Autista gyerek a színházban
Ti szerettek színházba járni? Én nagyon szeretek és szerettem volna mielőbb megismertetni a fiammal is ezt a varázslatos világot. Csakhogy a fiam kisebb korában nagyon erősen hangérzékeny volt és a beszédértése is gyenge. Van-e így értelme színházba menni?
Hogyne volna! Egy kiváló lehetőség még a szókincsbővítésre, beszédfejlesztésre is, de jól lehet gyakorolni bizonyos szociális helyzeteket is. Viszont a fent említett problémák miatt a színházlátogatást elő kellett készítenem, hogy ne legyen probléma (az ovival nem is mertem elengedni, csak később kezdtük a színházba járást). Szerencsére Miri barátnőm segített ebben a feladatban. Ő gyakran jár színházba a fiával, aki az én fiamnál pár évvel idősebb Asperger szindrómás srác, ráadásul Miri autizmus terén igen jól képzett anyuka, így tökéletesen tisztában volt azzal, hogy pontosan mivel tud nekünk segíteni. Köszi Miri! :)
Miri és Edina segítségével leírom a színházlátogatást előkészítő módszereinket, hátha másnak is hasznos lehet egy-egy eleme.
Szanya:
A mi szempontjaink a darabok kiválasztásánál kissé eltérnek attól, mint ami alapján egy átlagos gyermek szülője választ. Természetesen fontos, hogy a darab története a fiam korának nagyjából megfelelő legyen és értse lehetőleg a történetet, de ezen kívül nagyon lényeges, hogy az előadás látványos legyen, mivel a fiam nagyon vizuális típus.
Igyekszem előre gondolkodni a színházi programokkal kapcsolatban, és ha eldöntöm, hogy melyik darabot nézzük meg, akkor korán vásárolom meg a jegyet, hogy tudjak olyan helyet foglalni, ahonnan a távozás könnyen, gyorsan és lehetőleg feltűnés nélkül megoldható, ha esetleg gond lenne.
Ha a színházi darab létezik könyv formájában, akkor megveszem és vagy felolvasom a fiamnak (ha rövid, akkor elolvastatom vele), vagy ha túl hosszú és bonyolult, akkor rövidített verziót készítek a számára képekkel. Visszakérdezek a részletekre, hogy biztosan megértette-e.
Ha megvan a jegy, akkor a színház matricát beteszem a naptárjába és megbeszélem vele, hogy mikor megyünk.
Az előadás előtt valamivel megmutatom a google maps-on, hogy melyik színházba megyünk. Ha van kép a neten a színház belső tereiről, akkor azt is végignézzük. Megkeressük, hogy a nézőtéren hol fogunk ülni.
A képek többsége a színházak oldalairól származik, ebből készül egy később naplónak is használható képes felkészítő anyag.
Ha van az előadásról a neten fotó vagy videó, akkor megnézzük. Ha Miri előre figyelmeztet, hogy az előadásban várható számunkra ijesztő látvány vagy hangeffekt, akkor azt külön megpróbálom ábrázolni vagy elmondani.
Elmondom, hogy hány részből áll az előadás, szabályoldallal átbeszéljük, hogy mi az elvárt viselkedés az előadás alatt és a szünetben. Edina barátnőm gyógypedagógiai asszisztens egy iskolában, ahol időnként viszik a gyerekeket színházba, alább látható a szabályoldal, amit ő készített az osztályának, hasonlót használok én is a fiammal.
A fentiek ellenére előfordult, hogy nem értette a fiam a cselekményt, vagy hogy az előadás vége előtt kitört a botrány. A Parázsfuvolácska előadáson voltunk, aminek a története számára teljesen érthetetlen, nem is tudtam megfelelően elmondani előre, ráadásul ez egy elég hosszú gyermekopera, sokkal hosszabb előadás volt, mint a korábbiak és elfáradt a végére. A botrány konkrétan úgy zajlott, hogy az előadás előtt kapott világítós toll leesett a páholy párkányáról (szerencsére csak felénk, a páholyba…), hirtelen nem találtuk a sötétben, és ettől sírásban tört ki. Úgyhogy gyorsan kimentünk. (Ez egy nagy előnye a páholynak, hogy gyorsan ki lehet menni, és erre a darabra még olcsó is volt a páholyba szóló jegy.) A többi előadásnál ilyen gond nem volt.
