Átlagos esetben a babák hozzátáplálása, a tejről (tápszerről) az egyéb élelmiszerekre való áttérés nem okoz különösebb gondot. Ha a különböző ízek, darabos ételek bevezetésekor előfordul kisebb-nagyobb elakadás, az is gyorsan megoldódik és a baba rövidesen már ugyanazt eszi, mint a család (legfeljebb válogat). Autizmus esetén azonban súlyos étkezési zavarok is előfordulnak, amelyekhez nagyon kevés segítséget kapnak a szülők. Alábbi cikkünkben ezeknek a helyzeteknek a megoldásához szeretnénk segítséget nyújtani.
Az étkezéssel kapcsolatos nehézségek nagyon változatosak lehetnek, most a leggyakoribb problémákat vesszük sorra.
Komoly gondot jelent, ha a gyerek:
- nem iszik eleget
- szélsőségesen kevés féle ételt fogyaszt
- szélsőségesen keveset eszik
- csak bizonyos állagot tud elfogyasztani
Ezen kívül sok más gond jelentkezhet, de ezek azok, amelyek kívülről nagyon nehezen befolyásolhatók és az egészséget veszélyeztetik.
A probléma hátterében több ok húzódhat meg egyszerre, pl.:
- Félelem az új íztől, állagtól
- Hiányzó képesség (pl. a rágás)
- Fájdalom vagy kellemetlen érzés (túlérzékenység vagy betegség következtében)
- A szokásokhoz való merev ragaszkodás (nem akar változást)
- Az éhség vagy szomjúság érzékelésének zavara (nem éhes/szomjas, vagy pont fordítva)
Néhány példa konkrét problémákra és a megoldásaik
Csak cumisüvegből, vagy a saját poharából iszik
Ha az óvodába készülő gyerek kizárólag egyfajta cumisüvegből vagy pohárból hajlandó csak inni, akkor meg kell beszélni az óvónőkkel/pedagógusokkal, hogy a cumisüveget/poharat magával vihesse, és abból kapjon inni. Egy autista gyereket egyáltalán nem biztos, hogy a szomjúság majd rákényszerít arra, hogy igyon az óvodai pohárból. Otthon folyamatosan gyakorolni kell a pohárból itatást, a nyugodt, biztonságos környezet erre alkalmasabb helyszín, mint az intézmény. Viszont sok esetben a helyszín megváltozása jó hatású a gyerek által gyártott szabályok „átírására”, így jó, ha az oviban is próbálkoznak az óvónők. Kínálgatni kell, de ha nem megy, akkor biztosítani kell számára azt az eszközt, amiből tud inni.
Csak párféle ételt eszik
Nagyon gyakori, hogy az autista gyerekek saját szabályrendszer alapján „speciális diétát” követnek és csak 3-4 féle ételt esznek meg (szín, állag, vagy egyéb jellemző alapján válogatva), ha sikerül valami újat bevezetni, akkor pedig elhagynak egy korábbit. Jellegzetes a rántott hús, virsli, sült krumpli diéta, az én fiam pedig évekig HIPP gyümölcsdesszerten és Sinlacon élt, most pedig sült húson, ahogy nagyzolié is.
Szilvia: Megkérdeztem a gyereket, miért nem akar gyümölcsöt enni, a válasz érdekes volt: zavaró, hogy szilárd tápláléknak látszik, de mikor beleharap fröccsen, vagyis folyékony. A gyümölcslé lett a kompromisszum, de csak ha szűrt.
Meg lehet próbálni, hogy minden étkezéskor kóstoltatunk a család ételeiből 1-1 falattal, de ez sem egyszerű, jutalmazással lehet próbálkozni, de ha nagyon nem megy, akkor inkább ne erőltessük, ne kapcsolódjon negatív élmény a közös étkezésekhez. Az óvodában a többi gyerek által mutatott minta hatásos lehet, de ha ez sem válik be, akkor mindenképp be kell adni a gyerekkel olyan ételt, amit hajlandó megenni, mert az egész napos éhezés nem egészséges, és az éhség viselkedészavarokhoz is vezethet.
Róbert: Az iskolai menza az ami segített nekünk abban, hogy a gyerek több mindent megeszik pl: giros, Bolognai, saláta, póréhagyma, szalámik, melegszendvics, stb...
A szó szerinti értés is okozhat zavart:
Ildikó: Iskolai menzán szó párbajt vívott a gyerek a konyhás nénivel: Az van kiírva hogy zöldbab leves,de ez nem zöld hanem sárga!-Mert ez sárga színű zöldbab. Az íze ugyanolyan, csak sárga. - Ez nem lehet zöldbab,nem hívhatják zöldnek ha sárga színű! Ha sárga színű akkor sárga bab! –
A sütőtök leves is fennakadt a rostán mert ha sütőtöknek hívják akkor sütni kell nem megfőzni levesnek.
