Téma: Autizmus mindennapok

Dreamer.

Mi 3,5 évesen elkezdtük a TSMT tornát, egyéni gyógyped. fejlesztést és a zene terápiát .

Zene terápián 1 hónap után mondta a gyógyped. Ő szivesen foglakozik a fiammal , mert aranyos kisfiú , de szerinte erre nincs szüksége , pénz és ídő kidobás.

A lényeg, csak akkor látszik igazán mi a fontos és mi a jó írány fejlesztésben, ha elkezdi a szakember a gyerekkel való munkát.

Bármilyen is a fejlesztés , ártani nem fog , ha jó a szakember.

De az tény , hogy autizmusban a PECS-el kéne kezdeni többek között .És folytatni a napirenddel.

Szanya: Szerintem igazad van! Lehet, hogy csak a beszédfejlődése késik, de mindenképpen nagy segítség lenne nekik, ha valahogy csak tudnának kommunikálni.
Az én fiam is úgy tanult meg pár szót, hogy hozta a mesekönyvet, és ezerszer elmutogattuk Neki.
Talán a logopédus ötletei is segítettek. Anno 2 éves korában felhívtuk a logopédiát a közeli városban. Ők mondták, hogy nem hozzájuk tartozunk, és 3 éves korig nem is tudnak mit csinálni, de hintáztassuk sokat, és csináltassunk vele ellentétes mozgásokat (másszunk, keresztezze a karját).
Nosza, apa elcsattogott, szerzett egy ajtófélfára szerelhető rudat, amire fűztünk egy hintát. Meg minden nap tornázunk mondókákra (pl. töröm-töröm a mákot) stb. Nemrég kapott ugrálós labdát is. Egyenlőre még csak azt tanítottuk meg neki, hogy próbáljon ráülni, meg ráhasalni, sokat ügyesedett.

Edina: Én mindig mondom, hogy a férjemet klónozni kéne. A főnökei is egyetértenek velem.

Nikuc, feltaláltátok a TSMT-t.

Jaj, a mondókára tornázás az nekünk már attól kezdve ment, hogy hazavittem. Persze akkor még én mozgattam a gyereket, de roppant mód élvezte, és röhögött rajta sokat. És nagyon figyelt, és látszott rajta néha, hogy igencsak sokat jelent ez neki. De ő mindig is egy örökmozgó zsizsik volt. De így is lemaradt sok mindenben, és én láttam rajta, hogy ez idegesíti.
És aztán egy idő után ő tényleg használt engem a tanuláshoz. Teljesen természetes volt neki, hogy ha valamit nem tud, akkor majd anya ... én voltam a szótár, a mászóka, és minden egyéb.
Én ezért mondom, hogy a kora fejlesztés nagyon fontos, mert a fiamnak szerintem az volt a nagy szerencséje, hogy minden baja ellenére az lett a véleménye a világról, hogy az kiismerhető. Ha nem talál partnerre, talán bezárkózik ő is a kis világába, és akkor sokkal nehezebb dolgunk lett volna.

Kimni.

Már megszoktam . Akkor döbbentem rá , hogy igazán erre a helyzetre nincs megoldás , mikor , le estem a lépcső tetejéről és csak 3-hónap után tudtam el menni az orvoshoz röngenre a karommal , addig felkötöztem mert fájt ,és nem mozgattam .Persze jól beáltak az izmok , mire eljutottam, szerencsére nem volt eltörve .

Ismerős amiről írsz nekünk Róza Zsuzsa segített aki családterapeuta .Megadom az emil cimét ha gondolod .Ő autizmusban is, jártas .

www.szulokhaza.hu/index.php?option=com_c...uenk-fenye&Itemid=41

Csak egy alkalom volt de nagyon hasznos a házasságunk szempontjából.
a találkozó végére kiderült , hogy autista lett a házasságunk.Ezen elkezdtünk dolgozni .Sok mindent meg tudtunk beszélni , amit előtte nem.

Mi is csináltunk olyat kisbaba korában. Ő is mindig nevetett.
Mostanában meg vannak kedvenc dallamai, és táncolni kell vele. Tegnap azon nevettem, hogy mindig ugrabugrál, de én mutattam neki, hogy a fenekét riszálja a zenére. Hát, azt a mutatványt érdemes lett volna megnézni. A férjem mindig viccelődik, hogy az ő "tánctehetségét" örökölte.

Nikuc: Mi Szanyával már akartuk klónozni az EDINÁT (sajnos csak elméleti síkon sikerül), de ha a férjed is klónozható példány felvesszük a listára!

Nálunk nagyon sokat segítenek a férjem szülei, de nagy szívfájdalmam, hogy a PECS-et az istenért nem akarják használni. Igazából nem tudom velük megbeszélni se a helyzetet (azt se tudom mennyire fogadták el az autizmusát), a férjem meg azzal jön, hogy ők ilyenek.
Anyósom szerint egyszerűbb, ha kap egy poharat ő meg tölt szerintem.
A nővérem meg nem érti meg, hogy nem mindig vevő a dögönyözésre.

