Nos, ha nem kooperatív, akkor valóban nehezebben. De azért csak csinál valamit !

A pszichológusnak csak az a pár perce van vele, de neked ott az egész eddigi élete. Neki pedig vannak igényei. Ha valamit meg akar magának szerezni, az hogy megy? Ha nem kooperatív, akkor az "önző" dolgait kell figyelni, amikor magának akar valamit. Ilyen kicsi korban még nem kell feltétlen nagy dolgokat várni egy gyerektől, főleg, ha olyan kevéssé vágyik a világra, mint egy auti. De nincs olyan emléked, egy-kettő, amikor valami szokatlant művelt, valami saját megoldást választott? Ez arra persze nem elég, hogy levetesd a diagnózist, de ha találsz egy-két olyan pontot, ahol ő önmaga is letett már valamit az asztalra, és rájössz miért ott, és akkor, és főleg, miért éppen azt értette meg, akkor beleláthatsz egy kicsit az ő gondolkodásába. Vagy fordítva. Ha valami általában megy, de időnként nem, és megtalálod, hogy mért nem.
Tegnap kicsit felhúztam magam ezen az eseten. A beszéd megtanulásához szükséges ez bizonyos mértékű intelligencia. Aki nem elég intelligens, az nem tud beszélni, ez tény. De ez nem jelenti azt, hogy ez fordítva is így van. Akkor minden süketnéma is szellemi fogyatékos lenne, és tudom, hogy régen nagyrészt úgy is kezelték őket, de talán ebből mára már kinőttünk.
Még általánosabban, itt a logikai következtetés rossz.
Ha tudjuk, hogy a citromlé savanyúvá teszi az ételt, és ebből arra következtetünk, hogy minden savanyú ételben citromlé van, az ugye elég durva melléfogás.