Mi is átlagos kisgyerekes család voltunk. Először Kinga született, aki minden szülői törődést, figyelmet élvezhetett. A fejlődése (mozgás, beszéd) zavartalan volt, de az átlagnál többször hisztizett. Nem volt egy bújós kislány, nem igazán láttuk jelét, hogy örülne, ha szeretgetem, viszonozni sokáig nem is tudta, utána is csak sután ölelt. Alig múlt két éves, amikor megszületett testvére, Peti. Mi a férjemmel késői gyerekek voltunk, testvéreink sokkl idősebbek, szerettük volna, ha Kingának lenne vele egykorú tesója, és úgy képzeltük, hogy mint testvérek majd szeretetben nőnek fel és segítik egymást. Mikor Peti a pocakban volt, Kinga rá sem hederített, nem vett tudomást a születendő öcsikéről. Peti születése nagyon megviselte, több hónapig sokat sírt, üvöltött, és attól fogva egy évig nem aludt délután. De miután nyugalmasabb idők jöttek sem tanúsított semmi érzelmet, figyelmet testvére iránt, mi szülők próbáltuk elfogadni ezt a helyzetet.
Peti elég sírós volt picinek, és mikor 8 hónapos lett, nagyon erőszakosan kiabált, ha nem volt ott rögtön a tej reggel, mire felébredt, gondoltuk, ő is hisztis gyerkőc. Elalvásnál sokat forgolódott, hánykolódott. 18 hónaposan vissza kellett mennem dolgozni, így Peti bölcsődébe került. Már előtte is észrevettük, de kb. 2 éves korában tudatosult, hogy nem figyel a nevére, ha szólunk neki, a beszéde megkésett. A bölcsődében is felhívták ezekre a figyelmet, Peti egyre gyakrabban verte a fejét a földbe, látszólag minden előzmény nélkül állandóan harapott minket és saját magát, dobálta a játékait. Nem lehetett bepelenkázni, mert belénk rúgott. Minden klasszikus nevelési mód kudarcot vallott. A bölcsődében meg voltak győződve róla, hogy elhanyagoljuk Petit, rosszul neveljük. Két évesen elvittük a nevelési tanácsadóba, ahol játékhelyzetben figyelték meg őt. Igazából ott diagnózist nem adtak, úgy kellett kihúzni belőlük, hogy szerintük ez figyelemzavar, és hát meg kell nevelni őt, „vissza kell harapni”. Persze nem változott semmi, így elvittük egy magán fejlesztőházba, ahol megállapították, hogy fejletlen az idegrendszere és tornáztatást javasoltak (TSMT). A nevelésével kapcsolatban itt sem kaptunk választ, így tovább aggódtunk és tehetetlenül teltek feszültségben a napjaink. Már akkor sokat böngésztem az internetet, olvastam az autizmusról is, de nem tudtam egyedül eldönteni, hogy mi lehet a baj: nevelési hiba? figyelemzavar? autizmus? Elvittem őt neurológushoz, aki egyből megállapította, hogy szerinte Peti autista. Aztán pszichiáterhez mentünk, aki bizonytalan volt és azt javasolta, várjunk még fél évet, amíg Peti 3 éves nem lesz. Nem tudtam várni, elvittem a Korai Fejlesztőbe. Ott kizárták a figyelemzavart és a hibás nevelést is, maradt a valószínű autizmus. Azóta megkönnyebbültem, mert megértettem, mi okozza Peti nehezen kezelhető viselkedését. Ekkor elkezdődött Peti fejlesztése, kommunikáció-szocializáció területén, mert itt egyértelmű elmaradás mutatkozott. Azóta kezelhetőbbé vált a viselkedése, a napirend, előrejelzés sokat segít. Nemrégiben megkapta a „nem meghatározott pervazív fejlődési zavar” diagnózist a Vadaskertben. Most azon vagyunk, hogy bekerüljön integrált óvodába, mert átlag oviba nem való.
Gondoltuk, megvizsgáltatjuk Kingát is a Korai Fejlesztőben, mert valahogy nem ment neki az óvodába beilleszkedés, bántotta a gyerekeket, úgy akart velük barátkozni, mindezt 5 évesen. Legnagyobb döbbenetünkre ő egyből megkapta az autizmus diagnózist. Bár magyarázatot kaptunk arra, miért nem tud Kinga érzelmeket kifejezni, miért olyan öntörvényű, rugalmatlan, mégis nagyon nehezen ment, hogy ezt feldolgozzam.
A család a mai napig nem akar tudomást venni a problémáink okáról, meg vannak győződve róla – és sajnos sokáig én is vívódtam emiatt - , hogy rosszul neveljük a gyerekeinket.
Most Kinga 6 éves lesz, jövőre iskolás, neki is fontos a kommunikáció fejlesztése. Peti pedig 4 éves lesz a télen. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten csak enyhén érintettek, fejleszthetők. Ők ajándékok, mert megtanítottak arra, hogy milyen öröm az, ha valakire tényleg odafigyelünk, jobban megismerhetem őket (hisz fontos, hogy megértsem a másfajta gondolkodásukat).
Küld be Te is a saját történetedet! Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen várjuk a beszámolódat.
Köszönjük! :)