Számunkra a legjobb darab idáig az Óz volt a Vígszínházban, kiváló előadás Kentaur díszleteivel. A fiamat a történet végig lekötötte és utólag több alkalommal mesélt az előadásról.
Fel szokott merülni a kérdés, hogy ha ennyire fel van készítve a gyerek a programra, akkor nem fogja-e unni. Nem, nem fogja unni, viszont kevésbé lesz feszült.
Miri (Érintett szülő):
Színházba szépen kell felöltözni, ha nem is teljesen ünneplőbe, de azért tudja a gyermek, hogy milyen öltözetben illik menni.
Arra is fel kell készíteni, hogy előfordulhat, hogy betegség esetén elmaradhat az előadás, amit egy későbbi időpontban meg lehet nézni. Az előadás napján érdemes megnézni a színház honlapját, mert ott a váratlan eseményeket (jó esetben) feltüntetik. Persze a gyermek is megbetegedhet, tudnia kell, ha lázas beteg vagy csúnyán köhög stb., akkor nem mehet színházba.
Az előadások általában 5-10 perces késéssel kezdődnek, hogy a későn érkezők is be tudjanak még ülni, erre is fel kell készíteni a gyermeket. Az sem jó, ha mi késünk, mert az is nagyon zavaró lehet. Éppen ezért is célszerű olyan helyre venni a jegyet, ahova könnyű leülni, ill. ahonnan könnyű távozni.
Kisebb gyermek esetén érdemes előre megkérdezni, hogy milyen ülésmagasító érhető el az adott színházban, a gyermekszínházakban felhajtható gyermekülések vannak és van, ahol külön párnákat lehet kérni, ha erre nincs mód, akkor talán érdemes vinni valamilyen magasítót.
Az interaktív előadásoknál a bekiabálás zavarhatja az autista gyerekeket, ezt is előzetesen át kell beszélni a gyerkőccel.
Nagyobb gyermek esetén érdemes az előadásról színházajánlót beszerezni szereplőkkel, szereposztással, amiket kezdés előtt nézegethet, persze otthon is lehet ezt nézegetni, ha érdekli.
Ha nagyobb a gyerek, és érdekli az idő, akkor nem árt órát vinni magunkkal, hiszen a telefont ki kell kapcsolni (a lehalkított verzió, rezgőre állítva sem elfogadható, mert az is nagyon zavaró lehet, ha épp csend van és rezeg), de így azért közben megnézheti, hogy mennyi az idő. Ez főleg akkor jön jól, ha tudjuk, hogy felvonásonként hány perces az előadás, és így ha esetleg már unja vagy túl sokáig ül egy helyben vagy épp WC-re kellene mennie, akkor tudhatjuk, hogy mikor lesz szünet vagy éppen vége.
Szanya írta, hogy megnézi, hány felvonásból áll a darab, de nem árt megérdeklődni azt is, hogy kb. hány percig tart külön-külön.
Vannak előadások, amelyeknek meg lehet vásárolni a zenéjét CD-n, esetleg ez is segíthet a ráhangolódásra.
A szünetet a nézők gyakran a büfénél töltik, így nem árt megbeszélni előre, hogy lehet-e ott vásárolni, mit kaphat a gyermek. Azt is tudnia kell, hogy hosszú sorban állás lehet a büfénél és az sem biztos, hogy jut asztalnál ülőhely vagy esetleg mások is leülhetnek még az asztalhoz.
Előfordulhat, hogy összefutunk a színházban rokonokkal, ismerősökkel, beszélgetünk pár szót. Ha ez gondot okozhat, akkor erre is fel kell készülni előre.
