A segítők megszervezése és felkészítése a pedagógusok feladata. A gyakorlatban látunk példát arra, hogy a kortárs segítő egy-egy gyermek az osztályból, de olyat is, amikor az egész osztály bevonódik a programba. A segítőknek előzetes „képzésben” és folyamatos támogatásban kell részesülniük (a gyermekek szülei természetesen szintén részletes információkat kapnak a programról.) A kortársak és az autizmussal élő gyermekek egyaránt tanulnak arról, hogy miben hasonlítunk/ miben különbözünk, mik az erősségeink és gyenge pontjaink, mi a barátság, emellett a kortárs segítők konkrét tanácsokat kapnak az együttléttel, az együtt tevékenykedéssel, a beszélgetéssel, stb. kapcsolatosan.
Ma már tudjuk, hogy a kortárs-segítő ugyanúgy profitál a programból, mint az autizmussal élő gyermek (kutatások szerint pl. nő az önbizalma, számos készsége fejlődik és a környezetében élők elismerését is kivívja), így további „honoráriumra” nincs feltétlenül szükség. Fontos, hogy a közösen szervezett szabadidős tevékenységek mind a kortárs segítő, mind az autizmussal élő gyermek számára fontosak, motiválóak és élvezetesek legyenek.
Kocsisné Edina (autizmussal élő gyermeket nevelő szülő, gyógypedagógiai asszisztens) egy a Vadaskert Gyermekpszichiátrián elhangzott előadás útmutatása nyomán készített integrált általános iskolában tanuló fia számára az iskolában elvárt viselkedésre vonatkozó szabály- és útmutatókönyvet, melyből egyes oldalak regisztrált tagjaink számára megtekinthetők: Én könyv és vizuális szabályok az iskoláskorra
Az autizmusban érintett családok összetartóerejének növelése, társadalmi beilleszkedésük elősegítése, hátrányos helyzetük csökkentése program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével valósul meg.