LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

Az alábbi cikket saját tapasztalataim alapján, a fórumozó szülők megjegyzéseivel kiegészítve írtam meg. Az autizmus- és közoktatási szakértő tanácsai itt olvashatók

Szempontok

A gyermek képességei
 
Az iskola típusának megválasztásában a döntő jelentősége az alábbiaknak van:
  • kommunikációs szint
  • IQ
  • viselkedészavarok, túlérzékenység mértéke
  • önállóság, szociális beilleszkedési képesség és hajlandóság szintje
Célszerű először ezeket felméretni olyan helyen, ahol a témában kompetens személyek tudják segíteni a döntésünket is (pl. Autizmus Alapítvány és egyéb autizmus-specifikus fejlesztőhelyek).
A lehetőségek jelen pillanatban rendkívül szűkösek, mondhatni, hogy általában nem választás kérdése a gyermek elhelyezése. 
 
A szülők lehetőségei 
 
Anyagi szempontok: Az alapítványi és egyéb magánfenntartású iskolák többsége fizetős. A havi díj mértéke változó. Van, ahol figyelembe veszik a szülők anyagi helyzetét is. Előfordulhat, hogy év közben vagy egy újabb tanévben változik (emelkedik) az összeg, ill. bizonyos anyagi források megvonása után már nem tudja az iskola figyelembe venni a szülők anyagi helyzetét. A többi iskolatípus általában ingyenes. 
 
Logisztika: 
  • Körzethatár: A keresgéléskor vegyük figyelembe, hogy a körzethatárok hogyan alakulnak,  fel tudja-e egyáltalán venni a gyerekünket a kinézett iskola. 
  • Távolság és szervezés: Egy szülő számára fontos szempont az is, hogy az iskola mennyire van messze, hogyan megoldható a gyermek mindennapos iskolába szállítása. Sok helyen nincs sem integráló, sem olyan szegregált intézmény, amelyik autistákat fogad, ilyen esetekben előfordulhat, hogy az önkormányzat biztosítja a gyermek számára a bejárás lehetőségét kisbusszal. Ha ezt egyáltalán felajánlják, akkor mérlegeljünk: egyrészt ki tudja, hogy az önkormányzat ezt a szolgáltatást meddig tudja biztosítani, másrészt általában segítő nem megy a gyerekekkel és nem csak a mi gyerekünk utazik a buszon: minden gyereket  el kell vinni más-más iskolába, ezáltal az út sokkal hosszabb ideig tart, mintha közvetlenül, csak a mi gyerekünket vinnék el. Ha más településen találunk olyan iskolát, amely fogadja a gyerekünket és módunkban áll napi szinten hozni-vinni, akkor kérhetünk üzemanyag támogatást. 
Időtartam: Mikor felhívjuk az adott iskolát, vagy elmegyünk személyesen megnézni, tájékozódjunk, hogy egész napos iskola (délután is vannak tanórák vagy fejlesztés), vagy délután csak napközi van. Ha utóbbi, akkor kérdezzük meg, hogy elvihetjük/ott hagyhatjuk-e a délutánra a gyereket. Napközivel kapcsolatosan: Hogy oldják meg a napközit, ki van olyankor a gyerekekkel, esetleg összevont csoportok vannak? Kimennek-e a gyerekek az udvarra (van-e egyáltalán udvar?) vagy a parkba?
 
Tanterv: Az iskola biztosíthat
  • normál, többségi oktatást
  • értelmi fogyatékosok tantervét, ezen belül tanulásban akadályozottak tantervét, értelmileg akadályozottak tantervét és a súlyos értelmi fogyatékosok számára fejlesztő ellátást.
  • a fentieken belül pedig egyéni tanrendet (kérhető egyes tárgyakból felmentés például)

