Mikor gyermeket vállalunk, van egy elképzelésünk a további életünkről, sőt arról is, hogy mi lesz a gyerek ha nagy lesz. A diagnózis mindent újra ír.
Férjemmel megismerkedésünket követően másfél év után összeházasodtunk. 1999-ben megszületett a lányom, nagyon nehéz volt vele. Segítségem nem volt és kezdő anyukaként fogalmam sem volt arról, hogy ami velünk történik az nem átlagos és szokványos. Lányom 3 hetes korától nem akart enni, gyakorlatilag alig aludt, folyton sírt. Zajokat nem bírta. Ahogy nőtt, mindig adódott másfajta nehézség a nevelésében . Dührohamok, hisztik, öntörvényűség, ötféle ennivalót fogadott el.
Az ovis időszak sem volt könnyű. Az óvónők főleg azt említették problémaként, hogy nem eszik és iszik az óvodában és a beszéde fura, felnőttes. Most már kicsivel többféle ennivalót eszik, a beszédében még mindig fura a szóhasználata.
2003-ban született a fiam, ellenkezője volt a nővérének, kicsit hasfájós volt, de semmi nagyobb probléma nem volt vele, egészen 1,5 éves koráig. Öntörvényűség jellemző volt rá is, de ő nem kezdett el beszélni, sokat sikítozott és ha valamit akart odahúzott, vagy mutogatott. Sok volt a dühkitörés, hiszti. Ragaszkodott a megszokott dolgokhoz, napirendhez. Minden változás kiborította. Agresszív volt, ”ok nélkül„ is bántotta a nővérét vagy minket. A legnehezebb időszak 3 évtől 5 éves koráig tartott.
A gyermekorvos azt mondta minden felmerülő problémára, hogy fiú ezért lassabban fejlődik, majd fog változni.
2006-ban elköltöztünk Miskolcról, Pest megyébe, Gyömrőre. Itt kezdte meg az első osztályt a lányom és az óvodát a fiam (ekkor már mondott szavakat). A lányomnak nagyon sok gondja volt az iskolában, az osztályfőnök abszolút nem értette meg és folyton büntette, volt, hogy haza küldte óráról.
A fiamat 2x3 órás beszoktatás után rögtön a Nevelési Tanácsadóba irányították. A vezető óvónő nem kertelt, idézem: -Vigye innen a fiát ahová akarja, mi nem tudjuk vállalni.
Először a Nevelési Tanácsadóba mentünk, tovább küldtek kivizsgálásokra. Hallásvizsgálat, neurológiai vizsgálat, mindent rendben találtak. Országos Beszédvizsgáló következett, itt merült fel először az autizmus. Azt sem tudtam mi az, nagyon megijedtem. Diagnózist 3 év 9 hónaposan kapott a fiam a Budapesti Korai Fejlesztőben. Kifejezni sem tudom mit éreztem, mikor kimondta a Doktornő. Egy világ omlott össze. A „gyászfolyamat” nálam 1 év volt körülbelül, a férjemnek 4 évig tartott, de még most sincs túl rajta, néha azt hiszem.
A fiamat kivettük az oviból, mert folyamatos veszélyben volt, itthon volt velem és jártunk a Korai Fejlesztőbe, zene terápiára, egyéni gyógyped. foglalkozásra és a BHRG-be TSMT tornára. Mivel óvodát nem találtunk se Pest megyében, se Budapesten, ezért 5 évesen a Korai Fejlesztőbe járt heti két délelőtt az autista csoportba.
6 évesen visszavették a körzetes normál oviba. Gyógypedagógus volt vele egész délelőtt. Napi 4 órát lehetett az oviban. Nagyon nehéz ídőszak volt. Közben a Vadaskert Gyermekpszichiátriára kezdtünk járni, iskola előkészítő csoportba. A helyi önkormányzat nem vállalta az iskolai oktatását, ezért Budapesten kerestünk iskolát. Nem volt egyszerű, mert vidékiek vagyunk, végül sikerült találni egy EGYMI módszertani iskolát. 2010. szeptembertől 2011. áprilisig idejártunk, ekkor váltottunk egy integráló alapítványi iskolára. 2011. szeptemberben a 2. osztályt kezdte az alapítványi iskolában a fiam.
Küld be Te is a saját történetedet! Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen várjuk a beszámolódat.
Köszönjük! :)
