Ha szokatlan, új helyzetbe kerülnek, akkor az autista gyerekek nagyon stresszesek tudnak lenni. Ha ismeretlen helyre kell menni és az sem egyértelmű, hogy meddig kell maradni, az egy neurotipikus embernek is kellemetlen, az autizmussal élőknek viszont nagyon rossz érzés. Fontos, hogy megfelelő mennyiségű információval lássuk el a gyermeket (hogy csökkentsük a stresszt, ami adott esetben kiborulásokhoz vezet). Az információt azon a szinten és módon kell átadnunk, ahol ő épp a kommunikációs fejlődésében tart, amit megért – és mindezt lehetőleg tartós módon, papíron jelenítsük meg számára. Az alábbiakban a fiamnak (8 éves, ép értelmű, jókedvű, humoros típus, de a kommunikációja nagyon erősen sérült) elkészített vizuális eszközöket mutatom meg. Az eszközöket mindig személyre kell szabni, figyelembe véve az életkori sajátosságokat és kommunikációs szintet.
Előkészítés
A tervezett program előtt már lehetőleg hetekkel előre jelezzük, hogy nyaralni fogunk menni. (Amikor már biztos, hogy megyünk, a szállás lefoglalva, stb.) Mi ezt egy éves asztali naptárban jelenítjük meg.
Ebben az időszakban még csak az utazás matricája van betéve és a szállodáé. Ezt az esti naptáráttekintéskor megmutatjuk, átbeszéljük, megnézzük a fiam falitérképén, hogy hová megyünk. A google maps segítségével megnézzük a szálloda környékét, a legközelebbi webkamerával megnézzük a strandot.
Az első repülőút előtt célszerű kimenni a reptérre és megnézni magát a helyszínt, az induló és érkező gépeket és a repülőmúzeumban (ha épp nyitva van) felmenni a repülőkre. Mi egy ismeretterjesztő könyvet is vettünk a repülőkről, ill. a repülőtérről.
Az indulás előtt kb. 1 héttel elkészítjük az utazást bemutató részletes napirendet. Esetünkben a következők szerepeltek benne:
- Pakolás (bőröndök képe)
- Indulás időpontja (taxi kép)
- Repülő indulási ideje (repülőtér és repülő képe)
- Repülő érkezési ideje (repülőtér képe)
- Busz száma, menetrendje, bejelölve, hogy hány megállót megyünk (busz képe, menetrend)
- Szállodába érkezés időpontja (szálloda képe)
Megbeszéljük a gyerekkel, a naptárt is elővesszük és elismételjük, hogy mikor indulunk, hány napra megyünk.
Elkészítjük a konkrét hetirendet a programokkal, kinyomtatjuk a matricákat, a biztosakat be is ragasztjuk, a kevésbé biztosakat elvisszük magunkkal a matricaíven (az időjárásra vonatkozó képekkel együtt).
Ilyenek a matricák (ez csak 1 ív a jelenlegi matricáink közül, nincs köze a nyaraláshoz):
A programok (állatkert, akvárium) többségének van a neten weboldala, lehet előzetesen nézegetni.
Az utazás előtt 1 nappal tisztázzuk az utazásra vonatkozó szabályokat. Mi ehhez most nem készítettünk szabályoldalt, mivel a fiam már tudja, hogy mit szeretnénk tőle, de célszerű készíteni a szabályokból is képes ábrákat. Mi ezeket kértük:
- A taxiban, a repülőn és a buszon csöndben kell lenni, hangos beszélgetés, éneklés nincs, halkan lehet beszélgetni.
- A repülőn füldugót (fültokot) lehet használni.
- Bizonyos helyeken (ezeket részletesen megmutattam és elmagyaráztam) evés és ivás nincs.
- A repülőn csak szendvics és kalács lesz, nem viszünk ebédet, vacsora a szállodában lesz.
- A repülőn lehet tabletezni, könyvet nézegetni, enni és nézelődni az ablakon.
- Bizonyos helyeken sokat kell várakozni, ezt türelemmel kell viselni, lehet tabletezni.
- A repülő biztonsági vizsgálatot részletesen bemutattam és elmagyaráztam.
Minden utazási eszközön rendesen kell viselkedni, a megfelelő viselkedésért jutalom jár, a mi rendszerünkben ez 3 pipa oda és 3 visszafelé.
Nyaralás
A naptárt (hetirendet) magunkkal visszük. Mivel a fiam zajérzékeny, ezért nálunk mindig van füldugó is a táskájának a zsebében. Erre a repülőn kívül is több helyen teljesen váratlanul szükség lett, úgyhogy nagyon örültem, hogy előrelátóan többet is vittünk, mert ebből komoly gond lehetett volna. Az utazáshoz pakoltunk el jelentős mennyiséget a kedvenc ételéből, a tranzitban vettünk vizet (morogva…) és vittünk tabletet és könyveket is.
A nyaralás alatt a hetirendet lehetőleg a gyerek bevonásával alakítsuk ki. A mi esetünkben minden nap volt olyan program, amit ő szeretett volna, így volt lehetőségünk nekünk is várost nézni.
„Kicsit sétálunk a városban, de utána megnézzük a szökőkutas játszóteret.”