Sajnos a nagy fiam kérdéseire meg én magam se tudom a választ és ezért nehezebb közel hozni neki az autizmust.- Mikor fog végre már beszélni?
- Mért nem használ már a fejlesztés neki...stb kérdések. Vagy egyszerűen nem elégedett a válaszommal.
Szerencsére a kapcsolatuk egyre jobb!
Most a 4 napban voltunk Visegrádon bobozni, ezt mindketten nagyon szeretik. Jó volt látni, hogy milyen jól együtt vannak.
Dávid is hajlandó alkalmazni a PECS-et és van, hogy direkt hozzá megy az Andris.

2 éves,ezért is nem mertem eddig sehova sem fordulni,mert nem tudom,sem azt,h hova lehetne,illetve érdemes e.
Abszolut nem rág,ha adok neki kiköpi.Ha jön hozzánk valaki,addig sir,mig el nem megy,utána mintha mi sem történt volna.Ez akkor is igy van,amikor mi megyünk valahova,5-10 percnél tovább nem akar sehol sem lenni.Abszolut nem beszél,egyetlenegy szo van,amit mond,az a bababababa,ezt már mondta fél évesen,azután abbamaradt,és most közel két évesen mondja ujra.Integetni tudott,de mintha elfelejtette volna.Nem csinálja.Nem mutogat semmire,és minden uj dologra érzékenyen reagál.Lehet,h most butának fogtok tartani,de ezt még meg kell osztanom Veletek,h pár honappal ezelött lecseréltük az ágyunkat,és mivel 4 vagy 5 éjszakát végigsirt,igy visszaraktam a régit,bár az éjjeleket igy sem aludja végig,talán a két kezemen meg tudnám számolni,h hányszor aludtuk végig az éjjelt.
Van viszonyitási alapom,van egy 7 éves fiam is.
Tehát érzem,h vmi nem oké,de nem tudom,h mi.

Nora, sajnos ez nagyon gyanús. Próbáld megnézetni Békéscsabán, és ha nem vagy elégedett, akkor Budapesten is.
Foglalj időpontot mielőbb, mert hónapokra adnak.

Ne haragudj a tudatlanságomért,de kérdeznék Töled egy pár dolgot:
Ide kell beutalo?
Ingyenes?Ha nem,mennyibe kerül?
Mit fognak vele csinálni?

Én Fejér megyében voltam, de ugyanúgy a szakértői bizottságnál.
Felhívtam Őket, elmondtam pár dolgot dióhéjban.
Azt kérték, hogy írjunk egy vizsgálati kérelmet. Erre nincs nyomtatvány. Én azt írtam, hogy kérem a kisfiam vizsgálatát, akinek adatai... blabla... (tajszám, lakcím, stb), az alább részletezett okok miatt, aztán felsoroltam a születésének körülményeit részletesen (hogy született, milyen apgar, volt-e valami a kórházban), és a viselkedésében látott furcsaságokat (amiket leírtál) részletesen. Emésztettem pár napig, és igyekeztem mindent összefoglalni, ami csak eszembe jutott. Eredeti aláírás kell rá. Ezek után kaptunk egy levelet, hogy mikorra kell bemennünk. Vinni kellett az addigi orvosi paksamétát is, de végül az nem kellett, mert a lényeget eleve leírtam a levélben.
Ott megfigyelték, hogyan viselkedik, és kérdezgettek sok dolgot, adtunk is Neki játékokat, azt is megnézték, azokkal hogyan játszik.
Ezek után még kaptunk egy nagyon vastag kérdőívet, amit otthon kellett kitöltenünk, és visszajuttatni. Mi már a diagnózist megkaptuk, hála a részletes levélnek, de még egy részletes szakvéleményt küldenek majd a kérdőív kielemzése után.
Beutalót, egyebet nem kellett vinni.

Én láttam ott kisebb 1-2 éves gyerekeket is, úgyhogy gondolom, az életkor nem befolyásolja Őket.

Jól írta Nikuc. Annyit hozzátennék, hogy szerencse kérdése, hogy aki vizsgálja, ért-e az autizmushoz. Ezért érdemes kérni máshol egy kontrollt. (Lehetőleg olyan helyen, ahol tuti biztosan értenek hozzá.)

Szanya, köszi, a kép egy fogaskerekűs kirándulás alkalmával készült. Kicsit a Te képed mintájára raktam be.
A gyerekvigyázásnál persze kell egy előzetes ismerkedés.

Ez eszembe se jutott.

