A létszámot tekintve teljesen egyetértek Kimnivel és Mirivel, a legtöbb esetben valóban teljesen mindegy, hogy 15 vagy 30 fős az osztály, a lényeg az osztály összetétele, a tanítás módszertana és az, hogy vállalják-e az autispec. odafigyelést.
Abban bízni, hogy az alacsony létszám és az ari tanítónő majd minden problémánkat megoldja, teljesen vakvágány.
Champ, "Én valamiért úgy gondolom, hogy az eleje nehéz. Szerintem ha a gyerekek az első négy osztályt végig csinálták és nincs iskola váltás, akkor nem lehet túl nagy gond a felsőben." Dehogynem. Egyrészt azt mondják a szakemberek, ami már meg lett említve, hogy a szocializációs olló szétnyílik, az nt-k csajoznak-pasiznak, az auti meg még mindig elvan a kis mániáival. Nem is érti, hogy a többi mit csinál. Ha nem kötnek bele, akkor is leszakad a többiektől. A másik a tananyag. Akiknek a kommunikációjuk erősebben sérült, azoknak jelentős gondot okozhat a felsős tananyag. Jellemző az elvérzés felsőben. Több integráló iskolával beszéltem mostanában, mindenhol ezt mondták.Viszont mivel most a jó képességű, jól kommunikáló, enyhén érintettekről beszélünk, akik eleve integrációba készülnek, ezért ne vizionáljunk ilyen negatív dolgokat. Sok otthoni munkát kell belefektetni és keményen nyomni a szoc. fejlesztést is. Viszont segítség nélkül, papír nélkül csak az annyira enyhéknek javaslom az integrációt, mint Kimni N.-ja, mert horror sztorikat hallottam arról, hogy mit művelnek az autikkal a szünetekben. Ha más segítség nem is kell, de a szünetre muszáj a "testőr". Viszont ez kortárs segítő is lehet.