Egyik nap egy egész napos túrára mentünk. Mivel nem autóval mentünk, hanem a helyi kisvonattal és hajóval, ezért kevés holmit vittünk magunkkal, hűtőtáskát nem akartunk cipelni. Ezen a napon muszáj volt étteremben ennünk (amit igyekeztünk eddig kihagyni, nem csak azért, mert drága, henem mert a fiamnak laktózmentes ételre van szüksége, nekem pedig gluténmentesre, és elég kockázatos, hogy nem megfelelő tisztaságú, amit venni tudunk). A túra céljában rengeteg étterem volt, az egyikben elmondtuk, hogy ez a gondunk, azt mondták, hogy megoldható. Nagyon egyszerű dolgokat rendeltünk (nem is volt vele gond, nem lett bajunk tőle) és sikerült rávenni a fiamat, hogy egyen valamit (ami nem semmi, hiszen az étel is új volt neki és a környezet is). Ebben a helyzetben sem lett viselkedészavara, de itt azért már türelmetlenkedett, nem volt egyszerű lekötni az energiáit. (Mindig elmondtam, hogy mikor indul a hajó visszafelé, megnéztük órán, hogy mennyi idő van még addig.)
Minden este beszéljük meg a naptárral (vagy hetirenddel) a kezünkben, hogy aznap mit csináltunk és hogyan éreztük magunkat, valamint, hogy mi lesz a másnapi program.
Nekünk az előre tervezetteken kívül 3 váratlan program is adódott. A fiam ilyen téren abszolút rugalmas, szereti, ha zajlik az élet, tehát ez fennakadást nem okozott. Ezt a hármat a naptárba utólag rajzoltam be. (A csütörtöki napon az első rajz egy cseppkőbarlang, a második minigolfozást ábrázol, a pályán pedig hatalmas dinoszauruszok voltak. :) Vasárnap pedig elbúcsúztunk egy tejfogtól. Nem az utazás részeként, hanem csak úgy. :) Az eső pedig azért van áthúzva, mert a fiam úgy gondolta, hogy esni fog, betette előre a matricát, aztán mégsem esett.)
Nálunk a naptár naplóként is funkcionál (mióta rájöttem, hogy a fényképes naplókkal nem tudom tartani az iramot, a napi megbeszélés viszont fontos, de az kb. 90%-ban előre elkészített ábrákkal is kivitelezhető).
A hazautazásnál az indulás előtti napon ismét beszéljük át az utazásra vonatkozó szabályokat. Nekünk ez is simán ment, így megkapta a 6 pipát, amivel be is telt az aktuális matricagyűjtője, amiért a jutalom játszóházazás volt.
Élmények feldolgozása otthon
Ahhoz, hogy ki tudjunk nyerni a fiamból érdemi információt arról, hogy milyennek találta a nyaralást, elkészítettünk egy táblázatot, melyben csak ikszelgetni kell. Ezt kitöltöttük mindannyian (először mi, szülők, hogy mintát adjunk) és mondatba foglaltuk a véleményünket: „Szerintem érdekes volt az repülés, de zsúfolt volt a repülő.”
Hoztunk haza mindenféle „szuvenírt” is, ami esetünkben a helyi ingyenes térkép, a programok (amelyeken részt vettünk) szórólapjai, belépő jegyek és egy üdítősüveg megtöltve homokkal, tengervízzel és kagylókkal. Ezeket azóta számos alkalommal megnézte már a fiam, és persze a rengeteg fényképet is.
Mivel az iskolákban szokás, hogy szeptember első napjaiban a gyerekek a nyári élményeiket dolgozzák fel valamilyen formában, ezért azóta az itthoni babzsákozásban olyan kérdéseket és feladatokat csináltunk, amelyek könnyebbé tehetik számára ezt a szituációt.
Míg az iskola elkezdődik, talán sikerül elkészítenem a fényképes naplót is, amelyből majd beküldök vele egy másolatot, hogy ha kérdezik, akkor könnyebben tudjon válaszolni (és a tanítónő lássa, hogy mit akar elmondani, mert amúgy nem biztos, hogy megérti, mert a fiam nyelvtanja még elég kezdetleges.)
Összefoglalva a saját tapasztalatainkat azt mondhatom, hogy megfelelő előkészítéssel zökkenő mentesebbé tehető a nyaralás (nekünk semmi gond nem volt, mindannyian jól éreztük magunkat) és az új helyzet nagyon jól felhasználható a kommunikáció fejlesztésére.
Egy kis kiegészítés a nyugisabb, kevesebb programmal járó nyaralások esetére: Az autizmussal élőket két dolog tudja nagymértékben stresszelni: ha túl sok az inger (pl. tömeg, túl sok program, zaj) és ha túl kevés.
Ha túl kevés a program és unatkozik, akkor pont ugyanúgy ki tud borulni, mint tömegben. (A túl sokáig végzett monoton tevékenység is ugyanehhez vezet.) A napot nem elég annyiban strukturálni (pl. a hétvégi telken), hogy az evések közt szabadidő van. Értelmes időtöltésre van szükség, amelyet a legtöbb esetben nekünk kell kitalálni a gyermek helyett. A választásba viszont lehetőleg a gyermeket vonjuk be és igyekezzünk motiválni is, hogy egyezzen bele olyan tevékenységekbe is, amit magától nem választana, de a javát szolgálná. Az én fiam pl. retteg a mély víztől (ami derékig ér, az számára már mély), viszont meg szeretném tanítani úszni. Nagy nehezen sikerült rábeszélnem, hogy a gyerekmedence térdig érő vizében gyakorolja velem az úszótempókat. Összesen 6 pipával jutalmaztam ezért.
Laikusok néha megkérdezik, hogy ha ilyen alapos az előkészítés, akkor nem fogja-e unni a gyermek az egészet? Nem. Nyugodt lesz.
Ismét köszönöm Edinának a rengeteg segítséget és képzést, ami alapján képessé váltam az eszközöket elkészíteni és ezáltal a problémákat megelőzni! (A fejlesztési eredményekről nem is beszélve!)
