LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

 

Általában igaz, hogy ha bármit meg akarsz tanítani egy gyereknek, aki még kicsi, először azt kell felmérned, hogy abban a témakörben mennyi szót ismer, ismeri-e a lényeges szavakat.
Ha a közlekedésről, és a tájékozódásról akartok tanulni, akkor kell egy két szó: autó, út, járda, lámpa, sétálni, menni, megállni, gurul, kerék, ilyesmik.
Nekünk sokat segített az autós szőnyeg a padlón, amin van egy város utakkal, meg a kisautók. Mert ott játék közben lehet ilyen szavakat megtanulni, de a gyerek az első három évben oly mértékben ki volt hegyezve az autókra, hogy ez nem volt gond.

Ha sétálni mentek, akár már babakocsiban lehet szintén a szavakat a valós dolgokkal egyeztetni. "Ott megy az autó. Bekanyarodott. Megállt. Villog a lámpája (index)." stb.
Mi a saját autón is megszámoltuk a kerekeket, megkerestük a lámpáit, amikor állt. Körbement, és megfogdosta az indexlámpákat, hogy azok szoktak villogni.

Az első, hogy ki hol megy, közlekedik. Aki gyalog meg, az a járdán, ami nagy és gurul (autó, busz, teherautó) az az úton. Ez egy szabály. Ha mi, akik gyalog megyünk, lemegyünk az útra nekünk kell figyelni, hogy ne legyen baj. Később persze ezt lehet finomítani, mert ugye a biciklis is megy a járdán néha, meg ő is ott motorozik, ha ráül ilyesmire, pedig azok gurulnak.

Ha sétálni mentek egy-egy megszokott útvonalon, bölcsibe, játszótérre, boltba, oviba, akkor azt kell megfigyelni, melyik pontokat ismeri. Ismerhet egy érdekes kerítést, egy fát, egy szobrot ... Ezeket érdemes szóba hozni, elnevezni valahogy, hogy később lehessen rá hivatkozni.
És akkor lehet téma a séta közben, hogy "itt van a piros kerítés, ha továbbmegyünk a bolt felé, akkor odaérünk a ferdén nőtt fához", vagy valami ilyesmi.

Még NT gyerekek is egy séta közben az elején, sokáig, évekig hagyják, hogy a dolog csak úgy megtörténjen velük. Elindultunk, közben történt egy, s más, és most hopp, megérkeztünk. És mindenkinek máskor áll össze, hogy ha ugyanoda megyünk, akkor mindig ugyanazt látom. De ezt az ilyen beszélgetésekkel lehet erősíteni.

Később lehet kérdés formájában tenni ugyanezt:
"itt a piros kerítés, most merre kell továbbmenni, hogy eljussunk a ..."
És ez azért jó kérdés, mert nem kell szóban válaszolni, csak mutat, vagy elindul. Lehet vinni kártyákat is a különböző célpontokkal, ha szóban még nem megy, nem érti a kérdést.

Közben fontosak a közlekedési szabályok.
Ha vége van a járdának, meg kell állni.
Meg kell nézni, jön-e autó.
Ha nem jön, akkor lehet átmenni a másik járdára.
Persze még semmit nem ő irányít, ő csak kíséri ezeket a dolgokat.
Te fogod látni, mi az, ami beépült már. Megáll-e? Érdeklik-e az autók, hogy melyik merre tart?

Az átkelésnél lehet mondani várakozás közben:
"Megálltunk, mert jön egy kék autó, ott, és meg kell várni, amíg elmegy. Elment, most átmehetünk."
Bekapcsolódik? Figyel? Ránéz az autóra? Mutatja?
Tudni fogod, hogy mikortól érdekli a téma, és hol tart.
És akkor lehet kérdezni.
"Itt a járda széle, megállunk. Nézz körül! Jön autó? Hol van az autó? Merre megy? Elment már? Szerinted át lehet menni?"
És vissza kell jelezni, hogy jól válaszolt-e.

Aztán lehet figyelni, a villogó lámpás autókat, hogy mit csinálnak. Ha azok a lámpák villognak, akkor az autó kanyarodni fog. (Ez nálunk egy ideig roppantul izgalmas téma volt, és fontos megtanulni.)

Ha a gyerek jól halad, akkor egy idő után ő fog közlekedni, a szülő pedig kontrollál mellette, kézen fogva, vagy már csak kísérve. Együtt mentek a boltba, de ő mondja meg, merre kanyarodjatok, ő áll meg a járda szélén, és ő dönti el, mikor lehet átmenni. Hiba esetén szükséges a kontroll, és a javítás. Siker esetén lehet jutalmazni. alt
Ez persze hosszú folyamat. Mi ezt nagyjából másfél évesen kezdtük a szőnyegen, és 4-5 évesen jutottunk idáig.

