Téma: Könyves topic :)

Hát akkor figyelek, hátha ötletet kapok valami jó kis könyvre.

A Malk Helprin: Téli mese című könyvet is imádom.

Erről jut eszembe: Dickenstől a Karácsonyi ének. Az is jó.

Az ilyesmi könyvet karácsonykor jó olvasni, hangulatébresztőnek. A Téli mese című könyvet is szokszor elolvastam már, és valahogy mindig télen kaptam kedvet hozzá.

Gyorsan elolvastam az összefoglalót és a repülő lóról persze eszembe jutott Kästner Május 35-je. Az is olyan aranyos.

Marcoverde meg már rosszul van a mély tudásra valló irodalmi elemzéseinktől.

Na ezt nem olvastam. Egy új jelölt lehet.

Abszolút gyerekkönyv, még csak nem is ifjúsági. De csak ajánlani tudom.

Hát nem árt, ha olyat olvasok a 9 éves fiamnak és Z-nek is, ami nekem is tetszik.

Rumini kalandjait ismeri valaki?

Nekünk a Rumini elképzelhetetlen még a 6 éves ASes fiamnak... Annyira távol áll tőle a kép nélküli könyv. De sokan dicsérik, 3maci, a 9 évesednek már bőven jó olvasmány!

A 22-es csapdáját én is néztem pont hétvégén Apám könyvespolcán pihent, levettem, lapozgattam, majd visszatettem, mert most nem tudok gondolkodós könyvet olvasni Labolen, pont ezért nem olvastam én sem A filmet mintha láttam volna és rémlett, hogy ehhez azért kell az agyam...

Nekem az a bajom mostanában (biztos ez a féldepresszió lehet az oka), hogy semmi olyan könyvet és filmet nem tudok a kezembe venni, tv-be tenni , ami erősen hat az érzelmeimre. És azért eléggé át tudom élni a dolgokat, nem nehéz ilyesmi sztorit olvasnom, látnom.
Én mostanában filmeket nézek időhiány miatt. A legutolsó könyvet nyáron olvastam, ott volt rá időm... Azt őszinte szívvel tudom ajánlani: Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Kortárs, mégis olyan stílusban ír, meg olyanokról (a saját családjáról), amik a régi korba mutatnak vissza. De minden téma végén visszakanyarodik a jelenhez és vicces is, de eszméletlenül izgalmas és nagyrészt valóságos események vannak benne (családi életrajz szerű, nagyon klassz).

Filmből pedig én életemben először láttam pár hete a Liliomfit. Darvassal természetesen. Nekem borzasztóan tetszett.

Marco: Aggódok, hogy félreérthetően fogalmaztam:
"Lehet pont nem jó időben olvastam a Zabhegyezőt. Egyszer túl korán, nem voltam még haldokló tini, egyszer meg túl későn, és már idegesített ez a szenvelgés."
Ez nem azt jelenti, hogy aki olvasta és tetszett neki, az éppen depressziós tini volt, vagy ilyesmi, csak valahogy úgy érzem, hogy nekem emiatt nem volt jó olvasmányélmény. Valószínűleg, ha olyan hangulatban olvasom, mikor jobban átérzem egy kamasz nehézségeit a világban, akkor jobban tetszett volna. De most 31 éves fejjel, mikor tényleg sok gond van az életemben, akkor pont nem tudtam átérezni ezt a dolgot a fiúnál. De biztos megvan az oka, hogy miért lett kultikus mű. Lehet, ha elemzést olvastam volna mellé, ahogy írtad, akkor jobban érteném, és már tetszene is.

Rumini: Nekem is ajánlották, de nekünk még a Cipelő cicák is sok volt. A Tündérmesék viszont aranyosak, azt tudom ajánlani, az is Berg Judit. Egy nehézségi szinttel lejjebb van, mit a Rumini, több kép is van benne.