Edina csak kérdezném, hogy nem akartok nyitni egy apukás topikot? Vagy inkább ez maradjon magánügy...
Én is gondoltam családterapeutára, volt egy idő, amikor semmi másról nem lehetett beszélni velem, csak autizmusról. Nem lehet egyszerű az apukáknak, főleg ha anyuka ilyen lesz. Aztán magamtól nyitottam a világ felé.

Hát segítségben azt hiszem mindannyian híján vagyunk. Még az első gyerkőcnél - aki amúgy is egészséges, és szelíd kedves, alkalmazkodó gyerek - még jó dolgom, dolgunk volt, mert élt még anyukám . De azóta ...

A fogorvos, a gerincdoki, a szemész és a fodrász már 1 éve várat magára nálam is. De már az is gond, hogy mikor fogok eljutni nadrágot venni magamnak (amit úgye max csajokkal együtt, vagy magányosan jó bevadászni) ...

Kedves Nora!

Nekünk egy év alatt lett diagnózisunk, szerintem is kezdj bele minél hamarabb, zavarbaejtő dolgokat csinál a kicsilánykád.

Szia!
Igen,minél hamarabb!
Itt kaptam egy telefonszámot,holnap felhivom öket,és megbeszélem velük.
Tulajdonképpen ez az,amit akartam,mármint elkerülni a gyerekorvosunkat.
Nagyon jo orvos,de amikor emlitettem neki,h nem rág,azt mondta,h tanitani kell neki
Ezt lehet,h el is hittem volna neki,de van egy nagyobb gyermekem,akinek ösztönösen jött minden,nem kellett tanitani...

Ok, Nóra, indulj neki, és tartsd itt a kapcsolatot. Van egy két roppant fineszes anyuka, aki majd átnavigál téged a bürokráciai útvesztőkön.


Ami a rágást illeti (ezt most nem Nórának, hanem általában írom), a gyerekek általában már 6-8 hónapos korukban képesek szilárd étellel is megbirkózni, imádják, ha kapnak egy fél kiflit, és összemaszatolhatják magukat vele. És a kifli, ha sokat csócsálod a szájban édes lesz. Ma egy kicsit szikkadtabb, még jobb, mert többet kell vele "dolgozni". A gyerek ilyenkor még nem elrágja ezt, hanem elszopogatja. Nem kell, hogy az étkezések szerves része legyen, de a tanulási folyamat része.
Sok anya ezt kihagyja, mert annyira összeijesztegetik a "mit ehet a gyerek" című népi játékkal, aminek a szabályai évente változnak szinte, és egyszerre több nézőpont is tartja magát, mint egyedül helyes, miközben a babák meg szépen fejlődnek, és legtöbbjüknek édesmindegy, hogy melyiket tartja velük a szülő az éppen aktuálisak közül.

Persze ez pont az autikra nem igaz, mert náluk lehetnek emésztési problémák. Viszont az sem törvényszerű, hogy náluk mindenképp van ilyesmi gond.

Ami viszont határozottan káros, az a gyerekben félelmet kelteni a rágással kapcsolatban. Amikor az anyuka láthatóan rettegve adja az első szilárd falatokat a gyerek szájába, ne adj isten, amikor nekiáll kipiszkálni a gyerek szájából, ami már bekerült azzal, "jaj, mégiscsak túl nagy", na azzal árt a legtöbbet, mert veszélyérzetet kelt a gyerekben. Még az igen aprók is, ha valami túl nagy vagy sok visszatologatják nyelvvel, és ha meg már lecsusszant, és félremegy, akkor ösztönösen felköhögik. Ahhoz nagyon nagy adagnak kell nagyon félremenni, hogy tényleg baj legyen belőle.

Az én mindkét gyerekem mohó evő volt, már anyatejes korában is, és gyakran félrenyeltek, de úgy köhögték fel a félrement anyatejet 3-4 hetesen, hogy közben nem voltak hajlandóak abbahagyni a szopást. És megoldották. Az első időkben én is frászt kaptam, és felkapkodtam őket ilyenkor mellről, de ebből akkora sivalkodás lett, hogy később inkább hagytam őket, és inkább csak kicsit megütögettem a hátukat.

Szóval ez is egy tanulási folyamat, és ha mindent megcsinálsz a gyerek helyett, akkor nem hagyod, hogy megtanulja. A darabos evése sem úgy megy, hogy na, majd egy vagy másfél évesen adom neki, és akkor majd megeszi. Még egy normál gyereknél sem.
Először van neki pépes. Ezt lehet néha sűrűbben adni. Pl. a joghurtba gabonapelyhet keversz, és azt sűríted. A főzelékhez először hozzáturmixolod a húst, aztán már csak beletépkeded, hogy kicsi foszlányok legyenek. Később pl. virslit főzöl hozzá, és annak a puha, kicsi darabjait rakod bele. És ha valami nem megy azt kihagyod, és pár hét múlva újra próbálod.
És így tovább ...