Kép: Brittany Randolph, Flickr

Egyéb tényezők: 
  • Autizmus-specifikus eszközök és fejlesztés: fontos szempont, de nagyon kevés helyen találkozhatunk vele. Gyógypedagógiai intézményekben találhatunk ilyet elsősorban. 
  • Egyéb fejlesztések: Van-e lehetőség egyéb fejlesztésekre: mozgás, finommotorika, esetleg logopédiai? Van-e az iskolában fejlesztőpedagógus, logopédus esetleg mozgásterapeuta? SNI-s gyerekek esetén meg tudják-e kapni az előírt fejlesztési óráknak megfelelő fejlesztéseket és milyen módon (helyben, saját fejlesztőkkel vagy utazó gyógypedagógussal)?
  • Étkezés: Meg kell kérdezni az étkezési lehetőségeket is: ha be szeretnénk vinni az ebédet, van-e rá lehetőség, meg tudják-e melegíteni (ha a gyerek extrém válogatós, vagy valamiért speciális az étrendje).
  • Délutáni programok: Ha szeretnénk szakkörre, sportra járatni a gyermeket, akkor járjunk utána ezen a téren is a lehetőségeknek. 

 

Mikor kezdjünk el iskolát keresni és látogatásokat tenni: 

Érdemes időben elkezdeni az iskolalátogatásokat, érdemes minden helyet személyesen felkeresni, és megismerni a leendő tanítót, a hozzáállását. A közoktatási törvényt is érdemes tanulmányozni a családoknak, hogy felkészülten menjenek iskolát keresni. Ha nem sikerül megfelelő intézményt találnunk, kérjünk segítséget (TKVSzRB, ill. ha így sem sikerül, akkor kérjünk jogi segítséget).

Következő cikkeinkben részletezzük a különböző iskolatípusok jellegzetességeit, előnyeit, hátrányait.

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.

Autizmussal élő gyermekek segítése friss végzettséggel, tapasztalatok híján

Először is, hadd gratuláljunk az új szakmádhoz! Immár túl vagy a vizsgaszezon kemény munkáján és rövidesen dolgozni kezdesz egy óvodában vagy iskolában, ahol egy vagy több autizmussal élő gyermek lesz a gondjaidra bízva. Az általános elméleti tudásod kikezdhetetlen, azonban a gyakorlati megvalósításban nincs tapasztalatod. Hadd segítsünk pár mondatban, hogy sikeresen kezdhess neki a kihívásokkal teli, de nagyon érdekes, motiváló munkának.

Ha nem kaptál képzést az asszisztensi iskola pár órás anyagán kívül autizmus irányban, feltétlen tájékozódj, hogy miképp juthatnál el valamelyik szakirányú tanfolyamra (pl. Autizmus Alapítvány, Budapesti Korai Fejlesztő). Sajnos ezek a tanfolyamok költséggel járnak, járj utána, milyen lehetőséget biztosít számodra az alkalmazód, de ha nincs más megoldás, saját költségre is elvégezheted ezeket. Ha elkezdődött már a tanév és ismered a gyermeket, akit Rád bíztak, megbeszélheted a szülőkkel, hogy együtt elmenjetek szülőképző előadásokra.

Szánj rá pár órát, hogy a szülőkkel (lehetőleg az óvónőkkel és a gyógypedagógussal együtt) átbeszéld a gyermek szokásait, képességeit, és a szülők és a gyermek gyógypedagógusa által kitűzött fejlesztési irányokat.

Kérj segítséget a helyben elérhető, vagy utazó gyógypedagógustól! Ha úgy érzed, hogy nem elégséges a segítség, fordulj az Autizmus Alapítvány szakembereihez.

Ha nagyon nem sikerül együttműködni a szülővel, hosszú próbálkozás után sem, gondolj arra, hogy mivel nem ismeri a társadalom az autizmust, nincs külső jele, ezért nehezen fogadják el a gyermeket: a szülőknek ezzel nap mint nap meg kell birkózni.

Vedd figyelembe, hogy az autizmussal élő gyermek képességei szigetszerűek, van, ami nagyon jól megy a gyermeknek és van, ami abszolút nem.

