LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

Gyerekkoromra visszaemlékezve a farsangi mulatságok jó hangulatú, vidám képekként ugranak elő a memóriámból. Nálunk az óvodában és az iskolában is mindenki szerette a beöltözős bulit, még az introvertáltabb gyerekek is szívesen parádéztak a hercegkisasszony és lovag jelmezben. Amikor a fiammal először farsangoztunk az oviban, akkor láttam először azt a szituációt, hogy egy gyerek nem szereti a farsangnak még a gondolatát sem és kint zokog a csoportszoba előtt a padon, miközben a többiek bent viháncolnak. A kisfiút vigasztaló óvónő elmesélte, hogy nem ritka az ilyesmi, főleg kiscsoportosoknál fordul elő, hogy nem akarnak beöltözni és félnek a többiek jelmezétől. Autista kisgyerek esetén ez még fokozottabb probléma lehet, és más nehézségek is megjelenhetnek.
 
Mint minden szociális helyzet, úgy a farsang is mély víz az autista gyerekek számára.  A megszokott közegben a szokásos programtól teljesen eltérő, átláthatatlan összevisszaság van, a gyerekek furcsa ruhában vannak, minden teljesen kiszámíthatatlan, ráadásul jelmezbe kell öltözni. 
Vannak autista gyerekek, akiknek a farsang semmilyen gondot nem okoz, de gyakran merülnek fel problémák. 
 
Jelmez
 
Autizmusban jellemző a fantázia sérült volta, esetleg teljes hiánya. Fantázia hiányában komoly nehézséget okoz kitalálni egy jelmezt. Szerencsére a többi gyerek is inkább másol, menő rajzfilmek szereplőinek öltöznek be, vagy választanak valamilyen kész jelmezt, tehát ez egy kisebb gond abban az esetben, ha a gyerekünk elfogadja a boltit (vagy kölcsönzőst). A fiam legelső farsangjakor mi is bementünk egy kölcsönzőbe és mivel még ahhoz is kicsi volt, hogy választani tudjon, ezért béreltünk neki egy olyat, amit könnyen le tudott venni. 
 
Kép forrása: Flickr, Quinn Dombrowski
 
Egyes intézményekben tematizált farsangot rendeznek, például állatnak vagy mesehősnek kell beöltözni. Ez abban az esetben probléma, ha a gyerek nem szereti az adott témát, például abszolút nem érdeklik az állatok. Ilyen esetben valószínűleg nem okoz gondot, ha az autista kisgyerek a saját választása szerint öltözik be, de azért érdemes ezt előre közölni az óvónőkkel. 
 
Van olyan óvoda/iskola, ahol az egyéni jelmezes buli előtt még műsort is előadnak a gyerekek. Ezekre az előadásokra már hetekkel-hónapokkal előre készülnek, jelmezes próbát is tartanak, így korábban kiderül, ha nem megy. Viszont az előadás után át kell öltözni saját jelmezbe, kisebbeknél ehhez nem árt, ha a szülő jelen van és segít. 
 
Nálunk eddig sehol nem volt tematizált farsang, sem közös előadás, így viszonylag könnyű dolgom volt, a fiam érdeklődési köréből adtam pár lehetőséget a jelmezekre és abból kellett választania. Idén viszont már közölte az elképzelését.  
 
A jelmezválasztó tábláink egyike. Ebből az elem és a hóember is megvalósult. :)
Előfordulhat, hogy az autista gyermek nem érti a többiek jelmezét és ijesztőnek találja. Ezen úgy lehet segíteni valamelyest, hogy előzetesen mutatunk képeket beöltözött gyerekekről és elmagyarázzuk, hogy az ovistársak is be fognak öltözni a farsang napján.
 
A jelmezek általában nem kényelmesek, van, hogy az anyaga szúrós, túl meleg, vagy kezeslábas és nehezen lehet levenni, lehet nehéz vagy túl nagy, mindenbe beleakadós, vagy akár túl szoros. Ha nagyon kellemetlen a viselése, akkor nem érdemes erőltetni, mert valószínű, hogy a gyerek úgyis leveszi (még a fotózás előtt). 
 
Az autizmusban nagyon gyakori gondolkodási merevség is megnehezítheti a jelmezválasztást, mert ha a gyermek olyat talál ki, ami fizikailag nehezen megvalósítható, vagy minden évben azonos jelmezt választ és nem lehet lebeszélni, az konfliktushoz vezethet. Ilyen esetekben szükség van a szülő kreativitására, hogy sikerüljön valamilyen kompromisszumra jutni. 
 
A gyerekek egy része, főleg a lányok kérhetnek arcfestést. Ezzel is lehet gond, mivel a kifestés sokáig tarthat és a festéket is el kell viselnie utána az arcán. Ezt is érdemes először otthon kipróbálni még a farsangot megelőzően, nehogy közvetlenül a buli előtt rontsa el a hangulatot, ha nem sikerül kivitelezni.
 
Kép forrása: Flickr, designkitchen
 
Program
 
Az autista gyerekek számára alapvető fontosságú, hogy tudják, hogy mi fog történni, viszont farsangkor a legritkább esetben közlik előre a pedagógusok a programot. Ezért tehát az autista gyerekek szüleinek meg kell kérdezni és előre közölni a gyerekkel a számára megfelelő formában. Mivel szokatlan programról van szó, ezért kisebbeknél és kommunikációs nehézségekkel küzdők esetén célszerű képes megsegítést is alkalmazni. 
 
A farsangi bulikban megszokott versenyek és tánc nagyon nehéz helyzet lehet egy autista gyermek számára, ezért az első egy-két alkalommal mindenképpen érdemes előre megbeszélni, lepróbálni a szituációt otthon, nehogy az oviban kitörjön a botrány. A versenyeknél gyakran okoz nehézséget az, hogy az autista gyerekek nagyon nehezen viselik a vereséget. Fel kell őket készíteni erre a lehetőségre is, hangsúlyozni, hogy ez csak játék és a szülőktől akkor is kap jutalmat, ha nem nyer.
 
A zajra érzékeny gyerekeknél ne maradjon otthon a zajvédő füles. A fülest akár bele is lehet tervezni a gyermek jelmezébe. 
 
A jelmezversenyek része (főleg az óvodákban), hogy a gyermek előad egy rövid verset is. Szerepelni nem mindenki szeret, ha nem akar, akkor szerintem nem érdemes stresszelni ezzel egy autista kicsit. 
 
Ha van a farsang végén tombola és nem húzzák ki az autista gyermek számait, akkor majdhogynem biztosra vehető a kiborulás. Előre beszéljük meg a gyerekkel, hogy ha ez így történne, akkor milyen kis ajándékot fog kapni a szülőktől (édesség, apró játék, élmény).
 
Étkezés
 
A farsang napján a szülők mindig visznek be rágcsálni valót és édességet üdítőt a gyerekeknek. Általában ez nem probléma az autista gyerekeknek, mivel gyakrabb, hogy az édességet szeretik és nem a zöldséget, de abban az esetben, ha ez mégis gond, akkor gondoskodni kell arról, hogy a gyermek megkapja a megszokott ételét. 
 
Ha nem bírja a gyermek még a farsangi mulatságot és stresszes, elfárad, kiborul, akkor ne erőltessük! Nem kell kudarcként megélni. Ha 5 percet kibír elsőre, már az is komoly teljesítmény és évről évre jobban megy, ezt tanúsíthatjuk. :)
 
 
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett.