Magyarországon többféle iskolatípusban is tanulhatnak az autista gyerekek. A többségi állami osztályokba is integrálnak jól beszélő, magas intelligenciával rendelkező autizmussal élő gyermekeket, ha kevés a viselkedészavaruk. A gyógypedagógiai iskolák némelyikében 4. osztályig van lehetőség ép értelműek számára (ha az IQ meghaladja a 70-et) normál tanmenettel haladni autista szegregált csoportban, ezen kívül van lehetőség a tanulásban akadályozottak tanmenetével haladni autista szegregált csoportban, vagy az enyhe/középsúlyos értelmi fogyatékosok osztályába integrálva. A fenti, államilag teljes mértékben finanszírozott megoldásokon kívül választhat a szülő alapítványi iskolát is. Az alapítványi iskolák típusai széles skálán mozognak. Nem minden alapítványi iskola vesz fel autista gyermeket és a tanmenetben is lehet különbség. Létezik szegregált autista iskola, sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására szakosodott iskola (autizmus, ADHD, disz profillal), valamilyen speciális oktatási módszerre szakosodott iskola (pl. Waldorf), vagy emelt szintű képzéseket biztosító (pl. művészeti nevelés/angol, stb.) és drága magániskolák is fellelhetők. (További információk az iskolaválasztásról itt.)
Egy autizmussal élő óvodás gyermek szülőjének általában az elsődleges szempontja az, hogy vajon felveszik-e egyáltalán a gyerekét majd bárhova, ahol a képességeinek megfelelő oktatást kap. A második szempont a tanító személye (ez valóban nagyon fontos) és az iskola által biztosított szolgáltatások (egyéni fejlesztések, napközi, különórák). A szülőben általában nem merül fel a kérdés arra nézve, hogy milyen lesz az oktatás jellege. Pedig az autizmussal élő gyermekek esetén ez is kulcsfontosságú tényező és teljesen egyéni, hogy kinek-mire van szüksége.
Frontális oktatás
A többségi állami iskolákban (és a gyógypedagógiai iskolák tanulásban akadályozottak osztályaiban) szinte kizárólag hagyományos, frontális oktatás zajlik. A frontális oktatás jellemzői:
- a tanár a táblánál magyaráz,
- a gyerekek asztalai a tábla felé néznek,
- általában egy padban 2 gyerek ül
Frontális oktatás céljára berendezett terem. Forrás: Sint Smeding, Flickr
Ez a forma azon autista (Asperger szindrómás) gyermekek számára elfogadható, akik enyhén érintettek, az IQ-juk magas, a beszédük és beszédértésük kiváló, az autizmusból adódó viselkedészavarokat pedig tanórán képesek kompenzálni, de a túl hosszú (időben nem eléggé strukturált) és nagyon interaktív helyzetekben ők is elvesznek.
Ha van lehetőség (és szükség) gyógypedagógiai asszisztens bevonására, akkor célszerűbb, ha az asszisztens nem a gyerek mellett ül, hanem az egész osztálynak segít, viszont folyamatosan figyelemmel kíséri az autista gyermek munkavégzését és a szünetek strukturált, értelmes módon történő eltöltését. (Ez nem azt jelenti, hogy az asszisztens vagy shadow/árnyékpedagógus a gyerek háta mögött áll és irányítja, hanem egyénre szabott megoldásokkal segíti a szociális helyzeteket, ha szükséges. Az árnyékpedagógia gyakorlatáról itt olvasható egy cikk.)
Frontális oktatás esetén érdemes átgondolni, hogy melyik padba üljön az autista gyermek. Van, akinek a legjobb az első pad, ahol nem látja a többi gyermeket. Van, akinél szerencsésebb választás, ha oldalt ül, valamelyest védett zugban. A padtárs személye is nagyon fontos: érdemes megfigyelni, hogy támogató, vagy destruktív-e a padtárs az autizmussal élő tanuló számára és változtassunk, ha szükséges.