 
Néhány fontos szabály:
 

  • Türelem.
  • Rövid 4 szavas mondatok, konkrétan megfogalmazva az elvárást.
  • Ha nem érti a gyermek, amit mondasz, fogalmazd meg még egyszerűbben.
  • A vizuális eszközök segítenek, a vizuális segítséggel bejósolhatóbbá, érthetőbbé válik a környezet, a várható történések, elvárások a gyermek számára.
  • A viselkedésproblémák gyakran a kommunikációs nehézségek (beszéd és nonverbális jelzések értésének zavara, kifejezőkészség zavara) miatt alakulnak ki, ezért alapvető fontosságú a kommunikáció segítése.
  • Az autizmussal élő gyermek „nincs elrontva” nem kell megjavítani. Másképp látja a világot és másképp gondolkodik, reagál egy-egy helyzetre.
  • Ne ítélkezz a szülőkről és rokonokról. Nem tudhatod eddig min mentek keresztül.
  • Fontos szabály az autizmussal élő gyermek érdekében, hogy együtt kell működni a szakembernek, szülőnek, óvónőnek vagy tanárnak, és asszisztensnek. Így lehet elérni a legjobb eredményt a fejlesztésben.
  • Nincs két egyforma autizmussal élő gyermek, mindenkinek személyre szóló fejlesztést kell kidolgozni a képességeihez mérten, célszerű gyakorlott gyógypedagógus segítségét kell kérni.
  • Minden embernek joga van a kommunikációhoz, így a nem beszélő autista gyermeknek is, ezért segítsd ebben. Fontos eszköz a PECS (képcserés kommunikáció).
  • Tartsd szem előtt, hogy a gyermek elsősorban gyermek, és csak azután autista!


Végül ajánlunk néhány számotokra is hasznos oldalt az auti.hu portál tartalmából:

Az „ajánlott irodalom” menünkből feltétlen olvasd el Theo Peeters Autizmus, Kathleen Ann Quill: Tedd-nézd-hallgasd-mondd, és Őszi Tamásné szerk.: Babzsák fejlesztő program c. könyvét. Pár filmet is érdemes megnézni, hogy lásd, milyen színes az autizmus, nincs két hasonló autizmussal élő sem. A könyveket itt meg is rendelheted.

Kérjük, hogy tanulmányozd végig a szülőknek szóló oldalainkat, mert sok hasznos tanácsra lelhetsz köztük!

Külön a figyelmedbe ajánljuk a „vizuális segítségek” menüpontunkat. Ahhoz, hogy a teljes anyaghoz hozzáférj, regisztrálnod kell (a fórum menüben).

Ha már tájékozódtál a vizuális segítségekről, de nem tudod, hogy a Rád bízott gyermekkel hogyan kezdd el, beszéld meg a szülőkkel és az óvodával-iskolával, és kérjetek segítséget olyan fejlesztőhelyről, ahol alkalmazzák ezt a technikát! (Fejlesztő helyek)

Ha további kérdéseid vannak, nyugodtan kérdezz tőlünk a fórumunkban!


Sok sikert kívánunk a munkádhoz!

 A cikk lektorálását köszönjük Nagy Emmának (gyógypedagógus, Autizmus Alapítvány)!

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.

Az alvással kapcsolatos problémák számos, autizmussal élő gyermeket nevelő családot érintenek, de természetesen minden más ember számára ismerősek. Szinte mindenkivel előfordul élete során, hogy átmenetileg, vagy akár krónikusan, rosszul alszik. Ennek hátterében állhat például betegség, nagyfokú stressz, környezetváltozás és számtalan egyéb tényező.

Bővebben...

Általában igaz, hogy ha bármit meg akarsz tanítani egy gyereknek, aki még kicsi, először azt kell felmérned, hogy abban a témakörben mennyi szót ismer, ismeri-e a lényeges szavakat.
Ha a közlekedésről, és a tájékozódásról akartok tanulni, akkor kell egy két szó: autó, út, járda, lámpa, sétálni, menni, megállni, gurul, kerék, ilyesmik.
Nekünk sokat segített az autós szőnyeg a padlón, amin van egy város utakkal, meg a kisautók. Mert ott játék közben lehet ilyen szavakat megtanulni, de a gyerek az első három évben oly mértékben ki volt hegyezve az autókra, hogy ez nem volt gond.

