A jó gyerekszoba kényelmes, barátságos és megnyugtató. A autizmusbarát gyerekszoba ezeken túl jól strukturált, vizuálisan támogatott és figyelembe veszi a lakója szenzoros érzékenységét is.
Az autizmus diagnózist a legtöbb gyerek 2 és 4 éves kora között kapja meg. Az autizmus tünetei, ezen belül az érzékelés eltérései, a túlérzékenységek, ingerkeresés is ebben az időszakban válik erősen szembetűnővé. Az óvodát is ebben az időszakban kezdik el a gyerekek, így ilyenkor kisebb átalakítások történnek a gyerekszobában. A rácsos ágy helyett nagylányos/nagyfiús ágyat és (ha elfér) kisasztalt kap a szoba rövidesen óvodás tulajdonosa.
Minden gyermek számára alapvető, hogy a környezete rendezett legyen, könnyedén használható bútorokkal ellátva. A szekrényekre, polcokra, tárolódobozokra kirakhatjuk a bennük tárolt ruhák, játékok képeit, így egyrészt könnyebben megtalálhatóak a keresett tárgyak, másrészt a rendrakásba is könnyebb lesz bevonni a gyermeket.
A Lego-t, egyéb apró játékokat tároljuk dobozokban, átlátszó, vagy színes tárolókban.
Egy
óvodás részére berendezett szoba esetén érdemes átgondolni, hogy milyen további vizuális támogatásokra lesz szükség. Hová kerüljön a napirend, ahol kényelmesen eléri, hová kerülhetnek folyamatábrák, egyéb eszközök?
Az autizmusban nagyon hasznos önálló feladatozás (strukturált munka) asztala hol fér el, hogyan lehet biztosítani a nyugodt munkát? A fejlesztőeszközök, játékok tárolását javasolt úgy megoldani, hogy a gyermek ne férjen hozzá, ne használja a fejlesztés időtartamán kívül, hogy a játék érdekessége, az újdonság varázsa megmaradjon.
Ha testvérek közösen használják a szobát, vagy a szülőkkel közös a szoba, akkor az autista gyermek ágyát és asztalát célszerű szeparálni. Ha a szokványos megoldások nem jöhetnek szóba (galéria/kombinált emeletes ágy/polcokkal elválasztás), akkor legalább egy paravánt állítsunk be erre a célra.
A legtöbb gyerek, így az autista gyermekek is általában szeretik a búvóhelyeket.
Ha megoldható, akkor alakítsunk ki egy kuckót, ahova elbújhat, magában lehet. Alkalmas lehet erre a célra a
szobasátor, emelt ágy alatti rész (ha nem ott van az asztal), vagy az ágyon egy baldachin.
A falak és bútorok színválasztásánál a harmonikus árnyalatok használata célszerű. Ha dekorálunk (van olyan eset, hogy jobb, ha nincs dekoráció), akkor a képek, minták tekintetében vegyük figyelembe a gyerek érdeklődési körét. További szobadíszítési lehetőség, amely még az önbizalom fejlesztésére is jó, ha az oviban vagy otthon készült alkotásait kitesszük a falra. Lehetőleg olyan módon helyezzük el a rajzokat, hogy a rögzítése ne rajzszöggel vagy egyéb balesetveszélyes módon történjen, tehát nem praktikus az üveges képkeret, és ne használjunk apró mágneseket.
Ha a gyermek viselkedése indokolja, akkor használjuk tovább bátran a bababiztonsági kellékeket (ajtózárak, sarokvédők, stb.).
Amennyiben otthon mozgásfejlesztés is zajlik, akkor biztosítani kell a teret a nagy labdának, a sík felületet a gördeszkának, biztonságos rögzítési pontot a hintáknak.
Ha a gyerekszobában az eszközök nem férnek el, akkor a fejlesztés végezhető más helyiségben is. Hogy a sporteszközök látványa ne legyen zavaró, ki lehet alakítani olyan tárolókat, ahova eltüntetjük ezeket, ha épp nincsenek használatban. Nálunk a gördeszka és a billenőpad az ágy alatt volt, a nagy labdát szék helyett használtam az íróasztal mellett, ha épp nem tornáztunk. A kisebb eszközök dobozokba kerültek, a hintát pedig csak akkor akasztottuk a kampókba, ha épp szükség volt rá. Ha hely hiányában a fentiek nem megoldhatóak, akkor nem kell bevállalni az otthoni TSMT-t. Ha a mozgásterapeutához járni komplikált, vagy túl költséges, akkor vegyük igénybe a környező, napjainkban már többnyire jól felszerelt játszótereket.
Az autizmussal élő gyermekek egy része az érdeklődésének megfelelő játékokból hatalmas mennyiséget összegyűjt. Ha támogatjuk a gyűjtögetést, akkor gondolni kell ezeknek a tárgyaknak az elhelyezésére is. Az erős polcokat mindig rögzítsük a falhoz, hogy ha a gyermek rámászik, akkor se dőljön fel.