Amire én most rákattantam film, az az új Sherlock Holmes sorozat. A BBC feldolgozásában Sherlock aspergeresként van bemutatva. Én tizenévesen minden Sherlock Holmes könyvet elolvastam, imádtam. És most ebben a feldolgozásban nagyon ütős! (Érdekes, hogy már kiskoromban is az antiszociális és zseniálisan okos hősök voltak a kedvenceim... )

Labolen:

Nem értettem félre , ne aggódj:) Meg aztán mégis csak művészetről van szó, ami elég nagy teret hagy a szubjektivitásnak, egyszerűen nem tetszhet egy könyv mindenkinek:) Érdekes egyébként, hogy én tizenévesen olvastam először, és egy érzelgősködő baromságnak tartottam, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva felnőtt koromban nagyon át tudtam érezni.
Egyébként hiába zseniális egy mű, ha az embert éppen nem foglalkoztatják azok a felvetések, amit a mű tárgyal.Például bizonyára kiváló Thomas Mann Tonio Krögere, de engem pl. ez a művész-polgár 'identitás-dilemma' totálisan hidegen hagyott, ezért semmilyen hatással nem volt rám.

Elemzést amúgy nem néznék meg művek elolvasása előtt, mert az már alapvetően rátelepszik az ember nézőpontjára, inkább némi kontextus-megteremtés , különböző nézőpontok felvetésére gondoltam (inkább mankó ez az olvasáshoz, minthogy előre adjanak egy univerzális megfejtést, ami igazából nem is létezik)...
Még valami: Írtad,hogy Vonnegutra, hogy értetted amikor olvastad, de utána fogalmad nem volt miről szólt. Ez baj? Én pl. nagyon szeretem a Mester és Margaritát,olvastam vagy 5x minimum, de ha el kéne mondanom,hogy tulajdonképpen miről is szól valójában ez az egész, akkor teljesen meg lennék lőve:)

Szanya:

Még korábban kérdezted Chandlerrel kapcsolatban, hogy mi a bajom a fordítással: Szerintem az, hogy kivették belőle a lelkét Így magyarul sima krimi-ponyvaként hat, még eredeti nyelven sokkal több ennél; Chandler sztorijai szerintem meglehetősen átlagosak és kiszámíthatóak, de van egy hihetetlenül zseniális nyelvezete,fantasztikus leírásai,bravúros mondatszerkesztései és dialógusai i, ami szerintem sokkal magasabb irodalmi szintre emeli a műveit,mint az a műfaji sajátosságokból adódna. . Na ezeket hiába keresi az ember a fordításban, mivel Chandlert úgy tűnik abszolút szimpla ponyvaíróként kezelték itthon, és kb lektor nélkül gyorsan nyakra-főre fordították, mint a Romana füzeteket, és pont az ízétől sikerült a könyveit megszabadítani.

Marcoverde, a memóriám az tragikus, tehát ne csodálkozz, ha megkérdezek ezt-azt 5x.
Pl. olvastam pár Vonnegutot is és totál nem emlékszem egy mondatra se.
Érdekes lehet Chandler eredetiben, de azért én korántsem vagyok olyan penge angolból, hogy nyelvi különlegességeket fordítsak. Sajnos. Ezért jó, ha színvonalas a fordítás, mint mondjuk a Gyűrűk Ura esetében. Nekem tetszett a Göncz Árpád fordította verzió, de most olvastam, hogy kijönnek egy szöveghűvel.

Marco: Én meg már a férjem mellett kezdtem kételkedni szellemi képességeimben is. (Ő nagyon jó memóriával bír, csomó szöveget meg tud jegyezni, meg idéz a filmekből, amiket évekkel ezelőtt látott. (nem véletlenül volt képes megtanulni azt a rengeteg jogszabályt...)) Én arra sem emlékszem néha, hogy láttam-e az adott filmet.
Amikor olvastam, tényleg tetszett az adott Vonnegut könyv, és most megnyugtattál, hogy más sem tudna összefüggő sztorit mondani róla.
Mester és Margarita abszolút favorit!!! 3szor olvastam én is, imádom. De én se tudnék többet mondani róla, mint hogy a Sátán Moszkvában járt...
Én még az Utas és holdvilággal vagyok így. Hiába olvastam el azt is háromszor, egy kukkot nem tudnék belőle felidézni. Eddig mindig azzal vigasztaltam magam, hogy biztos a botrányosan rossz memóriám miatt van ez. De lehet vannak könyvek, amik így működnek. Ugye?...

