Ha eljön az iskolás időszak, az minden gyerek számára nagy váltás, sokszor stresszel, szorongással jár még úgy is, hogy ha nincsenek problémáik a kommunikációval és szociális kapcsolatokkal. Az óvodában bár nagyobb hangsúlyt kap a szabad játék és kooperációs feladatok, amelyek nehezek az autizmussal élő gyerekeknek, mégis, a szabadabb, kötetlenebb forma és nagyobb türelem általában nyugodtabb környezetet biztosít a számukra, mint az iskola, ahol a 45 perces órák alatt nem lehet enni, inni, wc-re kimenni csak úgy, mindenhez engedélyt kell kérni, szünetben pedig irányítás nélkül, teljesen önállóan kell tudniuk elfoglalni magukat, megszervezni a szükséges tevékenységeket az órák közti váltásokhoz, az étkezést, mosdó használatot. Ritka szerencsés eset, ha az autista gyermek kap egy asszisztenst, aki ezekben a strukturálatlan időszakokban segíti, ezért az iskola előtti időszakban arra érdemes készülni, hogy nem lesz.
A tapasztalatom azt mutatja, hogy az óvónők többsége nyitott az autizmus megismerésére, a gyermek valós beintegrálására, ezzel szemben az iskolai pedagógusok esetében ez az arány fordított. Amennyire lehet, próbáljuk megelőzni a várható konfliktusokat, próbáljuk meg a lehető legnagyobb önállóságot elérni a gyereknél, csökkenteni a várható viselkedészavarok számát és folyamatosan kommunikáljunk a pedagógusokkal, biztosítsuk őket a segítőkészségünkről, hátha akkor nem mérgesedik el a helyzet.
Az óvoda és iskola közti váltást elő kell készíteni, ha csökkenteni szeretnénk az ezzel járó feszültséget és a várható problémák mennyiségét. Már az óvodában kezdjük el az iskolával való ismerkedést erről szóló ismeretterjesztő könyvekkel. Ha tudjuk, hogy melyik iskolába megy majd a gyerek, akkor vigyük el iskolaelőkészítő foglalkozásokra (ha van ilyen), hogy össze tudjon ismerkedni a majdani osztálytársaival és megismerje a környezetet. Ha nincs iskolaelőkészítő, akkor kérjünk a tanítóktól egy fogadóórát, ahova célszerű a gyereket is vinni. Ha megengedik, akkor fotózzuk végig az iskolát (a gyerek osztályterme, mosdó, ebédlő, tornaterem, stb.) és a tanítókról is készítsünk fényképet.
Ha van rá mód, akkor beszéljük meg, hogy melyik lesz a gyerekünk helye. Kérdezzünk rá, hogy milyen fejlesztések várhatók és kérjünk fotót a terapeutákról és fejlesztés helyszínéről is. Tisztázzuk a gyerekkel, hogy az iskolában mások a szabályok, mint az oviban. Ezekről a tanítókkal egyeztetve készítsünk szabálykönyvet. Az önállóság segítésére és a várhatóan problémás folyamatokra készítsünk folyamatábrát és amit lehet, gyakoroljunk az iskola előtti időszakban.
Melyek azok a tipikus problémák, amelyekre érdemes előre felkészülni?
- Önálló öltözés és mosdóhasználat
- Étkezési helyzetek
- Táska önálló bepakolása, a tanórákra a megfelelő eszközök előkészítése, lecke felírása és otthoni elkészítése
- Sorban állás, várakozás
- Strukturálatlan szünet
- Kommunikáció a pedagógusokkal és a gyerekekkel
- Órai viselkedés
- Váratlan változások kezelése
- Tantárgyakkal kapcsolatos nehézségek
Hogyan tudunk ezeken előre segíteni, megelőzni a várható problémákat?
