Vadkörte:
Bár megértem, hogy már most úgy érzed iskolát kell keresned ( én is már korábban elkezdtzem rajta stresszelni), tapasztalatból mondhatom, hogy semmi értelme addig, amíg a gyermeked az iskolábamenés előtt évbe lép. Olyan rengeteg iskolából (ami megfelelő) sajnos nem tudsz válogatni, hogy értelme legyen leszűkítgetni a lehetőségeket ennyire előre.
Ahogy a többiek is írják, egészen az utolsó pillanatig nem lehet tudni, hogy melyik iskolatípus lesz a megfelelő a gyereknek, arról nem is beszélve, hogy az iskolaviszonyok, feltételek is folyamatosan változnak; most már szinte évről évre.
Az én fiamat (most megy szeptembertől suliba) eléggé enyhének mondják, a társas viszonyai is egész alakulnak,a feledattudata jó, de mi is egy hajszálra voltunk attól, hogy szegregáltba rakjuk. Végül ahova most tesszük, az egy SNI-s profilú alapítványi, 10 gyerekkel, úgy néz ki többségében aspergeresek lesznek (mivel most már egyértelműen ez a leggyakoribb SNI probléma).
Szerintem ,ami 10-15 létszámnál nagyobb (de már az is sok), az bármilyen autizmus spektrumon lévő gyereknek (aki van annyira érintett, hogy gyerekkorban diagnosztizálják) káros, a legenyhébbeknek is.. Ennél fogva minden állami normál intézmény egészen biztosan kihullik. Még csak nem is arról van szó, hogy ne tudná az iskolai feladatokat csinálni, de szociálisan biztos, hogy egyre rosszabb lesz neki. Az óvoda után nyílik csak igazán az olló szociálisan a gyerekek között , és még ha az oviban még el is volt valamelyest egy akár nagyon enyhe gyerek, az iskolában biztosan kinyírják.
Nagycsoportos fiam pl. már beszélget + alkalmakként játszik is a csoporttársaival , de más érdeklődése/ túl formális beszéde/szokatlan témái /szociális értetlensége miatt már látják róla, hogy "marslakó". Itthon pl. már meséli, hogy hülye dolgokra akarják rávenni, hogy 'őrülten táncikáljon' ebédnél, vagy hogy csúnya szavakat mondjon az óvónéni előtt - ergo kezdik szívatni. Ő egy normál suliban ,30as létszám mellett, segítség nélkül (ugye az eddig sem túl gyakori jelenség asszisztenst most már jog szerint sem kötelesek biztosítani) ,szerintem előbb-utóbb izolálódna, vagy még rosszabb esetben a szívatások középpontjává válna (nézd meg a Ben-X című, igaz történet alapján íródott filmet).
Summa summárum, Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ne is álmodj az állami integrálóról, mert nincs kislétszámú, nincs segítség, nincs integráció. Ez Magyarország. Én a legenyhébb autinak sem ajánlanám a normált (kis túlzással senkinek, aki kicsit is különlegesebb igényű).
Ami szóba jöhet, az az alapítványi: itt ha jól emlékszem írtad, hogy nagyon sok pénzt nem tudtok erre szánni, tehát gyakorlatilag az SNI-profilú "integráló" (gyakorlatilag szegregált) intézmények jöhetnek szóba, amit most már egyre inkább enyhe autik/aspergeresek fognak feltölteni Ez kb. a Gyermekház, Heuréka, Laborc, Humánus, szerintem mindegyikről írtunk a fórumon.
Ezen kívül meg van a valóban szegregált auti csoport (pl. Szellő, Ferencvárosi Komplex) , itt már ugye nem csak ép értelműekkel fog járni (bár igyekeznek szintben nagyjából hasonlót belőni), de biztosan nagyon szakszerű bánásmódban lesz része, kérdés hogy szociálisan nem marad le annyira pár év alatt, hogy lehessen még integrálni, de szerintem az SNI-s kislétszámú alapítványi sem integráció, úgyh oda bizonyosan van átjárás. Normálba meg szerintem a mi gyermekeink a jelenlegi feltételek mellet nem valók.
Kimni: ez a 30 fős Montessori legfeljebb a nevében lehet az; a Montessori módszer alapvetően nem megvalósítható 12-15 gyereknél többel (nálunk is volt egy ilyen kamu-Monti suli). Ennyi erővel már szinte tényleg állami normálba is mehet a gyerek.