Ha sétálni mentek, akár már babakocsiban lehet szintén a szavakat a valós dolgokkal egyeztetni. "Ott megy az autó. Bekanyarodott. Megállt. Villog a lámpája (index)." stb.
Mi a saját autón is megszámoltuk a kerekeket, megkerestük a lámpáit, amikor állt. Körbement, és megfogdosta az indexlámpákat, hogy azok szoktak villogni.

Az első, hogy ki hol megy, közlekedik. Aki gyalog meg, az a járdán, ami nagy és gurul (autó, busz, teherautó) az az úton. Ez egy szabály. Ha mi, akik gyalog megyünk, lemegyünk az útra nekünk kell figyelni, hogy ne legyen baj. Később persze ezt lehet finomítani, mert ugye a biciklis is megy a járdán néha, meg ő is ott motorozik, ha ráül ilyesmire, pedig azok gurulnak.

Ha sétálni mentek egy-egy megszokott útvonalon, bölcsibe, játszótérre, boltba, oviba, akkor azt kell megfigyelni, melyik pontokat ismeri. Ismerhet egy érdekes kerítést, egy fát, egy szobrot ... Ezeket érdemes szóba hozni, elnevezni valahogy, hogy később lehessen rá hivatkozni.
És akkor lehet téma a séta közben, hogy "itt van a piros kerítés, ha továbbmegyünk a bolt felé, akkor odaérünk a ferdén nőtt fához", vagy valami ilyesmi.

Még NT gyerekek is egy séta közben az elején, sokáig, évekig hagyják, hogy a dolog csak úgy megtörténjen velük. Elindultunk, közben történt egy, s más, és most hopp, megérkeztünk. És mindenkinek máskor áll össze, hogy ha ugyanoda megyünk, akkor mindig ugyanazt látom. De ezt az ilyen beszélgetésekkel lehet erősíteni.

Később lehet kérdés formájában tenni ugyanezt:
"itt a piros kerítés, most merre kell továbbmenni, hogy eljussunk a ..."
És ez azért jó kérdés, mert nem kell szóban válaszolni, csak mutat, vagy elindul. Lehet vinni kártyákat is a különböző célpontokkal, ha szóban még nem megy, nem érti a kérdést.

Közben fontosak a közlekedési szabályok.
Ha vége van a járdának, meg kell állni.
Meg kell nézni, jön-e autó.
Ha nem jön, akkor lehet átmenni a másik járdára.
Persze még semmit nem ő irányít, ő csak kíséri ezeket a dolgokat.
Te fogod látni, mi az, ami beépült már. Megáll-e? Érdeklik-e az autók, hogy melyik merre tart?

Az átkelésnél lehet mondani várakozás közben:
"Megálltunk, mert jön egy kék autó, ott, és meg kell várni, amíg elmegy. Elment, most átmehetünk."
Bekapcsolódik? Figyel? Ránéz az autóra? Mutatja?
Tudni fogod, hogy mikortól érdekli a téma, és hol tart.
És akkor lehet kérdezni.
"Itt a járda széle, megállunk. Nézz körül! Jön autó? Hol van az autó? Merre megy? Elment már? Szerinted át lehet menni?"
És vissza kell jelezni, hogy jól válaszolt-e.

Aztán lehet figyelni, a villogó lámpás autókat, hogy mit csinálnak. Ha azok a lámpák villognak, akkor az autó kanyarodni fog. (Ez nálunk egy ideig roppantul izgalmas téma volt, és fontos megtanulni.)

Ha a gyerek jól halad, akkor egy idő után ő fog közlekedni, a szülő pedig kontrollál mellette, kézen fogva, vagy már csak kísérve. Együtt mentek a boltba, de ő mondja meg, merre kanyarodjatok, ő áll meg a járda szélén, és ő dönti el, mikor lehet átmenni. Hiba esetén szükséges a kontroll, és a javítás. Siker esetén lehet jutalmazni. alt
Ez persze hosszú folyamat. Mi ezt nagyjából másfél évesen kezdtük a szőnyegen, és 4-5 évesen jutottunk idáig.

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.

Edina: PECS tanulása. (Vadaskert Alapítvány, Autizmus Alapítvány, stb.)