1-én lesz a Hósüti valamelyik csatornán. A filmes fül alatt van belőle trailer, aki nem látta nézze meg.

Sherlockot nem nézi senki?

Labolen, én nem nézek sorozatot, nem szeretek rákattanni valamire Inkább filmeket nézek... 2-3 részletben persze

Marco, igazad van, a fordítás nagyon el tud rontani dolgokat. De filmre is igaz. De van olyan is, amikor a magyar fordítás jobb, mint az eredeti! Ritka, de van. Filmben többet is tudok, könyvben meg egyet, a Sofie világát (Jostein Gaarder). Magyarul sokkal jobb a nyelvezete, olyan gördülékeny, de angolul - mivel ez norvégról lett angolra fordítva - nem gördülékeny és olyan angolra fordították, amit szerintem nem használ senki, nagyon egyszerű szerkezetek, olyan szavak, amiket szerintem mintha a szótárból nézett volna ki a fordító, vagy nem tudom, én sem vagyok egy nagy ász angolból azért, de ez feltűnt. Viszont kaptam egy angol könyvet, brit könyv, az a címe, hogy: "The Age Of Absurdity, Why modern life makes it hard to be happy", Michael Foley. Jó, nem regény, de nem értem.... olyan nyelvtani szerkezetek használ, olyan szavakat, hogy konkrétan nem tudom rendesen olvasni. Te tuti értenéd Állítólag nagyon jó könyv.

Kimni: A Sherlock bő másfél órás filmekből áll, és összesen van 6 rész belőle. Nem a szokásos 20 részből álló 45 perces és egy csomó évados. De nem propagálom tovább, nekem egy élmény, de én már régről Sherlock rajongó vagyok.

A Sofie világát olvastam, nagyon tetszett. Ilyenkor különösen sajnálom, hogy semmire sem emlékszem belőle, milyen jó kis filozófiai világképem lehetne. Így meg annyit tudok, hogy olvastam... Na ez is felkerül a listára, könyvek, amiket újból elolvasok, ha jobban tudok figyelni.

Amúgy akartam írni, hogy mennyire irigykedem, hogy tudtok olvasni. Nekem csak este lenne időm rá, amikor már alszanak, fél10 után. De akkor annyira fáradt vagyok, hogy már nem tudok olvasni, összefolynak a betűk. Ezért ilyenkor kb fél órát nézek valami filmet (előtte még megcsinálok mindent a lakásban), aztán megyek aludni.
Én nappal nem tudok olvasni, mert amint leülök a könyvvel, nem hagynak békén. A gép előtt ülni is szakaszokban tudok, mindig van valami, ami miatt oda kell figyelnem, de az olvasást nem tudom mondatonként megszakítani, legalábbis engem annyira zavart, hogy nem bírtam így könyvet olvasni.

Labolen, nekem Jostein Gaarder az egyik kedvencem. Amit tudok ajánlani tőle, az a Narancsos lány és a Kártya titka. A többit nem fordították le (csak a Tükör által homályosant, de az nekem kicsit depresszív), de megvettem angolul a Maya-t és a Christmas Mistery-t, bár még nem olvastam el őket. De a Narancsos lány nekem nagyon bejött, azt más is dicsérte. A Kártya titka inkább amolyan Alice a csodaországban-os.
Sofie világa szerintem arra volt jó, hogy alakítson a gondolkodásmódunkon, nem arra, hogy a lexikális tudásunk bővüljön mindenképpen. Legalábbis szerintem Az volt a célja, hogy kicsi filozófusokká alakítson minket, olvasókat, és szerintem, akinek tetszett a könyv, annál ez sikerült is.

