LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

Ha eljön az iskolás időszak, az minden gyerek számára nagy váltás, sokszor stresszel, szorongással jár még úgy is, hogy ha nincsenek problémáik a kommunikációval és szociális kapcsolatokkal. Az óvodában bár nagyobb hangsúlyt kap a szabad játék és kooperációs feladatok, amelyek nehezek az autizmussal élő gyerekeknek, mégis, a szabadabb, kötetlenebb forma és nagyobb türelem általában nyugodtabb környezetet biztosít a számukra, mint az iskola, ahol  a 45 perces órák alatt nem lehet enni, inni, wc-re kimenni csak úgy, mindenhez engedélyt kell kérni, szünetben pedig irányítás nélkül, teljesen önállóan kell tudniuk elfoglalni magukat, megszervezni a szükséges tevékenységeket az órák közti váltásokhoz, az étkezést, mosdó használatot. Ritka szerencsés eset, ha az autista gyermek kap egy asszisztenst, aki ezekben a strukturálatlan időszakokban segíti, ezért az iskola előtti időszakban arra érdemes készülni, hogy nem lesz.
 
A tapasztalatom azt mutatja, hogy az óvónők többsége nyitott az autizmus megismerésére, a gyermek valós beintegrálására, ezzel szemben az iskolai pedagógusok esetében ez az arány fordított. Amennyire lehet, próbáljuk megelőzni a várható konfliktusokat, próbáljuk meg a lehető legnagyobb önállóságot elérni a gyereknél, csökkenteni a várható viselkedészavarok számát és folyamatosan kommunikáljunk a pedagógusokkal, biztosítsuk őket a segítőkészségünkről, hátha akkor nem mérgesedik el a helyzet.
 
Az óvoda és iskola közti váltást elő kell készíteni, ha csökkenteni szeretnénk az ezzel járó feszültséget és a várható problémák mennyiségét. Már az óvodában kezdjük el az iskolával való ismerkedést erről szóló ismeretterjesztő könyvekkel. Ha tudjuk, hogy melyik iskolába megy majd a gyerek, akkor vigyük el iskolaelőkészítő foglalkozásokra (ha van ilyen), hogy össze tudjon ismerkedni a majdani osztálytársaival és megismerje a környezetet. Ha nincs iskolaelőkészítő, akkor kérjünk a tanítóktól egy fogadóórát, ahova célszerű a gyereket is vinni. Ha megengedik, akkor fotózzuk végig az iskolát (a gyerek osztályterme, mosdó, ebédlő, tornaterem, stb.) és a tanítókról is készítsünk fényképet.
 
 
Ha van rá mód, akkor beszéljük meg, hogy melyik lesz a gyerekünk helye. Kérdezzünk rá, hogy milyen fejlesztések várhatók és kérjünk fotót a terapeutákról és fejlesztés helyszínéről is. Tisztázzuk a gyerekkel, hogy az iskolában mások a szabályok, mint az oviban. Ezekről a tanítókkal egyeztetve készítsünk szabálykönyvet. Az önállóság segítésére és a várhatóan problémás folyamatokra készítsünk folyamatábrát és amit lehet, gyakoroljunk az iskola előtti időszakban. 
 
Melyek azok a tipikus problémák, amelyekre érdemes előre felkészülni? 
  • Önálló öltözés és mosdóhasználat
  • Étkezési helyzetek
  • Táska önálló bepakolása, a tanórákra a megfelelő eszközök előkészítése, lecke felírása és otthoni elkészítése
  • Sorban állás, várakozás
  • Strukturálatlan szünet
  • Kommunikáció a pedagógusokkal és a gyerekekkel
  • Órai viselkedés
  • Váratlan változások kezelése
  • Tantárgyakkal kapcsolatos nehézségek
 
Hogyan tudunk ezeken előre segíteni, megelőzni a várható problémákat?
 
Önálló öltözés és mosdóhasználat
 
Az iskolában nincs óvónői segítség az átöltözéshez és a szülő általában még a legelső alkalmakkor sem mehet be a gyerekkel az iskolába, hogy a folyamatot megtanítsa, rögzítse. Így ha ez még nem gördülékeny, akkor gyakorolni kell, és ha valami nagyon nem megy, akkor segítsük a folyamat beépülését folyamatábrákkal. Ha szükséges, akkor kicsi folyamatábrákat be tudunk adni a gyerekkel az iskolába, de ennek csak akkor van értelme, ha tudja önállóan használni, mert előzőleg már sokat használt ilyesmit. 
 
Étkezési helyzetek
 
Az óvodai strukturált és segített étkezési helyzetekhez képest az iskolában ezen a téren önállónak kell lenni. Még az első iskolai nap előtt tisztázni kell, hogy tanórán étkezés nincs, melyik a tízóraizásra szánt szünet, mikor lesz ebéd, és az ebédelésnek mi a módja (önkiszolgáló vagy sem). Gondot szokott okozni még a rövid ebédidő és az ebédlőben a zaj. Mindkettőre készítsük fel a gyereket, a zaj ellen pedig adhatunk be zajvédőt vagy füldugót
 
Táska önálló bepakolása, a tanórákra a megfelelő eszközök előkészítése, lecke felírása, otthoni elkészítése
 
A táska bepakolását egy fényképes, vagy nagyobbaknál írott listával tudjuk segíteni, amit érdemes tantárgyak szerint csoportosítva megjeleníteni, így ez használható az órák előtti kipakoláshoz is. A lecke felírása elég nehezen megoldható gondot tud okozni, ha nem segít benne a pedagógus. Meg lehet kérni a padszomszédot is, hogy ebben segítsen a gyerekünknek, mert még ha használunk is vizuális támogatásokat, akkor is elsikkadhat ez a feladat, ha nem hangsúlyozza a tanár, külön, név szerint szólva a gyerekünknek, hogy „ezt írd fel”. Megoldást hozhat még, ha szülői levelezőlistán elkérjük a leckét. Gyakori, hogy a gyereknek nincs kedve otthon megcsinálni a leckét, motiválatlan. Ezen vizuális megsegítéssel (pl. napirend használata esetén külön jelezzük a leckeírást) és jutalmazással tudunk segíteni, míg önállóvá nem válik a gyermek ezen a téren. 
 
Miri: 
Az iskola megkezdésekor a fiam a házi feladatot szerette a legkevésbé és mindig nehezen fogott hozzá. Általában többféle volt feladva, és ezt így nagyon soknak, átláthatatlannak találta. Ezzel a kis eszközzel próbáltam egyértelművé tenni, hogy miből mennyi feladat van. Az iskolában alkalmazott jeleket használtam én is a tantárgyak jelölésére, a korongok pedig azt mutatják, hogy az adott tárgyból hány feladat vagy sor van feladva, illetve hányszor kell elolvasni az adott olvasmányt. Amikor kész egy feladattal, akkor mindig levehet egy korongot, és így látja közben azt is, hogy hogy halad. A lecke végén mosolygós fej a jutalom, amit 5 db összegyűjtése esetén beválthat az előre megbeszélt tényleges jutalomra.  
 
  
 
Sorban állás, várakozás

A sorban állásnál az egyik jellemző probléma, hogy az autista gyerekek szeretnek mindig az elsők lenni. Mivel ez nem biztos, hogy mindig így lesz, ezért rajzokkal magyarázzuk el, hogy előfordulhat, hogy máshol fog állni a sorban és ezzel semmi gond nincs. Várakozásnál, pl. ebédkor kellemetlenül érezheti magát, ami azzal szokott járni, hogy keresnek maguknak elfoglaltságot, ami viszont gyakran zavaró másoknak (zümmögés, pörgetés, tárgyak zajos vagy repetitív piszkálása). Erre esetleg megoldás lehet, ha valamilyen pici és csöndes, kedvenc játék van a zsebében, amivel a kezét lefoglalhatja. 

Strukturálatlan szünet

A szervezetlen, gyakran felügyelet nélküli szünet nem csak az autizmussal élő gyerekeknek jelent problémát. Az ingerszegény, játékok nélküli szűk folyosón a neurotipikus gyerekek is unatkoznak, a felesleges energiáikat nem tudják mozgással levezetni, ez pedig gyakran vezet ahhoz, hogy egymást szekírozzák, verekednek.  Egy autista gyerek egy ilyen közegben kiváló alanya a piszkálódásnak, hiszen a kötekedésre nem tud talpraesetten reagálni. Előfordulhat az is, hogy gyerekünk unatkozik, szórakoztatja magát, ez pedig zavarja a gyerekeket, és ezért alakul ki konfliktus. Az ideális az lenne, ha a szünetekben egy asszisztens segítené a gyerekeket (nem csak az SNI gyerekeket) és játékokat vagy egyéb értelmes tevékenységet kezdeményezne , de ha ez nem megoldható, akkor legalább tanári felügyeletet kellene biztosítania az iskoláknak, megelőzendő a komolyabb bántalmazási ügyeket. Otthon próbáljunk meg azért készülni a várható helyzetekre, készítsünk szociális történeteket, beszélgessünk a benti helyzetekről, ha a gyerek hajlandó erre. 

Kommunikáció a pedagógusokkal és a gyerekekkel

A szociális és kommunikációs képességek sérültsége miatt az autista gyerekeknek sokszor nem egyértelmű, hogy a felnőttekkel (azon belül a pedagógusokkal) és a gyerekekkel másról és máshogy beszélünk. Már az óvodai évek alatt el kell kezdeni készülni arra, hogy a gyerek differenciálni tudja, hogy kivel hogyan kommunikál. Ehhez nagy segítségünkre van a szociális körök módszere.  Egyes szituációk megoldásához készíthetünk szociális történeteket, melyekre mintákat a Szaffner-Gosztonyi: Szociális történetek  c. könyvben találhatunk. Jellegzetes viselkedés autista gyerekek esetén, hogy a kedvenc témáikról túl sokat beszélnek. Ezt előre tisztázni kell, hogy másokat idegesíthet, ezért ha nem érdeklődnek a téma iránt a többiek, akkor váltson másikra. Ezt előzetesen érdemes gyakorolni, hogy később könnyedén menjen. A kedvenc témát is lehet, hogy tudjuk hasznosítani: Ha van olyan projekthét amibe beilleszthető, vagy ha kötetlen témával önálló előadást kérnek a gyerekektől, akkor bemutathatja, hogy milyen komoly tudásra tett szert az őt érdeklő területről.

Órai viselkedés

Az órai viselkedésnek számos szabálya van, amelyeket meg tudunk jeleníteni vizuálisan. 

Miri: 
Ha a pedagógus együttműködő, akkor ezeket a szabályokat beadhatjuk a gyerekkel az iskolába és a pedagógus támaszkodhat a használatára. A szabályok betartását mindenképpen érdemes valamilyen formában jutalmazni
 
Váratlan változások kezelése
 
Az iskolában elég sok váratlan helyzet adódhat: helyettesítés a tanár betegsége miatt, tanórák megcserélése, tűzriadó, bemutató óra, dolgozat vagy feleltetés bejelentés nélkül, iskolaorvosi vizsgálat, stb. Tökéletesen az ilyen váratlan helyzetekre nem lehet felkészülni, de azért a gyakoribbakat át lehet beszélni. Jó lenne, ha a pedagógusok megértenék, hogy az ilyen szituációk az autista gyerekek számára mennyire stresszesek és az adott helyzetben elmondanák a gyerekeknek a változások okát, a változtatás módját és egyéb részleteket, de a tapasztalatom az, hogy sajnos ez nem szokott megtörténni. Kérhetjük külön, de mindenképp készítsük fel a gyereket arra, hogy előfordulhatnak váratlan helyzetek, mert nem valószínű, hogy a pedagógus figyelembe fogja venni a kérésünket.
 
Tantárgyakkal kapcsolatos nehézségek
 
Ha valamelyik tantárggyal a gyerek nagyon nehezen boldogul a szokásos korrepetálás, magánórák mellett is, akkor a szakértői bizottság bevonásával kérhetünk bizonyos tárgyakból felmentést az értékelés alól vagy könnyítéseket (pl. dolgozatírás esetén plusz időt, vagy pl. a számonkérés módjánál kérhetjük, hogy csak szóbeli/írásbeli legyen).
 
A megoldás: fejlesztések, vizuális támogatások és motiváció kombinációja, szakemberek, segítők bevonása
 
A fejlesztéseket alapvetően a szakértői bizottság határozza meg a szakvéleményében, az iskola ez alapján adja a fejlesztőórákat (ha van rá szakembere). Ezeket kiegészíthetjük privát fejlesztésekkel, ha van rá anyagi keret. Amit érdemes szem előtt tartani az az, hogy autizmusban a szociális és kommunikációs fejlesztésre mindig kell időt hagyni. 
 
A vizuális támogatások elkészítése minden gyerek esetében egyéni. Edina átfogó vizuális eszközrendszeréről készített cikkét még 2011-ben publikáltuk. Edina fia azóta már nyolcadikos, a folyamatos fejlesztések és vizuális támogatások mellett önállóvá vált, a tanulásban, közlekedésben segítséget nem igényel, az iskolai pályafutása sikertörténet. Ehhez azonban szükséges volt az iskola támogató hozzáállása mellett, hogy rengeteg energiát fordított az autizmus megismerésére, az eszközök elkészítésére és az autizmus-specifikus fejlesztésre. Ezen kívül alapvető összetevője a sikernek a gyerek autizmusban való érintettsége, esetleges társuló problémák, az intelligencia szintje és a személyiség is. Egy erősebb szociális érintettség, alacsonyabb intelligenciaszint vagy rosszabb motiválhatóság, esetleg egy társuló diszlexia vagy figyelemzavar jelentős nehezítő tényező. Ha van rá mód, érdemes segítőket bevonni a gyerek tanításába, fejlesztésébe. Ha valamelyik nagyszülő vagy egyéb rokon jól ért valamelyik tantárgyhoz és vállalja, akkor megkérhetjük, hogy foglalkozzon rendszeresen a gyerekkel. Ha az iskolában van olyan fejlesztő, akivel a gyerek jól halad, akkor megkérdezhetjük, hogy tudna-e vele foglalkozni esetleg privátban (ha a családnak anyagilag belefér). Integrációban tanuló gyerekek esetén nagyon hasznosak a csoportos szociális fejlesztések, amilyet pl. az EMÚ, Cseperedő Alapítvány és a Symbo  indít rendszeresen.
 
Ha a gyerek gyógypedagógusa vállalja, vagy találunk animátort, akkor megpróbálhatjuk az osztálytársakat kicsit bevonni az autizmus megismerésébe, játékos módon bemutatva a gyerekünk autizmusból adódó nehézségeit. Nagyon hasznos, ha az osztálytársak pozitívan állnak a gyerekünkhöz, hiszen fontosak a kortárskapcsolatok, élő helyzetekben gyorsabban fejlődik a szocializációs képesség, és egy jó közösségben a gyerekünk hangulata, motiválhatósága is jobb lesz.
 
Köszönöm Mirinek a cikk megírásához nyújtott segítségét!
 
További javasolt cikkek:
Őszi Tamásné (autizmus-specifikus gyógypedagógus): Az iskolai integráció lehetősége, előnyei és kockázatai 
Champ (szülő): Iskolaválasztás: Integráló alapítványi iskola előnyei és hátrányai 
Kanizsai-Nagy Ildikó szakpszichológus: Magántanulói státusz 
 

Ezen menüpontunkban igyekszünk a mindig aktuális állapotot követni. Adatainkat a Közoktatási Információs Iroda weboldaláról szűrjük le, és  az önkormányzatokkal, óvodákkal, iskolákkal is felvesszük a kapcsolatot.

Azon intézményeket, amelyek több szülőtől egységesen pozitív visszajelzést kapnak, zöld kiemelőszínnel jelöljük. 

Piros színnel jelöljük, ha egy intézmény az autista gyerekek felvételét szünetelteti/megszüntette.

Amennyiben hibát észlel, vagy információja van olyan intézményről, amely felsorolásunkban nem szerepel, kérjük küldje el nekünk e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A gyakorlati tapasztalatokat az óvodákról, iskolákról a fórumban megbeszéljük. Kattints a linkre!

Budapesti iskolák

Autista gyermekeket fogadó óvodákhoz kattints ide!

Fotó: Nuno Ribeiro, Flickr

Inkluzív nevelés
Életpálya-építés
 
Szerkesztette:
Czibere Csilla
Vígh Katalin
 
suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., Budapest, 2006
Inkluzív nevelés
Írta: Gosztonyi Nóra és Szaffner Éva
Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság

Budapest, 2008


Inkluzív nevelés
Írta: Ruttkay Leventéné és Kajáry Ildikó
Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság
Budapest, 2008

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: VIDONYINÉ SÓLYMOS RITA
NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, 2010.

Integráló alapítványi általános iskolákban az esetek nagy többségében az ép intellektusú, „sajátos nevelési igényű” (SNI) státuszban lévő, kommunikációban nem túl erősen sérült autizmussal élő gyermekek oktatása lehetséges. A tanmenet minden esetben normál, többségi. Ez az a csoport az autizmussal élő gyermekek között, aki a leginkább kilógnak az államilag megoldott oktatási formulákból: az enyhe eseteket, sokszor a diagnózis titkokban tartása mellett, de felvehetik a körzetes, sok esetben az alapító okirat szerint nem is integráló iskolák. A speciális, gyógypedagógiai intézményekhez azonban „nem elég sérültek” a gyerekek, hiszen nincsen társult értelmi fogyatékosságuk. Az esetleges felvételt az iskola részéről legtöbb esetben megelőzi egy, vagy akár több személyes találkozás a gyermekkel, nyílt nap vagy akár több napos próbatanítás, ha tanév közben lenne szükség iskolát keresni, váltani.
 
 
 
 Az alapítványi iskolák nagy többsége nem autizmus specifikus, inkább csak beletanulnak az autizmusba. Ha lehetőség van rá, akkor érdemes olyan intézményt választani, ahol, ha nincs is autizmus-specifikus végzettségű gyógypedagógus, van tapasztalat az ép értelmű autista gyermekek oktatásában, fejlesztésében. Magyarországon  az autizmus szakirányon végzett szakember nagyon ritka, illetve az is fontos, hogy egyelőre csak gyógypedagógusoknak van ilyen végzettsége.
Az, hogy az autizmus miatt különböző részterületeken milyen sérüléssel, érintettséggel, milyen viselkedés problémával bíró, vagy milyen speciális igényű (pl. étkezési problémák) gyermek kerül felvételre, azt minden esetben maga a fogadó intézmény dönti el, a szelekció nagyon erős. 
 
Az alapítványi iskolák nem feltétlenül kérik az SNI státusz igazolását, bár például az emelt szintű finanszírozás igénylése miatt sajnos ez is szempont lehet a felvételnél. Ez egy pro és kontra érv, ezért mielőtt a gyermeket a bizottság elé visszük az SNI státusz megállapítása végett, érdemes érdeklődni, hogy az iskola melyik állapotnak „örül jobban”. Az ép intellektus azonban követelmény, így egy intelligencia teszt eredmény vagy csak egy szakember véleménye, melyben kizárja az értelmi fogyatékosságot, szükséges lehet.
 
Tapasztalat, hogy a tanulásképesség vizsgáló bizottságok (maguktól) nem jelölik ki az alapítványi iskolákat, ezért az SNI-s gyermekek beiskolázásánál gyakorlatilag megfordul a hivatalos sorrend: a szülő maga keres iskolát és beíratja a gyermeket, befogadó nyilatkozatot kér. A befogadó nyilatkozatot eljuttatja a bizottságnak, akik így már hivatalosan is kijelölik az alapítványi iskolát, így mind az iskola, mind a család jogosult az állami támogatásokra. Ilyen az iskolának az állami többlettámogatás, a családnak pedig például az utazási kedvezmények. Fontos megjegyezni, hogy nem minden autista gyermeket hivatalosan is integráló alapítványi iskola tudja biztosítani a bizottság által előírt feltételeket. Ezek általában:
  • kis osztálylétszám
  • egyéni tanmenet
  • autizmus-specifikus fejlesztés (és esetleg mozgásterápia)
  • vizuális segédeszközök használata
  • külső ingereket kizáró egyéni tanulósarok, önállóan végezhető tevékenységek végzésére vagy pihenésre alkalmas hely, elvonulási lehetőség
 
A legtöbb alapítványi iskolában az autizmussal élő gyermekek együtt tanulnak az osztályban járó többi, sokszor más problémák miatt szintén sajátos nevelési igényű gyerekkel. Ilyenkor hiába az alacsony osztálylétszám, mivel az alapítványi iskolák egy része egyféle gyűjtő helye lett az SNI-s gyerekeknek, emiatt pedig sajnos előfordul, hogy a csoport összetétele miatt nem megfelelő az oktatás színvonala. (És vannak olyan alapítványi iskolák, ahova autizmussal élő gyereket egyáltalán nem vesznek fel, más miatt SNI-s gyereket pedig osztályonként 1-2 főt.)
Ahol megvalósul a tényleges integráció (sajnos nagyon kevés még az alapítványi iskolák között is az ilyen), ott az autizmussal élő gyermekek az egész iskolában töltött időt a neurotipikus (NT) és esetleg más sajátos nevelési igényű gyerekekkel töltik. Szerencsés esetben a teljesen átlagos gyerekek adják az osztályok többségét, ilyenkor van az autista gyermekek számára neurotipikus minta, akiktől a társadalom által elvárt viselkedési formákat el tudják sajátítani, de ez csak akkor várható, ha van szakszerű segítség ehhez.
 
Az alapítványi iskolákban, annak köszönhetően, hogy nem állami fenntartásúak, nagyobb szabadsága van az intézmény fenntartóknak. Nem feltétlenül valósul meg, de itt könnyebb elérni, amit a jogszabályok keretein belül egyébként az államiakban is lehetne:
  • egyéni tanrend szerint haladni, akár előre vagy vissza csúsztatott évfolyamokkal, a részképességeknek megfelelően
  • szabadabb a pedagógusok tankönyv választása 
  • nem csak frontális az oktatás jellege
  • étkezési problémák megoldására nyitottabbak, lehet otthon készített ételt bevinni 
  • nincs szigorúan kötött napirend, alkalmazkodnak a gyermekek igényeihez (pl. év elején és végén rövidebbek a tanórák) 
Az alapítványi iskolák nem csak a diákok között szelektálnak erősen, de általában az alkalmazott pedagógusok között is. Így ezekben az iskolákban sokszor lényegesen elkötelezettebb pedagógusok dolgoznak, mint a közszférában. Többek között ennek is köszönhető, hogy ezek az intézmények nyitottabbak a szülőkkel való konstruktív együttműködésre és az autizmus-specifikus vizuális segédeszközök használatára. 
 
Akármilyen jónak is tűnik az iskola a szülők számára, nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek fogja ott tölteni szinte az egész napját, ezért fontos, hogy ő is akarjon oda járni. Az óvodában is integrált gyermekeknek nehézséget okozhat annak megértése, hogy miért másik iskolába megy, mint az ovis társak. Erre a problémára fel kell készülni, a gyermek számára elfogadható magyarázatot kell adni. Sok szülő ilyenkor kezdi szembesíteni a gyermeket az autizmusával. (Viszont ez a közlés még ebben az életkorban egyrészt korai, másrészt egy jól felépített folyamatnak kellene lennie, úgyhogy kérjük autizmusban jól képzett gyógypedagógus segítségét!)
 
