Bettica: egyetértek Szanyával. Nálunk a beszédfogyatékos autinak is éppen hogy jut heti egy-két logopédia, pedig napi egy kellene neki. Kevés a kapacitás, és kevés az beáldozható óra. Nem vicc, hogy feszített tempóban nyomják a napot, tényleg ugyanaz az órarendjük, mint egy normál suliban, napi 5 óra, ebéd, ebéd után meg nem sok erejük marad a fejlesztésekre. És még házit is kell írni. Kész csoda, hogy autizmussal, figyelemzavarral és egyéb problémákkal megspékelve bírják ezt az erőltetett menetet. De mivel itt az integráció a cél, márpedig abban normál tanmenettel mennek, nem tehetik meg, hogy első vagy második végére nem ott tartanak, ahol a kinti sulik. Aki ezt nem bírja, ismétel, vagy ha reménytelenül nem bírja, akkor tanakra megy. Itt annyi a könnyebbség, hogy sokkal kevesebb gyereknek kell külön elmagyarázni a dolgokat, van idő, hogy mindenkinek külön, és hogy figyeljenek arra, hogy ha valaki azért nem dolgozik, mert egy kukkot nem értett, vagy mert leragadt ott, hogy nyisd ki a könyvet a hatodik oldalon. De hogy aztán mit is kell csinálni, az már nincs meg... Szóval ez még mindig könnyebb, mint akár egy kis létszámú osztály is a maga 10-15 gyerekével.
Egy szó mint száz, baromira szociális és kommunikációs fejlesztés kellene nekik az első években, de a kötelező tananyag miatt erre nincs lehetőség. Talán egy olyan nulladik évfolyam kellene, mint a logopédiai osztályokban, ahol nyújtott első van. Az autik elsőben csak szoc-komm fejlesztést kapnának, és utána indulhatna a tananyag. Ja, hát álmodni azt tudunk.