselkedéseket, akkor érdemes kipróbálni az alábbi játékokat.  Először otthon „modellezzük le” a játék menetét, a helyzetből adódó lehetséges kommunikációs helyzeteket is próbáljuk le. A javaslatoknál figyelembe vettem az autizmusból adódó nehézségeket és erősségeket is. 
 
Kültéri játékok
 
Fogócska
 
Nem tartozik a legegyszerűbb játékok közé, de az iskolai szórakozási lehetőségek közül a diákok számára a legnépszerűbb, ezért mindenképpen érdemes otthon a szabályokat elmagyarázni és többször kipróbálni (ha az óvodában nem gyakorolták be).
Az autizmus szempontjait figyelembe véve lehet, hogy sok gyermeknek egyszerűbb a „színfogócska”: A gyerekek választanak egy fogót. A többiek választanak egy-egy színt maguknak (mindenki másmilyen színt választ) úgy, hogy a fogó ne hallja a megbeszélésüket. Ezután a fogó mond egy színt (pl. piros), ekkor a piros színt választó gyerek elszalad és csak őt kell a fogónak elkapnia. 
Ez a fogócska verzió átláthatóbb, hiszen 2 gyermek között zajlik csak a játék szaladgálós része, nem kell a tömeget kerülgetni, elviselni a hangoskodást.
 
Gumizás
 
A szülők nagy része gyermekkorából ismeri a gumizást, amit elsősorban a lányok játszottak. Egy néhány méter hosszú gumiszalag kell hozzá, aminek a végét összekötik. Két gyerek egymással szemben állva a bokáira akasztja a szalagot, a harmadik gyerek kitalál egy koreográfiát az ugráláshoz, a többiek pedig megpróbálják utánozni. Ha mindenkinek sikerült, akkor kicsit följebb emelik a gumit a lábukon a gyerekek. 
 
Ugróiskola
 
Gondolom, ehhez különösebb magyarázat nem szükséges. Ha nincs lehetőség az ugróiskola megrajzolására, akkor pl. a folyosó padlóburkolatának a kiosztása is alkalmas lehet, főleg ha például nagyméretű négyszögletes burkolólapokkal van borítva. A lapok méretétől függően lehet kialakítani szabályokat (pl. minden másodikba kell beleugrani).
 
Aszfaltkréta
 
Többek között lehet rajzolni utakat KRESZ táblákkal, gyalogátkelőhelyekkel, közlekedési eszközökkel.

 

 
Labdajátékok
 
Az iskolások között többnyire kedvelt kidobós az autista gyerekek számára félelmetes lehet, velük lehet egyszerű célbadobóst játszani. A foci, kosarazás nehéz, mert folyamatosan figyelni kell a többiekre. Ha ezek nem mennek, szervezhető helyette sorverseny jellegű ügyességi játék labdapattogtatással, gurítással, rúgással. Ha ilyet szervezünk, akkor érdemes kisebb csapatokat felállítani, hogy a várakozási idő ne legyen hosszú.
 
Beltéri játékok
 
Ha a tér hiánya, vagy az időjárás nem teszi lehetővé az udvari mozgásos játékokat, akkor maradnak az beltérben is végezhető tevékenységek.
 
Szólánc
 
Ha a szabály az, hogy a gyerekek egymás után, fix sorrendben mondhatják csak be a megoldásokat és nem a bekiabálás megy, akkor egy könnyen követhető, egyszerű játék, amihez semmilyen eszköz nem szükséges. A szólánc játékhoz sokféle szabályt ki lehet találni, de kicsikkel a legcélszerűbb ha a legegyszerűbb lehetőséget választjuk: a bemondott szó utolsó betűjével kell szót mondani. 
 
Amőba, torpedó és kockázás
 
Egyszerű társasjátékok, csak négyzethálós papír kell hozzá és elég egy osztálytárs partnernek. Az amőbát és a torpedót mindenki ismeri, a kockázást talán nem. A gyerekek felváltva húznak egy-egy vonalat a papírra (1 négyzetoldalnyit). A cél az, hogy bekerítsenek területeket. Aki a bezáró vonalat rajzolja, azé a négyzet, belerajzolja a saját jelét (x vagy o), a játék végén leszámolják és akié több, az nyer.
 
Barkochba
 
Autista gyerekek esetén a barkochbát mindenképpen érdemes előre begyakorolni. A legelső időszakban elég pár tárgyat kirakni a gyermek elé (vizuális támogatás), ezekből lehet csak választani és a kérdező csak ezekre kérdez rá. (Pl. kirakhatunk az asztalra néhány állat figurát, babaházból pár bútort és néhány fényképet a családtagokról.) Ha már jól megy, csak akkor érdemes továbblépni több kategóriára, majd a szabad választásra.
 
Ország-város
 
Ha jó a gyermekünk memóriája, akkor az ország-város játékban nagy sikerei lehetnek. A témákat igazítsuk az érdeklődési köréhez, de gyakoroljuk az általánosabb témákat is. Ha esetleg valaki nem ismerné a szabályt: Egy kiválasztott kezdőbetűvel (pl. S) kell leírni a lehető legtöbb országot, várost, nevet, híres embert, stb., amit kategóriának választunk. Az összeírás időtartamát előre meg kell határozni, általában ez pár perc.
 
Társasjátékok
 
Javasolható a sakk, UNO kártya, nagyobbaknak más kártyajátékok. Táblás és egyéb társasjátékok is szóba jöhetnek (ha az iskola engedélyezi), de olyanokat kell választani, amelyeknek a játékideje rövid.
 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.
 