Lényeges szempont, hogy az alapítványi iskolák sok esetben fizetősek. Jól át kell gondolni, hogy a család fel tudja-e vállalni a tandíj kifizetését. A gyermeknek nagyon megterhelő lehet, ha néhány hónap múlva a család rájön, hogy mégsem sikerül kigazdálkodni a tandíj összegét és új iskola kell, ami megfizethető. Hatalmas változás a gyermeknek, ráadásul rövid időn belül, így sajnos az anyagi része egyik legfontosabb szempont az iskolaválasztásnak. Támogatásra szinte csak a bürokratikus döntéshozók szubjektív véleménye, jóindulata alapján lehet számítani, így a szülők legtöbbször maguk kell, hogy kigazdálkodják a tandíj összegét. 
Az iskola kiválasztásánál fontos szempont a napi bejárás megszervezése, az, hogy ez ne rójon aránytalanul nagy terhet sem a gyerekre sem a családra. Lehet, hogy van jó iskola, de a napi több óra utazás nem biztos, hogy megéri. Persze ez igaz bármelyik másik iskolatípus esetén is.
 
Az, hogy a gyermekünk felvételt nyert az általunk kiválasztott alapítványi iskolába nem jelenti azt, hogy az oktatása 8 éven keresztül megoldott. Sajnos sok önállóan működő intézmény küzd komoly anyagi gondokkal, ami persze a családokra is egyre nagyobb terhet ró. Az erősen centralizált közoktatás az autizmusban érintett, integrálható gyerekeket ugyan nem fogadja, de sok, alternatív módszerekkel dolgozó alapítványi iskola működését sem nézi jó szemmel. Ez miatt egy esetleges állami fenntartású középiskolai továbbtanulás problémás is lehet. Persze az is előfordulhat, hogy a kis létszámú osztályban sem képes a gyermek az iskolai légkörben megfelelően teljesíteni, ebben az esetben sajnos marad a szegregált oktatás lehetősége, ha van olyan iskola a közelben, ahol fogadják ép értelmű tanulóként, vagy a magántanulói státusz ( és esetleg szóba kerülhet iskolán belüli, azonban nem csoportban, hanem külön helyiségben, külön pedagógussal történő oktatás, egyéni megállapodás keretében).
 
Autizmussal élő gyermeket integráló alapítványi iskolák előnyei:
  • általában alacsony osztálylétszám
  • normál tanmenet, esetleg egyéni tanrenddel
  • szakmailag nyitottabb, szülőkkel szívesen együttműködő pedagógusok
  • vizuális segédeszközök használata
  • elfogadóbb közeg
  • tapasztalat az autizmussal kapcsolatban
  • van neurotipikus minta az érintett gyermek számára
Hátrányok:
  • anyagilag megterhelő lehet
  • nagyon kevés ilyen intézmény van
  • erősen szelektálnak a jelentkező gyermekek között
  • az osztály összetétele miatt csökkenhet az oktatás színvonala, romlanak a továbbtanulási esélyek (de van rá példa, ahol ez jól megoldott)
  • sok nem állami fenntartású intézmény jövője bizonytalan, általában az anyagi kiszolgáltatottság miatt
  • nem mindenhol biztosított a korai óráktól késő estig tartó ügyeleti időszak, ill. a nyári napközi
 
Az ép értelmű, autizmusban érintett, sajátos nevelési igényű gyermekek kötelező beiskolázásával kapcsolatban a tankerületi központok nagyon kevés segítséget nyújtanak (a cikk írásának időpontjáig legalábbis; bízzunk benne, hogy ez meg fog változni), nagyon kevés az őket ténylegesen fogadni képes állami intézmény, így a legtöbb ebbe a csoportba tartozó gyermek alapítványi fenntartású intézményben tanul.
 
Köszönjük a lektorálást Őszi Tamásné közoktatási szakértőnek!
 
A témához kapcsolódó fórumtopic itt található.
 
Az autista gyerekeket fogadó iskolák listája itt található.