Önálló öltözés és mosdóhasználat
Az iskolában nincs óvónői segítség az átöltözéshez és a szülő általában még a legelső alkalmakkor sem mehet be a gyerekkel az iskolába, hogy a folyamatot megtanítsa, rögzítse. Így ha ez még nem gördülékeny, akkor gyakorolni kell, és ha valami nagyon nem megy, akkor segítsük a folyamat beépülését folyamatábrákkal. Ha szükséges, akkor kicsi folyamatábrákat be tudunk adni a gyerekkel az iskolába, de ennek csak akkor van értelme, ha tudja önállóan használni, mert előzőleg már sokat használt ilyesmit.
Étkezési helyzetek
Az óvodai strukturált és segített étkezési helyzetekhez képest az iskolában ezen a téren önállónak kell lenni. Még az első iskolai nap előtt tisztázni kell, hogy tanórán étkezés nincs, melyik a tízóraizásra szánt szünet, mikor lesz ebéd, és az ebédelésnek mi a módja (önkiszolgáló vagy sem). Gondot szokott okozni még a rövid ebédidő és az ebédlőben a zaj. Mindkettőre készítsük fel a gyereket, a zaj ellen pedig adhatunk be zajvédőt vagy füldugót.
Táska önálló bepakolása, a tanórákra a megfelelő eszközök előkészítése, lecke felírása, otthoni elkészítése
A táska bepakolását egy fényképes, vagy nagyobbaknál írott listával tudjuk segíteni, amit érdemes tantárgyak szerint csoportosítva megjeleníteni, így ez használható az órák előtti kipakoláshoz is. A lecke felírása elég nehezen megoldható gondot tud okozni, ha nem segít benne a pedagógus. Meg lehet kérni a padszomszédot is, hogy ebben segítsen a gyerekünknek, mert még ha használunk is vizuális támogatásokat, akkor is elsikkadhat ez a feladat, ha nem hangsúlyozza a tanár, külön, név szerint szólva a gyerekünknek, hogy „ezt írd fel”. Megoldást hozhat még, ha szülői levelezőlistán elkérjük a leckét. Gyakori, hogy a gyereknek nincs kedve otthon megcsinálni a leckét, motiválatlan. Ezen vizuális megsegítéssel (pl. napirend használata esetén külön jelezzük a leckeírást) és jutalmazással tudunk segíteni, míg önállóvá nem válik a gyermek ezen a téren.
Miri:
Az iskola megkezdésekor a fiam a házi feladatot szerette a legkevésbé és mindig nehezen fogott hozzá. Általában többféle volt feladva, és ezt így nagyon soknak, átláthatatlannak találta. Ezzel a kis eszközzel próbáltam egyértelművé tenni, hogy miből mennyi feladat van. Az iskolában alkalmazott jeleket használtam én is a tantárgyak jelölésére, a korongok pedig azt mutatják, hogy az adott tárgyból hány feladat vagy sor van feladva, illetve hányszor kell elolvasni az adott olvasmányt. Amikor kész egy feladattal, akkor mindig levehet egy korongot, és így látja közben azt is, hogy hogy halad. A lecke végén mosolygós fej a jutalom, amit 5 db összegyűjtése esetén beválthat az előre megbeszélt tényleges jutalomra.
Sorban állás, várakozás
A sorban állásnál az egyik jellemző probléma, hogy az autista gyerekek szeretnek mindig az elsők lenni. Mivel ez nem biztos, hogy mindig így lesz, ezért rajzokkal magyarázzuk el, hogy előfordulhat, hogy máshol fog állni a sorban és ezzel semmi gond nincs. Várakozásnál, pl. ebédkor kellemetlenül érezheti magát, ami azzal szokott járni, hogy keresnek maguknak elfoglaltságot, ami viszont gyakran zavaró másoknak (zümmögés, pörgetés, tárgyak zajos vagy repetitív piszkálása). Erre esetleg megoldás lehet, ha valamilyen pici és csöndes, kedvenc játék van a zsebében, amivel a kezét lefoglalhatja.