A szenzoros érzékelés eltérései autizmusban nagyon egyéniek, ezért a sok kis jelből a szülőknek kell kibogozniuk, hogy mi az, ami a gyermeket zavarja, mi az, ami örömet okoz, mi az, amit érdemes mellőzni a berendezésből, mi az, ami a gyermek nyugalmát, örömét szolgálja. A következő példák gyakoriak, ezekre adunk az alábbiakban pár ötletet:
Vizuális túlérzékenység vagy ingerkeresés: Túlérzékenység esetén használjunk tompított, sárgás fényű izzókat és feltétlenül kerüljük a villogó neont, éles fényű ledeket. Sok autista gyerek imádja a színes fényeket, pörgő-forgó látványt, mindent, ami mozog és érdekes. Ha örömet szeretnénk okozni, akkor az ilyen kisgyereknek tegyünk a szobájába valamilyen színesen világító játékot.
Hangérzékenység és -ingerkeresés: Mindig legyen kéznél fültok, hogy fel tudja venni, ha valami nagyon zavarja, a szobát pedig burkoljuk puha, hangelnyelő anyagokkal, tehát (amennyiben porallergia nem áll fenn) érdemes szőnyegeket, puha függönyöket használni, az üres falakat pedig vagy hangszigetelni, vagy hangcsillapító dekorációval/panelekkel ellátni.
Fültok a shopban kapható.
Hangingerek keresése esetén a gyermek folyamatosan zajokat gyárt. Ebben az esetben a saját és a szomszédok zavarását kell elsődlegesen megakadályozni. A leghasznosabb ilyen esetben a szoba teljes hangszigetelése. A nagyon zajos elektronikus játékok hangszóróját ragasszuk le ragasztószalaggal, a padlón pedig legyen szőnyeg.
Szagok, illatok keresése vagy túlérzékenység: Ha túlérzékeny a gyermek az illatanyagokra, akkor a szobájában ne használjunk erősen illatosított felmosószert és hasonló vegyszereket. A mosószerrel és öblítővel is célszerű takarékoskodni és tanácsos a gyakori szellőztetés. Ha viszont épp ellenkezőleg, a gyermek mindent szimatol, akkor adhatunk neki illatosított játékokat, eszközöket.
Tapintásos túlérzékenység vagy ingerkeresés: A tapintásos érzékelés tekintetében túlérzékeny gyermekek számára nagyon fontos, hogy az őket körülvevő anyagok simák legyenek, ne sértsék a bőrét. A textilek legyenek puhák és természetes anyagúak, a bútorok simák, tiszták, sorja- és szálkamentesek. Előfordul a tapintásos ingerkeresés is, ez jellemzően vagy puha, kellemes tapintású anyagok tapogatásában, simogatásában nyilvánul meg, vagy a szöszök, cérnaszálak, kisebb felületi hibák piszkálásában, tépkedésében. Utóbbi esetén figyelni kell arra, hogy nehogy véletlenül egy kisebb hiba a bútoron, takarón teljes szétcincálást eredményezzen.
Amikor a gyermek iskoláskorba ér, akkor az óvodás kisasztala helyett íróasztalt kap az iskolai feladataihoz. Az asztal elhelyezésénél vegyük figyelembe, hogy ha szükséges a gyerekkel együtt tanulni, akkor a szülő (vagy pedagógus) is elférjen az asztalnál, ne a háta mögül kelljen magyarázni. A szék kiválasztásánál fontos, hogy a magassága állítható legyen (jó, ha az asztal magassága is állítható), és ha a gyerek állandóan térdel a széken, akkor a szék ülőlapja legyen akkora, hogy térdelve is elférjen rajta. A tanuláshoz a görgős forgószéknél praktikusabb a fix verzió, amely nem mozog, hanem stabilan áll.
Autizmusban nagyon gyakori a figyelemzavar. Tanuláskor koncentrált figyelemre van szükség, ezért törekedni kell arra, hogy a lehető leginkább ingermentes legyen a környezet. Ha az asztal az ablak előtt áll, akkor a külső látvány ne legyen érdekesebb, mint a tanulnivaló. Az asztalon ne legyenek játékok, ne legyen rálátás a hívogató tabletre, laptopra. A szék ne csúszkáljon, ne billegjen, az íróeszközök legyenek megfelelő minőségűek, a ceruzák hegye ne törjön ki 5 percenként, a tollak fogjanak egyenletesen. A könyvek, füzetek elpakolása legyen egyértelműen átlátható feladat, azaz legyen konkrét helyük a polcon, ahol nem dőlnek el, csúsznak szét.
Ha úgy tűnik, hogy gondot fog jelenteni az iskolai közegben az önállóság, akkor próbáljuk lemodellezni: betehetünk egy kisebb táblát, amin be tudjuk mutatni, hogy a tanító a táblára ír majd, onnan kell lemásolni az anyagot, az előtt állva kell felelni.
Az iskola minden gyereknek megterhelő. Ha eddig nem alakítottunk ki nyugisarkot, akkor most mindenképp kerítsünk rá sort. A leglényegesebb szempont a szoba és a lakás berendezésekor a biztonság és a jól szervezett, rendezett környezet, ezzel már megteremtjük az autizmussal élő számára azt a közeget, amelyben a saját érdeklődésének megfelelő tevékenységeket végezheti és a külső világ zavaró ingereit kipihenheti.
A cikk részben vagy egészben történő átvétele nem engedélyezett. Autizmus témájú cikk iránti igényét kérjük, e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. jelezze.
