A társadalombiztosítás jelenleg nem támogatja azt, hogy a kommunikációban súlyosan akadályozott, fogyatékossággal élő személyek modern, digitális eszközöket alkalmazzanak, ami sérti az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét – állapította meg egy panaszügyben az alapvető jogok biztosa. Székely László ombudsman szerint a tényleges hozzáférhetőség javítása alapjogi szempontból indokolt, így a szaktárca intézkedését kérte.
A panaszos beadványában leírta, hogy gyermeke 13 és fél éves, halmozottan sérült, azonban ép tudatú és fejleszthető. Számos eszközt kipróbált már azért, hogy a gyermeke a mindennapi életben és kapcsolatrendszereiben ki tudja magát fejezni. A legjobb megoldás egy szemvezérelt eszköz, a „szemegér” volt: egy olyan különleges szoftverről van szó, amelynek segítségével egy speciális szenzor figyeli a képernyőt néző személy szemmozgását, és azt jelzi a monitoron. A panaszos sérelmezte, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) elutasította a társadalombiztosítási támogatása iránt benyújtott méltányossági kérelmét. Az OEP arra hivatkozott, hogy a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról szóló jogszabály alapján a „szemegér” nem tartozik az egészségbiztosítás által támogatható kommunikációs segédeszközök közé.
Székely László ombudsman megkereste az egészségügyért felelős államtitkárt, az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontot, valamint az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar dékánját. A szakértői vélemények, vizsgálati eredmények, gyakorlati megerősítések alapján a jelentés rögzíti, hogy a „szemegér” (szemvezérlő eszköz és kapcsolódó szoftver) és az ehhez hasonló kommunikációs rendszerek hatékonyan támogathatják a súlyos fogyatékossággal élő emberek kommunikációját. Ami legalább ennyire fontos: alkalmazásuk számottevő életminőség-javulást, jelentősen megnövekedett autonómiát, társadalmi részvételt, fejlődési lehetőségeket hozhat az érintettek számára.
Az ombudsman kiemelte, hogy az új és innovatív eszközök alkalmazásának emberi jogi oldala, hogy – számolva a digitális technológia fejlődésével, sőt arra építve – valamennyi nemzetközi jogi előírás és hazai jogszabály is az információk és a kommunikáció és az egyenlő esélyű hozzáférését rögzíti. Külön is kiemelik a súlyos fogyatékossággal élő személyek, illetve gyermekek jogai és esélyegyenlősége érvényesülését. Az állam kötelezettsége így biztosítani a fogyatékossággal élő, súlyos mértékben akadályozott személyek, különösen a fejleszthető állapotú gyermekek számára olyan kommunikációs technológiák elérhetőségét, amelyek számos alapvető joguk gyakorolhatóságának az előfeltétele. Az állami kötelezettség része az is, hogy ezeket a modern eszközöket a megfelelő szakmai kontrollt követően, társadalombiztosítási támogatás révén ténylegesen is elérhetővé teszi.
Székely László ombudsman megállapította, hogy alapjogi visszásságot okoz az jogalkalmazási gyakorlat, amely egyszerűen kizárja, hogy a panaszos és a sorstársai ténylegesen hozzáférjenek az eredményesen alkalmazható, fejlett támogató technológiai eszközökhöz. Mindez a helyzet nem felel meg a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltósághoz való jogából, az egyenlő bánásmód követelményéből, a fogyatékossággal élő személyek kiemelt védelméből következő állami jogvédelmi kötelezettségeknek, továbbá aggályos a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény által előírt feladatok szempontjából is.
A biztos felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hívja fel a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatóját, hogy az érintett érdekképviseleti szervezetek bevonásával kezdeményezzék az irányadó miniszteri rendelet módosítását. Olyan módosítás szükséges, amely lehetővé teszi, hogy az egyedi ügyben, de általában is, a kommunikációban súlyosan akadályozott fogyatékossággal élő személyek számára a fejlett technológiák a társadalombiztosítási támogatással hozzáférhetők legyenek.