Strukturálatlan szünet
A szervezetlen, gyakran felügyelet nélküli szünet nem csak az autizmussal élő gyerekeknek jelent problémát. Az ingerszegény, játékok nélküli szűk folyosón a neurotipikus gyerekek is unatkoznak, a felesleges energiáikat nem tudják mozgással levezetni, ez pedig gyakran vezet ahhoz, hogy egymást szekírozzák, verekednek. Egy autista gyerek egy ilyen közegben kiváló alanya a piszkálódásnak, hiszen a kötekedésre nem tud talpraesetten reagálni. Előfordulhat az is, hogy gyerekünk unatkozik, szórakoztatja magát, ez pedig zavarja a gyerekeket, és ezért alakul ki konfliktus. Az ideális az lenne, ha a szünetekben egy asszisztens segítené a gyerekeket (nem csak az SNI gyerekeket) és játékokat vagy egyéb értelmes tevékenységet kezdeményezne , de ha ez nem megoldható, akkor legalább tanári felügyeletet kellene biztosítania az iskoláknak, megelőzendő a komolyabb bántalmazási ügyeket. Otthon próbáljunk meg azért készülni a várható helyzetekre, készítsünk szociális történeteket, beszélgessünk a benti helyzetekről, ha a gyerek hajlandó erre.
Kommunikáció a pedagógusokkal és a gyerekekkel
A szociális és kommunikációs képességek sérültsége miatt az autista gyerekeknek sokszor nem egyértelmű, hogy a felnőttekkel (azon belül a pedagógusokkal) és a gyerekekkel másról és máshogy beszélünk. Már az óvodai évek alatt el kell kezdeni készülni arra, hogy a gyerek differenciálni tudja, hogy kivel hogyan kommunikál. Ehhez nagy segítségünkre van a szociális körök módszere. Egyes szituációk megoldásához készíthetünk szociális történeteket, melyekre mintákat a Szaffner-Gosztonyi: Szociális történetek c. könyvben találhatunk. Jellegzetes viselkedés autista gyerekek esetén, hogy a kedvenc témáikról túl sokat beszélnek. Ezt előre tisztázni kell, hogy másokat idegesíthet, ezért ha nem érdeklődnek a téma iránt a többiek, akkor váltson másikra. Ezt előzetesen érdemes gyakorolni, hogy később könnyedén menjen. A kedvenc témát is lehet, hogy tudjuk hasznosítani: Ha van olyan projekthét amibe beilleszthető, vagy ha kötetlen témával önálló előadást kérnek a gyerekektől, akkor bemutathatja, hogy milyen komoly tudásra tett szert az őt érdeklő területről.
Órai viselkedés
Az órai viselkedésnek számos szabálya van, amelyeket meg tudunk jeleníteni vizuálisan.
Miri:
Ha a pedagógus együttműködő, akkor ezeket a szabályokat beadhatjuk a gyerekkel az iskolába és a pedagógus támaszkodhat a használatára. A szabályok betartását mindenképpen érdemes valamilyen formában jutalmazni.
Váratlan változások kezelése
Az iskolában elég sok váratlan helyzet adódhat: helyettesítés a tanár betegsége miatt, tanórák megcserélése, tűzriadó, bemutató óra, dolgozat vagy feleltetés bejelentés nélkül, iskolaorvosi vizsgálat, stb. Tökéletesen az ilyen váratlan helyzetekre nem lehet felkészülni, de azért a gyakoribbakat át lehet beszélni. Jó lenne, ha a pedagógusok megértenék, hogy az ilyen szituációk az autista gyerekek számára mennyire stresszesek és az adott helyzetben elmondanák a gyerekeknek a változások okát, a változtatás módját és egyéb részleteket, de a tapasztalatom az, hogy sajnos ez nem szokott megtörténni. Kérhetjük külön, de mindenképp készítsük fel a gyereket arra, hogy előfordulhatnak váratlan helyzetek, mert nem valószínű, hogy a pedagógus figyelembe fogja venni a kérésünket.