Kooperatív projekt munkák
Vannak iskolák, ahol a közös, kiscsoportos projektmunkákra helyezik a hangsúlyt. Az osztályokban a padok elrendezése is ezt tükrözi: 4-6 gyerek asztalát összetolják, a gyerekek körbeülik és együtt oldják meg a tanóra, vagy időszak projektjét.
Kooperatív munka céljára berendezett terem. Forrás: Krissy Venosdale, Flickr
Ez a forma magas szintű kommunikációt igényel és jó problémamegoldó készséget. Előnye, hogy a többiek bevonhatják az autizmussal élő gyermeket a munkába, segíthetik a kommunikációját és mintát adhatnak, ez komoly fejlesztő hatással bírhat, ha az autista gyermek elviseli, hogy valaki állandóan ránéz, hozzá beszél. Az autista gyermek ezeknek a csoportoknak is hasznos tagja lehet, amennyiben a téma az érdeklődésébe vág, mivel ez esetben rengeteg információt adhat a társaknak. A kooperatív munkában még nem gyakorlott gyerek esetében célszerű eleinte konkrét feladatot rábízni, a részmunkák felosztásába, szervezési munkákba csak később érdemes bevonni, mikor már nagyobb a rálátása a folyamatokra.
Vegyes forma
Néhány iskolában látható a frontális és egyéni oktatási módszer vegyítése. Ebben az esetben a padok egyesével, külön-külön állnak a teremben, általában a tábla irányában, de lehetőséget adva a mozgásra, közös beszélgetésekre is.
Rugalmasan, változatosan elhelyezhető padokkal berendezett terem. Forrás: loonyhiker, Flickr
Ez a forma alkalmas arra, hogy a kevésbé alkalmazkodó gyermekek is jól érezzék magukat, mivel nincs zavaró padtárs és a pad elhelyezhető a többiektől viszonylag távol, szeparáltan is. A tanító/tanár úgy tudja segíteni a gyerekeket egyénileg, hogy közben a többieket nem zavarja, ezért ez az elrendezés jobban módot ad az egyéni differenciálásra. Nem véletlen, hogy ezt az elrendezést inkább alapítványi iskolákban láthatjuk.
Autista szegregált oktatási lehetőségek
A TEACCH elvek szerint az autista gyermekek oktatásának legcélszerűbb módja részben szeparált formában és egyénileg történik. Mivel ez rendkívül sok gyógypedagógust/gyógypedagógiai asszisztenst igényel még a legjobb munkaszervezés mellett is, ezért ez Magyarországon szinte soha nem valósul meg optimális módon. A TEACCH módszer szerint a padokat a gyermek képességei és túlérzékenységeinek megfelelően kell elhelyezni és kialakítani. (Theo Peeters: Autizmus az elmélettől a gyakorlatig, 25-33. oldal.)
Ezzel szemben Magyarországon a padok elhelyezése elsődlegesen a terem méretétől és alakjától függ, legjobb esetben sablonosan falhoz támasztva, egymástól polcokkal vagy paravánnal elválasztva tanulnak a gyerekek. Ez elvileg lehetőséget ad az egyéni, differenciált feladatvégzésre, a többiektől optikailag elszeparált, a külső zavaró tényezőktől viszonylag védett közeg, segíti az összpontosítást.
Autizmus specifikus szeparált tanulóhely. Forrás: Nicole Mays, Flickr
A gyakorlatban azonban mit lehet látni? Az egymás mellett ülő gyermekek zajongása, beszélgetése a tanítóval, gyógypedagógussal teljesen áthallatszik, mellette dolgozni képtelenség. A gyerek a tanítóval akkor sem tud szemkontaktust felvenni, ha akar, hiszen a pedagógus a háta mögött van valahol. Ha kérdezni akar valamit, akkor ki kell fordulnia a padtól teljesen, felállni és megkeresni a pedagógust, esetleg hangosan szólni neki. A pedagógus a polcokkal szeparált kicsi munkavégző helyekre nem igazán fér be, ezért a feladatmegoldásokban segíteni csak úgy tud, ha a gyerek feje fölött hajol át.
Mikor előnyös mégis ez a forma?
