Edina: PECS tanulása. (Vadaskert Alapítvány, Autizmus Alapítvány, stb.)
Szanya: Kihasználva a fiam potyogtatási mániáját, kivagdostam reklámújságokból, meg magazinokból képeket (meg a netről nyomtattam egy csomót), és egy cipősdobozba potyogtatta, de csak akkor pottyanthatta bele, ha utánam mondta, hogy mi van a képen. Egy idő után már mondta magától, és mire elkezdett beszélni, ennek köszönhetően nagyon nagy lett a passzív szókincse. Ebből később át lehet menni szelektálós játékba, 2 dobozzal, ide dobd a kutyákat, ide a macskákat, aztán később emberek, állatok, gyümölcsök, akármire szét lehet bontani, mint a kódos munkánál, csak ezt még szülő által támogatva, kifejezetten a beszédindításra csináltuk.
Ha már valamelyest beszél, akkor segíthetünk olyan játékhelyzetek teremtésével, amikor együtt játszunk, és ezt ismétlődő hangokkal, szavakkal kísérjük, pl vonatozás közben sihuhúzunk, autózás közben berregünk, labdapattogtatáshoz mondjuk, hogy "patt-patt". Későbbi fázisban megnevezzük, amit csinálunk, pl. fújom a buborékot, buborék, kis buborék-nagy buborék, szétpattant, stb. Ha már ki tudja fejezni magát legalább mutogatással, teremtsünk olyan helyzetet, hogy el kelljen kérnie tárgyakat. Ha még szóban nem megy, kérjen PECS-el.
Jó még az "Én is tudok beszélni 1." (Bittera Tiborné-Juhász Ágnes) a hozzátartozó tanári segédkönyvvel.
"Nem tudom elmondani, mi van a képen"
Dreamer: Néztek egy képet, és te, mint szülő mesélsz róla, és mondjuk valamit nem úgy mondasz, ahogy a képen van. Észreveszi-e? Ki tudja-e javítani?
Felteszel kérdést a képpel, tud-e rá válaszolni? Szóban, vagy mutatva?
Aztán mondjon ő valamit a képről, csak egy mondatot.
Aztán jegyezzen meg kérdéseket, amiket a fejéből előhívva tud válaszolni.
A mi van a képen, az túl sok.
Van valaki a képen? Van állat a képen? Csinál valaki valamit a képen? stb.
Edina: Mi a Budapesti Korai Fejlesztőben úgy kezdtük, hogy volt egy adott kép, vagy rajz, amit mi készítettünk egy itthoni eseményről, és voltak kérdések. A gyógyped. feltette a kérdést. 4,5 -éves volt a fiam, és nem beszélt, csak néhány szót, ezért az első félévben súgta a fülébe a választ a segítő. Ha így sem mondta, akkor hangosan mondta ki a segítő. A lényeg, hogy fél év után annyira megtetszett neki, hogy elsőként akart válaszolni a kérdésekre.
-Ki van a képen?
-Hol történik?
-Kik vannak még a képen?
-Mi történik?
-Jó élmény, vagy rossz élmény?
-Milyen színű ruhában van ......?
-Milyen színű a haja? Rövid vagy hosszú?
-Milyen játék van a képen ?.........
-Milyen az ídőjárás? kinti képnél.
stb.
A lényeg, hogy a fejlettségéhez mérten tegyünk fel kérdést, így nagyon sok mindent meglehet tanítani neki: rövid hosszú, sok, kevés, de később az érzelmeket, azt, hogy valaki becsapja, miben ügyes, mit szeret játszani, milyen könyvet, mesét, ételt, ruhát, tevékenységet szeret és mit nem.
Mindig legyen a kép alatt rövid mondatokban a válasz, a legjobb ha PECS-ből van alatta a mondat.
Az Én könyvben lehet a család összetétele, hol lakik a gyermek, szomszédok, a közvetlen környezet. A család múltjáról, nyaralások, ünnepek. Kedvenc mese, játék, rajzok, ovi, suli, szociális viszonyok és szabályok. Miben ügyes, amit már segítség nélkül is megtud tenni. Miért kell dolgozni, mi a pénz Ő hogyan gyűjthet, mi a munka.