Tantárgyakkal kapcsolatos nehézségek
Ha valamelyik tantárggyal a gyerek nagyon nehezen boldogul a szokásos korrepetálás, magánórák mellett is, akkor a szakértői bizottság bevonásával kérhetünk bizonyos tárgyakból felmentést az értékelés alól vagy könnyítéseket (pl. dolgozatírás esetén plusz időt, vagy pl. a számonkérés módjánál kérhetjük, hogy csak szóbeli/írásbeli legyen).
A megoldás: fejlesztések, vizuális támogatások és motiváció kombinációja, szakemberek, segítők bevonása
A fejlesztéseket alapvetően a szakértői bizottság határozza meg a szakvéleményében, az iskola ez alapján adja a fejlesztőórákat (ha van rá szakembere). Ezeket kiegészíthetjük privát fejlesztésekkel, ha van rá anyagi keret. Amit érdemes szem előtt tartani az az, hogy autizmusban a szociális és kommunikációs fejlesztésre mindig kell időt hagyni.
A vizuális támogatások elkészítése minden gyerek esetében egyéni. Edina átfogó vizuális eszközrendszeréről készített cikkét még 2011-ben publikáltuk. Edina fia azóta már nyolcadikos, a folyamatos fejlesztések és vizuális támogatások mellett önállóvá vált, a tanulásban, közlekedésben segítséget nem igényel, az iskolai pályafutása sikertörténet. Ehhez azonban szükséges volt az iskola támogató hozzáállása mellett, hogy rengeteg energiát fordított az autizmus megismerésére, az eszközök elkészítésére és az autizmus-specifikus fejlesztésre. Ezen kívül alapvető összetevője a sikernek a gyerek autizmusban való érintettsége, esetleges társuló problémák, az intelligencia szintje és a személyiség is. Egy erősebb szociális érintettség, alacsonyabb intelligenciaszint vagy rosszabb motiválhatóság, esetleg egy társuló diszlexia vagy figyelemzavar jelentős nehezítő tényező. Ha van rá mód, érdemes segítőket bevonni a gyerek tanításába, fejlesztésébe. Ha valamelyik nagyszülő vagy egyéb rokon jól ért valamelyik tantárgyhoz és vállalja, akkor megkérhetjük, hogy foglalkozzon rendszeresen a gyerekkel. Ha az iskolában van olyan fejlesztő, akivel a gyerek jól halad, akkor megkérdezhetjük, hogy tudna-e vele foglalkozni esetleg privátban (ha a családnak anyagilag belefér). Integrációban tanuló gyerekek esetén nagyon hasznosak a csoportos szociális fejlesztések, amilyet pl. az EMÚ, Cseperedő Alapítvány és a Symbo indít rendszeresen.
Ha a gyerek gyógypedagógusa vállalja, vagy találunk animátort, akkor megpróbálhatjuk az osztálytársakat kicsit bevonni az autizmus megismerésébe, játékos módon bemutatva a gyerekünk autizmusból adódó nehézségeit. Nagyon hasznos, ha az osztálytársak pozitívan állnak a gyerekünkhöz, hiszen fontosak a kortárskapcsolatok, élő helyzetekben gyorsabban fejlődik a szocializációs képesség, és egy jó közösségben a gyerekünk hangulata, motiválhatósága is jobb lesz.
Köszönöm Mirinek a cikk megírásához nyújtott segítségét!
További javasolt cikkek:
Őszi Tamásné (autizmus-specifikus gyógypedagógus): Az iskolai integráció lehetősége, előnyei és kockázatai
Champ (szülő): Iskolaválasztás: Integráló alapítványi iskola előnyei és hátrányai
Szanya (szülő): Iskolaválasztás: A gyógypedagógiai intézmény előnyei és hátrányai
Kanizsai-Nagy Ildikó szakpszichológus: Magántanulói státusz