És ezért kell minden olyan alkalmat kihasználni, ha van kedve éppen rágni.

Aj, nálunk is voltak érdekes dolgok.
Pl. a fiam soha nem szopta az ujját, mert ő rögtön az egész öklét akarta mindig a szájába gyömöszölni. Ez persze nem ment. De roppant jól lehetett tőle nyáladzani és fuldokolni.
Arról, hogy a főzeléket is inni akarta a tálból, már beszéltem. Akármikor egy kicsit is közelebb volt a tál, belenyúlt kézzel. aztán szétkente magát. Evés után mindig mosakodtunk.
Tíz hónaposan úgy döntött, hogy ő akar enni. Ez még NT-nél is roppant korai. De neki volt egy hatalmas adag akarata és csökönyössége. Arra ő is hamar rájött, hogy a kanálról még ledől minden. Ez mondjuk három évesen is még ledőlt. Szóval ekkor nagyon bejött minden olyasmi, ami falatka volt, és egyedül megfoghatta és a szájába tehette.
Az egyetlen cucc, ami nem esik le a kanálról akkor sem, ha oldalra fordítod szinte, az a túrókrém. Főleg az Alföld túrókrém (reklám helye), de már nem nagyon gyártják sajna. (Azóta is csak ezt enné meg a többit nem. ) Na, szóval azzal próbálkoztunk. És annyit segíthettem, hogy két ujjal foghattam a könyökét. Ebben tudtunk kiegyezni némi hadakozás után.

És így ette.
De ezt egy idő után megunta, mert már nem volt izgalmas és új.
Akkor meghódítottuk a villát. Okozott némi problémát a bölcsiben, hogy kanállal nem igazán boldogult, villát meg nem kapott. De máig emlékszem, amikor borsószemeket üldözött a tányérján egy villával.

Soha nem bökte meg magát.