Diracdelta:
Mi mostanában semmiképp' nem vinnénk el a fiamat, kifejezetten bejött a suli; a fiam nagyon szeret oda járni, és van több gyerek, akivel tud is szocializálódni, még kvázi 'barátai' is vannak. Oviban egy darab barátja sem volt, pedig normál állami oviba járt..
Nyilván osztálya/tanítója válogatja, de szó sincs arról, hogy totális káosz lenne az óra. Eleve olyanokat próbálnak összeszedni, akikkel lehet dolgozni, erősen figyelemzavaros, viselkedészavarosat lehetőség szerint nem. A fiam (10 fős) osztályában is van mondjuk 2 kissé problémásabb gyerek, de egyébként mindegyik totál normálisan tud dolgozni, viselkedni (láttam őket kis ideig órai szituációban és napköziben). Többről nem is gondolnám, hogy valami nagyobb nehézsége van.
A tanítónő is nagyon szépen összerázta őket.
Az én fiamnak pl. nagyon sok gondja volt a koncentrációval az év elején, amit egy állami suliban biztos nem toleráltak volna, de itt abszolút toleránsak voltak, és most már nagyrészt folyamatosan tud figyelni órán, anélkül, hogy hosszú percekig egy másik dimenzióban ragadna.
Önállóságra nevelik őket; a fiam pl. itt tanult meg normálisan egyedül öltözködni; pár hónapos akklimatizálódás után az iskola kapujától egyedül szabad felmenniük és maguktól átöltözniük. Ezen felbuzdulva a fiam kikunyorálta, hogy a Forgách utcai metrómegállótól egyedül. De egyébként is itthon (ha nem volt napköziben), magától forszírozza, hogy vegyük elő a leckét, és még a szorgalmiról sem lehet lebeszélni, pedig nem kimondottan a kötelességtudás mintaszobra volt korábban.. Van egy ilyen matricás/mosolygófejes motivációs rendszer , és az neki úgy látszik eléggé bejött.
Ami tetszik még, hogy próbálják őket szociálisan is összeterelni; vannak ilyen alkalmak (papíron talán fejlesztés), ahol a tanítónő közösen játszik a gyerekkel. De egyébként is voltam már úgy bent, hogy a szünetben lent játszott velük a játszószőnyegen.
Ami a differenciálást illeti: ennek megítéléséhez nyilván látni kéne az órákat, de a fiam esetében pl. megvalósult. Pl. az írásban sokkal toleránsabbak vele, mert ott elég lassan halad, vagy pl. matekban nem kell ezt vagy azt rajzolnia (pl vekkeróra helyett csak köröket), tekintettel a fejletlen kézügyességére.
Még arról, hogy egy rakás megvadult sni-s gyerek lenne: a karácsonyi műsoron, (ahol egyébként a fiam osztálya is előadott egy totál korrekt műsort), az ötödikes osztály egy olyan performanszot lenyomott ,hogy egy színjátszó körnek is a becsületére vált volna.
Még egyszer kiemelem, hogy nyilván nagyon számít a tanító személye és az osztály összetétele, de mi a kezdeti kétségek után jelenleg nagyon jó megoldásnak tartjuk, hogy ide járatjuk a fiamat.. szeret ide járni, már szünet után is hiányzik neki a suli, nem stresszelik őt, nem stresszel, nem tömik tele feleslegesen sok leckével, hogy 'haladjunk,haladjunk,haladjunk' ami azért egy nagylétszámú állami suliban bőven benne van a pakliban (pl. ahogy látom, hogy a 8 éves öcsémmel mit művelnek az iskolában..)
Nem tudom szociálisan milyen szinten van a fiatok, de szerintem legalább az első pár évben jobb választás egy kislétszámú alapítványi, mint egy állami/egyházi. Itt toleránsak vele, jó élményeket szerez, kicsit hozzászokik a suli feelinghez, és utána még mindig nincs kizárva a normál.. Én nem érzem úgy ,hogy a fiam is leszakadt volna szociálisan, csak azért , mert ide jár, az iskolai anyag meg dettó ugyanaz, amit államiban is végeznek, csak nem korbácsolják őket folyamatosan.
csak a kerdes, hogy hova 