Integráció egy állami iskolában a gyógypedagógus szemszögéből

A csepeli Móra Ferenc Általános Iskola az idei tanévtől kezdődően az autizmus területén jártas gyógypedagógus segítségével fogad autista tanulókat. Így válhatott valóra az az álmom, hogy autista gyerekeket segíthessek árnyékpedagógusként, az iskola alkalmazásában. 
 
Intézményünkbe jelenleg 7 diagnózissal rendelkező autizmussal élő tanuló jár. 2 fő 1. osztályos, 1 fő 2. osztályos, 1 fő 3. osztályos, 1 fő 6. osztályos, és 2 fő 8. osztályos tanulóval foglalkozom. A felső tagozatos diákok jelenleg egyéni és páros autizmus specifikus fejlesztésben részesülnek, melyek a tantermen kívül valósulnak meg, tehát velük tanórákon nem veszek részt. Az alsó tagozatos autista tanulók megsegítését teljesen egyénre szabottan, rugalmas időbeosztással alakítottuk ki. Ez azt jelenti, hogy mindegyikük éppen ott és akkor kap támogatást, amikor arra szüksége van. 
 
Árnyékpedagógusként feladatom igen szerteágazó. Kiemelt jelentőségűnek tekintem a hozzánk járó autista tanulók minél teljesebb megismerését annak érdekében, hogy számukra a lehető leghatékonyabb módszerek alkalmazásával segíthessem beilleszkedésüket a többségi társaik közé. 
 
Igyekszünk az inklúziót a valódi értelmében megvalósítani. Nem az a célunk, hogy az autista diákjainkra ráerőltessük a „normális” viselkedést, hanem hogy megtaláljuk azt az egyensúlyi állapotot, ahol a környezet és az autizmusban érintett személy egyaránt jól érezheti magát. Egy olyan oktatási és szociális környezetet próbálunk megteremteni, ahol az autizmussal élő tanuló erősségeit és gyengeségeit elfogadjuk, és figyelembe is vesszük.
 
 
Az árnyékpedagógus olyan személy, aki közvetlenül az autizmussal élő (vagy másfogyatékossági csoportba tartozó) tanulóval foglalkozik. Az árnyékpedagógus idejének nagy részét a tanulóval tölti a tanórákon és a strukturálatlan helyzetekben (órák közti szünet, ebédlő, udvar, stb.). Ahogy a nevében is benne rejlik, szinte észrevétlenül, árnyékként kíséri az integrált tanulót. Ebben a szerepben segítek a tanórai viselkedés elsajátításában, úgymint: figyelemfókuszálás, instrukciók magára vonatkoztatása, és értelmezése, viselkedési szabályok kialakítása és betartása (sorra kerülés, várakozás, stb.) segítségkérés, különféle tanulási szervezési módokban történő munkavégzés, stb.
 
Az óraközi szünetek eltöltése kifejezetten nehéz a legtöbb autizmusban érintett gyermek számára. Ilyenkor árnyékként az a fő feladatom, hogy elősegítsem a kortársakkal való interakciókat, azok kezdeményezését, fogadását, az arra való reagálást, illetve a játékba hívást és bekapcsolódást. A szociális helyzetek értelmezésében, felmerülő konfliktusok kezelésében is támogatásra van szükségük. Szükség esetén pedig a szabadidő önálló eltöltésének lehetőségét biztosítom számukra, hiszen fontos, hogy a szünet ne újabb feladathelyzetet jelentsen, hanem pihenésre, feltöltődésre használható idő legyen, csakúgy, mint a többiek számára.
 
Arra törekszem, hogy összekapcsoljam a pedagógust az autizmussal élő tanítványával. A pedagógusokkal megismertetem azokat a technikákat, melyekkel a tananyag elsajátítás könnyebbé válik, és a differenciált oktatás megvalósítható. 
 
Árnyékpedagógusként összekapcsolom a kortárs közösséget is az integrált tanulóval. Az osztályközösségeknek az életkorukhoz, fejlettségi szintjükhöz illő „érzékenyítő” foglalkozásokat szervezek, amelyek egymás elfogadására, és a különbözőségeink természetesnek tekintésére irányulnak. 
A szülőkkel is szorosabb kapcsolatot próbálunk fenntartani. Mint tudjuk, az üzenetátadások, az élmények megosztása, mind problémát jelenthetnek az autizmussal élő tanulóknak. Törekszem arra, hogy olyan együttműködést alakítsak ki a szülőkkel, amelyben segítjük egymás munkáját. 
Mindezeken túl természetesen egyénre szabott, tanórán kívüli foglalkozásokat is szervezek az autizmussal élő tanulóknak. Az egyéni fejlesztések során például új viselkedéses szabályokat vezetünk be, szociális történeteket alkalmazunk, megtörtént helyzeteket újraértelmezünk, helyes viselkedésmódokat tanítok. Kiemelten foglalkozunk az elmeolvasással, az érzelmek azonosításával és kifejezésével, düh és szorongás kezelő technikák tanításával, énkép, önismeret fejlesztéssel.
 
A mi iskolánk azt mondhatom kivételes. Egytől egyig nyitott pedagóguskollégákkal dolgozom együtt, akik szívesen foglalkoznak a hozzájuk kerülő autista tanulókkal, és motiváltak arra, hogy megismerjék és megértsék őket. Az árnyékpedagógus sikerének kulcsát türelmében és a történések kontrollálására való képességében, azaz biztonság megteremtésében találhatjuk meg.
 
Faragó Melinda gyógypedagógus
készségfejlesztő tanfolyamok szociális és kommunikációs nehézségekkel küzdő gyermekek számára
 
Javasolt szakirodalom (letölthető): Lipcsey Réka: Lehet könnyebb! 
 
 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.