Ha a gyermek olyan strukturált, zárt végű feladatokat kap, amelyeknek a megoldását már önállóan el tudja végezni, akkor célszerű a szeparált feladatvégzési hely, de ez esetben is figyelembe kell venni az egyéni képességeket.
Egyéni tanításhoz, új anyagrész elsajátításához ez a forma nem alkalmas.
Egyéni fejlesztés, új tananyag elsajátítása a szegregált csoportokban általában egy külön asztalnál zajlik (jó esetben), ahol a gyermek a pedagógussal szemben ül, vagy egymás mellett ülnek. Optimális esetben az egyéni tanítás nem a többiekkel azonos teremben, a többi gyerek háta mögött történik, hanem másik szobában, vagy legalább a terem másik sarkában.
Az autizmussal élők legfontosabb fejlesztése a szociális-kommunikációs fejlesztés. Ennek a megvalósítása 2 személyes helyzetben vagy kiscsoportban zajlik. A kisebbeknél alkalmas erre a célra egy (óvodákban szokásos) játszószőnyeg, párnákkal kijelölve a gyermekek helyét. Nagyobbaknál alkalmas lehet a körben elhelyezett pár szék, vagy egy nagyobb körbeülhető asztal.
Néhány tanács elsődlegesen a térstruktúrára vonatkozóan autista gyermeket is fogadó pedagógusok részére:
- Az autizmussal élő tanuló helyét –főleg eleinte- érdemes jelezni: a székre ragasztott jellel (mint pl. az óvodákban), vagy névvel/színnel. Integrációban érdemes minden gyereknek elkészíteni az egyéni jelzést, hogy az autista tanuló megsegítése ne legyen megbámulandó különlegesség a többiek számára.
- Ha gond van a gyermek munkaszervezésével, pl. rendetlenség van az asztalán, akkor mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne az adott helyzetet strukturálni. Ha van rá hely, akkor érdemes a könyveket tantárgyak szerint különböző színű mappákba rendeztetni, hogy könnyebben átlátható legyen. A strukturált munkában megszokott „balról elveszem a feladatot, jobbra átrakom, ha készen vagyok” módszer is beválhat.
- A testnevelés teremben, ha nagy a tér, akkor színes szigetelőszalagok padlóra ragasztásával vagy padok elhelyezésével jelezhető, hogy mely területen kell tartózkodni az óra különböző részei alatt. A gimnasztikánál a gyerekek közti térközt lehet biztosítani előre megfelelő helyre lerakott hulahopp karikákkal amelyben végzik a feladatot, vagy előre leragasztott jelzések is alkalmazhatók.
- A szünetekben a kisebbek szívesen játszanak a földön, ha ehhez nincs egy kijelölt terület, akkor a szünetek idejére le lehet teríteni a földre (a tábla elé vagy az egyik sarokba) egy szőnyeget.
- Az ebédlőben a legtöbb iskolában egyszerre sok gyermek tartózkodik. Ez együtt jár elég magas alapzajjal, ami az autista gyerekeket zavarhatja, ezen kívül még a tömeg is frusztrálhatja őket, ez stresszel jár, a stressz pedig viselkedészavarokat hozhat. Ha van mód rá, akkor érdemes úgy szervezni, hogy az autista gyermek kisebb csoportban étkezzen, vagy legalább az asztalnál olyan helyre tudjon ülni, ahol vagy az egyik oldalán, vagy vele szemben nem ül senki.
- Az autizmusban nincsenek mindenkire illő instant megoldások. A gyermek speciális szükségleteihez igazított segítségek megtalálása igazi kihívás, kreatív munka. Nagyon hasznos, ha időnként összeülnek a pedagógusok, a gyógypedagógus és az asszisztens és együtt ötletelnek az autizmussal élő gyermekek megsegítéséről, hiszen több szem többet lát. Ebbe a munkába érdemes bevonni a szülőket is, de alapvető fontosságú, hogy minden fél kooperatívan és konstruktívan álljon a munkához.
Köszönöm a cikk megírásában nyújtott segítségét Kocsisné Edina gyógypedagógiai asszisztensnek!
Köszönöm a lektorálást Vígh Katalin autizmus-specifikus gyógypedagógusnak!
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.
