10 játék az iskolai szünetekre és napközi idejére integrációban tanuló autista gyermekeknek

Az általános iskolai óraközi szünetek eltöltése az autista gyerekek számára nagyon nehéz. Nagy a zaj, nagy a tömeg, számukra átláthatatlan szociális interakciók zajlanak folyamatosan. A probléma legegyszerűbb megoldása a „kivonulás”. Ha van könyvtár, akkor oda be lehet húzódni csendes tevékenységet végezni, vagy az udvar, folyosó egy eldugottabb sarka is alkalmas lehet olvasásra, esetleg zenehallgatásra (ha engedélyezi az iskola a zenehallgatásra alkalmas eszköz használatát az iskola falain belül). De vannak olyan autista gyerekek, akik nagy mozgásigényűek, vagy szeretnének barátkozni, együtt játszani a többiekkel, csak nem sikerül.  A szociális helyzetek megértését megkönnyítheti, ha a gyermek jár autizmus-specifikus fejlesztésre. Hasznos az is, ha a szülők beszerzik a szakirodalmat és otthon is beszélgetnek az iskolai helyzetekről.

 

Ha a szándék a közös tevékenységre megvan és sikerül (pl. szabályoldalakkal) elmagyarázni a legalapvetőbb társasági viselkedéseket, akkor érdemes kipróbálni az alábbi játékokat.  Először otthon „modellezzük le” a játék menetét, a helyzetből adódó lehetséges kommunikációs helyzeteket is próbáljuk le. A javaslatoknál figyelembe vettem az autizmusból adódó nehézségeket és erősségeket is. 

 

 

 

Nem tartozik a legegyszerűbb játékok közé, de az iskolai szórakozási lehetőségek közül a diákok számára a legnépszerűbb, ezért mindenképpen érdemes otthon a szabályokat elmagyarázni és többször kipróbálni (ha az óvodában nem gyakorolták be).

Az autizmus szempontjait figyelembe véve lehet, hogy sok gyermeknek egyszerűbb a „színfogócska”: A gyerekek választanak egy fogót. A többiek választanak egy-egy színt maguknak (mindenki másmilyen színt választ) úgy, hogy a fogó ne hallja a megbeszélésüket. Ezután a fogó mond egy színt (pl. piros), ekkor a piros színt választó gyerek elszalad és csak őt kell a fogónak elkapnia. 

Ez a fogócska verzió átláthatóbb, hiszen 2 gyermek között zajlik csak a játék szaladgálós része, nem kell a tömeget kerülgetni, elviselni a hangoskodást.

 

 

A szülők nagy része gyermekkorából ismeri a gumizást, amit elsősorban a lányok játszottak. Egy néhány méter hosszú gumiszalag kell hozzá, aminek a végét összekötik. Két gyerek egymással szemben állva a bokáira akasztja a szalagot, a harmadik gyerek kitalál egy koreográfiát az ugráláshoz, a többiek pedig megpróbálják utánozni. Ha mindenkinek sikerült, akkor kicsit följebb emelik a gumit a lábukon a gyerekek. 

 

 

Gondolom, ehhez különösebb magyarázat nem szükséges. Ha nincs lehetőség az ugróiskola megrajzolására, akkor pl. a folyosó padlóburkolatának a kiosztása is alkalmas lehet, főleg ha például nagyméretű négyszögletes burkolólapokkal van borítva. A lapok méretétől függően lehet kialakítani szabályokat (pl. minden másodikba kell beleugrani).

 

 

Többek között lehet rajzolni utakat KRESZ táblákkal, gyalogátkelőhelyekkel, közlekedési eszközökkel.

 

 

Az iskolások között többnyire kedvelt kidobós az autista gyerekek számára félelmetes lehet, velük lehet egyszerű célbadobóst játszani. A foci, kosarazás nehéz, mert folyamatosan figyelni kell a többiekre. Ha ezek nem mennek, szervezhető helyette sorverseny jellegű ügyességi játék labdapattogtatással, gurítással, rúgással. Ha ilyet szervezünk, akkor érdemes kisebb csapatokat felállítani, hogy a várakozási idő ne legyen hosszú.

 

 

Ha a tér hiánya, vagy az időjárás nem teszi lehetővé az udvari mozgásos játékokat, akkor maradnak az beltérben is végezhető tevékenységek.

 

 

Ha a szabály az, hogy a gyerekek egymás után, fix sorrendben mondhatják csak be a megoldásokat és nem a bekiabálás megy, akkor egy könnyen követhető, egyszerű játék, amihez semmilyen eszköz nem szükséges. A szólánc játékhoz sokféle szabályt ki lehet találni, de kicsikkel a legcélszerűbb ha a legegyszerűbb lehetőséget választjuk: a bemondott szó utolsó betűjével kell szót mondani. 

 

 

Egyszerű társasjátékok, csak négyzethálós papír kell hozzá és elég egy osztálytárs partnernek. Az amőbát és a torpedót mindenki ismeri, a kockázást talán nem. A gyerekek felváltva húznak egy-egy vonalat a papírra (1 négyzetoldalnyit). A cél az, hogy bekerítsenek területeket. Aki a bezáró vonalat rajzolja, azé a négyzet, belerajzolja a saját jelét (x vagy o), a játék végén leszámolják és akié több, az nyer.

 

 

Autista gyerekek esetén a barkochbát mindenképpen érdemes előre begyakorolni. A legelső időszakban elég pár tárgyat kirakni a gyermek elé (vizuális támogatás), ezekből lehet csak választani és a kérdező csak ezekre kérdez rá. (Pl. kirakhatunk az asztalra néhány állat figurát, babaházból pár bútort és néhány fényképet a családtagokról.) Ha már jól megy, csak akkor érdemes továbblépni több kategóriára, majd a szabad választásra.

 

 

Ha jó a gyermekünk memóriája, akkor az ország-város játékban nagy sikerei lehetnek. A témákat igazítsuk az érdeklődési köréhez, de gyakoroljuk az általánosabb témákat is. Ha esetleg valaki nem ismerné a szabályt: Egy kiválasztott kezdőbetűvel (pl. S) kell leírni a lehető legtöbb országot, várost, nevet, híres embert, stb., amit kategóriának választunk. Az összeírás időtartamát előre meg kell határozni, általában ez pár perc.

 

 

Javasolható a sakk, UNO kártya, nagyobbaknak más kártyajátékok. Táblás és egyéb társasjátékok is szóba jöhetnek (ha az iskola engedélyezi), de olyanokat kell választani, amelyeknek a játékideje rövid.