 

Szanya: Kihasználva a fiam potyogtatási mániáját, kivagdostam reklámújságokból, meg magazinokból képeket (meg a netről nyomtattam egy csomót), és egy cipősdobozba potyogtatta, de csak akkor pottyanthatta bele, ha utánam mondta, hogy mi van a képen. Egy idő után már mondta magától, és mire elkezdett beszélni, ennek köszönhetően nagyon nagy lett a passzív szókincse. Ebből később át lehet menni szelektálós játékba, 2 dobozzal, ide dobd a kutyákat, ide a macskákat, aztán később emberek, állatok, gyümölcsök, akármire szét lehet bontani, mint a kódos munkánál, csak ezt még szülő által támogatva, kifejezetten a beszédindításra csináltuk.

 

Ha már valamelyest beszél, akkor segíthetünk olyan játékhelyzetek teremtésével, amikor együtt játszunk, és ezt ismétlődő hangokkal, szavakkal kísérjük, pl vonatozás közben sihuhúzunk, autózás közben berregünk, labdapattogtatáshoz mondjuk, hogy "patt-patt". Későbbi fázisban megnevezzük, amit csinálunk, pl. fújom a buborékot, buborék, kis buborék-nagy buborék, szétpattant, stb. Ha már ki tudja fejezni magát legalább mutogatással, teremtsünk olyan helyzetet, hogy el kelljen kérnie tárgyakat. Ha még szóban nem megy, kérjen PECS-el.

 

Jó még az "Én is tudok beszélni 1." (Bittera Tiborné-Juhász Ágnes) a hozzátartozó tanári segédkönyvvel.

 

"Nem tudom elmondani, mi van a képen"

Dreamer: Néztek egy képet, és te, mint szülő mesélsz róla, és mondjuk valamit nem úgy mondasz, ahogy a képen van. Észreveszi-e? Ki tudja-e javítani?
Felteszel kérdést a képpel, tud-e rá válaszolni? Szóban, vagy mutatva?
Aztán mondjon ő valamit a képről, csak egy mondatot.
Aztán jegyezzen meg kérdéseket, amiket a fejéből előhívva tud válaszolni.
A mi van a képen, az túl sok.
Van valaki a képen? Van állat a képen? Csinál valaki valamit a képen? stb.

 

Edina: Mi a Budapesti Korai Fejlesztőben úgy kezdtük, hogy volt egy adott kép, vagy rajz, amit mi készítettünk egy itthoni eseményről, és voltak kérdések. A gyógyped. feltette a kérdést. 4,5 -éves volt a fiam, és nem beszélt, csak néhány szót, ezért az első félévben súgta a fülébe a választ a segítő. Ha így sem mondta, akkor hangosan mondta ki a segítő. A lényeg, hogy fél év után annyira megtetszett neki, hogy elsőként akart válaszolni a kérdésekre.

 

-Ki van a képen?

-Hol történik?

-Kik vannak még a képen?

-Mi történik?

-Jó élmény, vagy rossz élmény?

-Milyen színű ruhában van ......?

-Milyen színű a haja? Rövid vagy hosszú?

-Milyen játék van a képen ?.........

-Milyen az ídőjárás? kinti képnél.

stb.

 

A lényeg, hogy a fejlettségéhez mérten tegyünk fel kérdést, így nagyon sok mindent meglehet tanítani neki: rövid hosszú, sok, kevés, de később az érzelmeket, azt, hogy valaki becsapja, miben ügyes, mit szeret játszani, milyen könyvet, mesét, ételt, ruhát, tevékenységet szeret és mit nem.

 

Mindig legyen a kép alatt rövid mondatokban a válasz, a legjobb ha PECS-ből van alatta a mondat.

 

Az Én könyvben lehet a család összetétele, hol lakik a gyermek, szomszédok, a közvetlen környezet. A család múltjáról, nyaralások, ünnepek. Kedvenc mese, játék, rajzok, ovi, suli, szociális viszonyok és szabályok. Miben ügyes, amit már segítség nélkül is megtud tenni. Miért kell dolgozni, mi a pénz  Ő hogyan gyűjthet, mi a munka.

 

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.