A vizuális támogatást az étkezési zavarok esetében se hagyjuk ki. Ha kóstoltatunk, akkor mindig jelezzük előre, hogy mi lesz az ebéd/vacsora, amiből majd egy falatot meg kell enni, és jelezzük azt is, hogy ha megkóstolja, akkor mit kap cserébe. Ha valaminél látjuk, hogy tulajdonképpen ízlik a gyereknek, csak a megszokás miatt nem akarja megenni, akkor lehet emelni a kóstolandó mennyiségen (adott esetben a jutalmat is növelve).
Ha valami nem megy, akkor ne erőltessük. Tegyük félre és próbálkozzunk vele pár héttel később.
Ha az étkezés nagyon egyoldalú, akkor a hiányzó vitaminok, ásványi anyagok beviteléről gondoskodni kell.
Nagyon keveset eszik, „fényen” él
Ha a gyerek nagyon keveset eszik (ez sokszor lassú evéssel társul), akkor a kérdés az, hogy ez a fejlődésén meglátszik-e. Ha igen, akkor a kalóriabevitelről máshogy kell gondosodni. Erre alkalmasak lehetnek a speciális tápszerek.
Amennyiben a problémát az okozza, hogy a gyereket abszolút nem érdekli az evés, akkor valamilyen motivációt kell kitalálni arra, hogy mégis az asztalnál maradjon és figyeljen az étkezésre. Az állandó rászólással és zsarolással óvatosan kell bánni ez esetben, mert rossz hangulatot eredményezhet, ha 3 percenként elhangzik az „egyél még” és a „ha nem eszed meg, nem kapsz …-t”.
Nem rág
Ha a gyerek nem rág, akkor vagy pépes ételen él, vagy darabosat fogyaszt, de rágás nélkül nyeli le. Utóbbi esetben a rágás technikáját kell gyakorolni és ellenőrizni, hogy megtörténik. Előbbi esetben, tehát ha a gyerek csak pépes ételt tud megenni, akkor meg kell győződni arról, hogy nem áll- betegség a háttérben. (Száj- vagy nyelv fejlődési zavara, nyelőcső szűkület, stb.) Ha ezek nem állnak fenn, akkor meg kell bizonyosodni arról, hogy a gyerek tud rágni. Ha a rágókát vagy egyéb tárgyakat meg tudja rágni, az még nem jelenti, hogy az étel megrágása is menni fog.
Szanya: Az én fiam nem fogadta el a darabos ételeket, pedig az ételen kívül mindent megrágott, a pulóverei nyaka 2 nap alatt volt tönkrerágva, de a darabos étellel semmit nem tudott kezdeni. A kettő közti különbség az, hogy az ételdarabokat a nyelvével fogak közé kell tudni söpörni, ott tartani és célzottan szétrágni, míg a rágóka vagy a póló nyaka kézzel is betuszkolható a fogak közé, és ha elmozdul, szintén kézzel megigazítható. Nem esik szét darabokra és nem zavarja a nagyon érzékeny nyelvet sem. Végül 7 éves korában kezdett el rágni. A kulcsa az volt, hogy ekkor már el tudtam magyarázni neki (köszönhetően a jobb beszédértésnek), hogy nem fog megfulladni és így hajlandó volt megpróbálni az étel megrágását. A rugalmatlanságot a vizuális támogatással lazítottuk, a túlérzékenységet sima ételekkel hidaltuk át (pl. felvágott, sült hús). A legnagyobb, legnehezebb probléma a rágás megtanítása volt. Ábrákkal, tükörrel, saját magamat példának állítva mutattam be a technikát milliószor, az állát fogva gyakoroltuk a mozdulatot. Végül a megoldást a felezett kölesgolyó hozta el. A fél kölesgolyót beraktam a rágófogai közé, majd rácsuktam az állkapcsát. Nagy nehezen megvolt ez a mozdulat, de az, hogy a nyelvével be tudja igazítani az ételt a fogai közé, az még ezután hónapokig tartó tanítás eredménye volt.
Autizmus esetén jó értelmi képességek mellett is előfordulhatnak súlyos problémák, amelyeknek a kezelése pont ugyanúgy autizmus-specifikus megközelítést kíván, mint a nem beszélő, adott esetben társultan értelmi fogyatékos gyerekek fejlesztése. Az étkezési zavarok egy különösen nehéz terület. Végtelen türelemre és kitartásra van szükség, valamint elengedhetetlen a környezet támogatása, a család és a pedagógusok, gyógypedagógus együttműködése, hogy a nehezen elért siker tartós maradjon.
Köszönöm a szülőtársak segítségét a cikk megírásához! További ötletek a facebook poszt kommentlistájában!
Ajánlott irodalom:
Őszi Tamásné: Gyakori étkezési problémák és megoldási lehetőségek
Havasi Ágnes, Janoch Mónika: Étkezési problémák és azok kezelése autizmussal élő személyeknél