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.

Edina: PECS tanulása. (Vadaskert Alapítvány, Autizmus Alapítvány, stb.)

 

Szanya: Kihasználva a fiam potyogtatási mániáját, kivagdostam reklámújságokból, meg magazinokból képeket (meg a netről nyomtattam egy csomót), és egy cipősdobozba potyogtatta, de csak akkor pottyanthatta bele, ha utánam mondta, hogy mi van a képen. Egy idő után már mondta magától, és mire elkezdett beszélni, ennek köszönhetően nagyon nagy lett a passzív szókincse. Ebből később át lehet menni szelektálós játékba, 2 dobozzal, ide dobd a kutyákat, ide a macskákat, aztán később emberek, állatok, gyümölcsök, akármire szét lehet bontani, mint a kódos munkánál, csak ezt még szülő által támogatva, kifejezetten a beszédindításra csináltuk.

 

Ha már valamelyest beszél, akkor segíthetünk olyan játékhelyzetek teremtésével, amikor együtt játszunk, és ezt ismétlődő hangokkal, szavakkal kísérjük, pl vonatozás közben sihuhúzunk, autózás közben berregünk, labdapattogtatáshoz mondjuk, hogy "patt-patt". Későbbi fázisban megnevezzük, amit csinálunk, pl. fújom a buborékot, buborék, kis buborék-nagy buborék, szétpattant, stb. Ha már ki tudja fejezni magát legalább mutogatással, teremtsünk olyan helyzetet, hogy el kelljen kérnie tárgyakat. Ha még szóban nem megy, kérjen PECS-el.

 

Jó még az "Én is tudok beszélni 1." (Bittera Tiborné-Juhász Ágnes) a hozzátartozó tanári segédkönyvvel.

 

"Nem tudom elmondani, mi van a képen"

Dreamer: Néztek egy képet, és te, mint szülő mesélsz róla, és mondjuk valamit nem úgy mondasz, ahogy a képen van. Észreveszi-e? Ki tudja-e javítani?
Felteszel kérdést a képpel, tud-e rá válaszolni? Szóban, vagy mutatva?
Aztán mondjon ő valamit a képről, csak egy mondatot.
Aztán jegyezzen meg kérdéseket, amiket a fejéből előhívva tud válaszolni.
A mi van a képen, az túl sok.
Van valaki a képen? Van állat a képen? Csinál valaki valamit a képen? stb.

 

Edina: Mi a Budapesti Korai Fejlesztőben úgy kezdtük, hogy volt egy adott kép, vagy rajz, amit mi készítettünk egy itthoni eseményről, és voltak kérdések. A gyógyped. feltette a kérdést. 4,5 -éves volt a fiam, és nem beszélt, csak néhány szót, ezért az első félévben súgta a fülébe a választ a segítő. Ha így sem mondta, akkor hangosan mondta ki a segítő. A lényeg, hogy fél év után annyira megtetszett neki, hogy elsőként akart válaszolni a kérdésekre.

 

-Ki van a képen?

-Hol történik?

-Kik vannak még a képen?

-Mi történik?

-Jó élmény, vagy rossz élmény?

-Milyen színű ruhában van ......?

-Milyen színű a haja? Rövid vagy hosszú?

-Milyen játék van a képen ?.........

-Milyen az ídőjárás? kinti képnél.

stb.

 

A lényeg, hogy a fejlettségéhez mérten tegyünk fel kérdést, így nagyon sok mindent meglehet tanítani neki: rövid hosszú, sok, kevés, de később az érzelmeket, azt, hogy valaki becsapja, miben ügyes, mit szeret játszani, milyen könyvet, mesét, ételt, ruhát, tevékenységet szeret és mit nem.

 

Mindig legyen a kép alatt rövid mondatokban a válasz, a legjobb ha PECS-ből van alatta a mondat.

 

Az Én könyvben lehet a család összetétele, hol lakik a gyermek, szomszédok, a közvetlen környezet. A család múltjáról, nyaralások, ünnepek. Kedvenc mese, játék, rajzok, ovi, suli, szociális viszonyok és szabályok. Miben ügyes, amit már segítség nélkül is megtud tenni. Miért kell dolgozni, mi a pénz  Ő hogyan gyűjthet, mi a munka.

 

 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.