Sajnos sorban állás lehet a mosdó használatánál is, ami inkább a női részre jellemző.Itt még az a probléma is felmerülhet, hogy a nagyobb fiúgyermek már nem nagyon mehet anyával (ha csak anya van ott) a női mosdóba, így a nyilvános WC használatát is ismernie kell.
Fontos, hogy olyan helyre érdemes jegyet venni, ahonnan könnyen ki lehet menni: ha nem tetszik az előadás, ha túlzottan zavaró, ha esetleg rosszul van a gyermek, ha WC-re kell mennie, akár a szünetben, mert így talán sorba állni sem kell, vagy éppen, ha késve érkeznénk, mert minden felkészülés esetén előfordulhat ez is.
Gondot okozhat, ha a darab nem pontosan követi az eredeti történetet. Ezt is érdemes előre megbeszélni, hogy nem feltétlenül lesz benne minden apró jelenet, mert akkor nagyon hosszú lenne az előadás.
Ha a gyermek nagyon érdeklődik a színház iránt, akkor érdemes lehet a Színházak Éjszakája eseményen is részt venni, ahol egyes színházakkal közelebbről is meg lehet ismerkedni - különleges produkciók, interaktív programok és kulisszajárás keretében.
Az elmúlt években mi elég sok színházi darabot néztünk meg, mert a fiam nagyon megszerette a színházat. Egy idő után osztályozta is a látottakat. A Kolibri Színház előadásai általában mindig ötöst érdemeltek, ahol a nagy kedvenc a "Macska voltam Londonban" volt. A másik kedvenc pedig a Centrál Színház egyetlen gyermekdarabja, "A Hang-villa titka" volt.
Edina (Érintett szülő, gyógypedagógiai asszisztens egy integráló iskolában):
Az osztályomnak napirendben pontosan kiraktam az odautazást és vissza.
Volt olyan gyerek, aki nem bírta a metrót, de azzal mentünk, ezért erre külön jutalmat kapott. Ha a gyermek a családdal megy, akkor érdemes úgy szervezni, hogy a gyerek ne boruljon ki az utazástól.
Volt olyan gyermek az osztályban, aki nem bírta a magaslatot, szédült például a metró állomáson, a mozgólépcsőn. Nála a páholy szóba se jöhet.
Aki nagyon nem bírta az előadást, annak egy-egy gumicukorral jutalmaztam, hogy ülve csendben kibír 5 percet. Többen viselték nehezen a helyzetet, de a gumicukor miatt csendben voltak, néha még a színpadot is nézték. Persze ez mindig a kedvenc jutalom legyen és tényleg csak 1 falatka.
A szabályoldalt Edina készítette Boardmaker programmal.
Előadás előtt evés, ivás, wc használat fontos.
Legyen egy kis táskában enni-innivaló, amit szünetben lehet elővenni kint az aulában. A büfé rengeteg frusztrációra ad lehetőséget! (Az Örkény Színházban mire sorra kerültünk a büfében, már csöngettek. Mentünk a helyünkre, szóltak, hogy enni- és innivalóval nem lehet a nézőtérre menni. Gyorsan megittuk az üveg innivalót, de az üveget még vissza kellett adni a büfében.)
A várakozást nehezen viselik, ezért át kell gondolni, mennyi idővel érdemes hamarabb ott lenni.
Ha nagyon nehezen megy ez a program, akkor extra jutalommal érdemes megtámogatni. Ha eljön a gyermek a színházba, betartja a szabályokat, akkor színház után megyünk, veszünk egy kedvenc kis autót vagy elmegyünk egy számára is kellemes programra. Ha nagyon nem érdekli a gyereket, akkor ne vigyük, várjunk vele. Ha meg elvisszük, de nem érdekli, marad a (például) miskolci utcák vagy buszmegállók sugdosása, esetleg a „bírd ki, még 15 perc már csak 10…” mantrázása. :)
A témához kapcsolódó fórumtopicban találtok leírásokat színházi darabokról.
Ha kedvet kaptatok a színházhoz, akkor jó szórakozást! Számoljatok be a fórumban az élményeitekről! :)
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.
.jpg)