Jaj, megvan, melyik ez a Sherlock sorozat! Láttam pár percet az egyikből, megragadott ugyan, de pont egy tök félelmetes részt láttam és az maradt meg bennem, hogy ez tuti ilyen félelmetes és elalvás előtt nem akarok ilyeneket nézni. Vagy nem ilyen?

kimni:
Én is csak este olvasok az ágyban, van, hogy 11-kor fekszek le de akkor is olvasok mondjuk 2-3 oldalt, aztán végleg kidőlök. Jó időben, mikor az udvaron vigyáztam rájuk és éppen nem találtam gazolnivalót, vagy ültetnivalót stb. akkor ott is olvastam, de ez azért ritka eset.

Kimni: Én nem találom félelmetesnek, viszont néha kifejezetten vicces. Legalábbis az én véleményem szerint.

Én simán olvasok este 10-től éjfélig, ha úgy tartja kedvem. Mondjuk én rendszeresen éjfélkor fekszem, és reggel 7.15-kor kelek. Napi két kávéval egész jól ellavírozok. De nekem nagyon kell az az idő, hogy nincsenek velem, és ha este 10 után van ilyen, akkor nem fogok lefeküdni 11-kor.
Most például a reggelim közben vagyok itt, és épp a kávémat iszom, miközben írok. Aztán megyek tovább takarítani, mosni, pakolni. Ma itthon van mind a három, lehet hogy így könnyebb lesz, vagy nehezebb...

Úgy látom nekem is kell még egy-két gyerek és akkor talán nem döglöm ki 9-10 körül. Az én energiám arra kalibrált, hogy este helyszíneljek egyet, ha nem alszom el alatta.

HáromMackóval már megvitattuk egyszer Csillagkapu és társait!

Nekem korszakaim vannak. Van mikor a történelmire kattanok rá, van hogy, ha szeretet éhségem van akkor romantikus és van mikor a lélekelemzős.

Történelmi: A Boleyn lányokat és VIII.Henrik, Camelot és társai + Romanovok
Danielle Steeltől szeretem a ZOYA-t
Ami romantikus is egybe (pletyik) Ferenc József szerelmei

Vörös Csabától most olvastam szept.-ben az Anitát (a név kötelez!) Ez a sport élet kis csalásaiban érintőlegesen enged betekintést + egy sorozat gyilkosságot kell megfejtenie annak az írónak aki a leleplező írást írta a sport csalásokról. Anita egy könyvtárban dolgozik és fura egy személy. Kettejük kapcsolatának alakulásáról is szól.

Most Popper Péter: Lélekrágcsálók-ját olvasom.

Kimni: Volt idő amikor engem is inkább a képek érdekeltek
Anyám azzal biztatott, hogy csak a képig olvasd el lányom (diszeseként megváltás voltak a képek)

Süni, köszi a Popper könyvet, imádom, utána is nézek ennek a könyvnek, nem olvastam még!

Amúgy észrevettem, hogy sztem nekem van valami enyhe diszes problémám. Főleg, amikor fáradtabb vagyok, képtelen vagyok normális tempóban olvasni, rengeteg szót olvasok félre, ettől nem áll össze a kép, újrakezdem a mondatot és ettől aztán 2 oldal után fáj a szemem és becsukódik, hiába érdekel marhára az olvasmány. És lassan olvasok a többiekhez képest, nagyon lassan, mindig is lassan olvastam az osztálytársaimhoz képest, bár olvasni gyorsan megtanultam. Én progmatos voltam, így félig matematikus szakot végeztem és ott döbbentem rá, hogy valami gond tuti van velem, mert ott is a hibáim nagyja félreolvasás volt (rosszul írtam le a feladatot meg ilyesmi), ugyanakkor a számok világa, amikor nem írás volt valahol, nagyon közel állt hozzám, könnyen megjegyeztem bármilyen számot, a matematikában használt jelöléseket, midnig a szöveges részekkel volt bajom (amikor nem számokkal és jelekkel volt valami leírva, hanem szavakkal akár ugyanaz). Süni, szerinted ez lehet valami ilyen diszes dolog?