Nálunk az egész nyár arra ment, hogy becsábítsam a homokozóba. Nagy gereblyével várat építettem ő meg mezítláb agyonnyomhatta + locsolás közben rohangálhatott a kertbe és a pocsolyákba mazsizhatott a lábával. Erre az óviban nem díjazták a gyerekek, hogy Andris rohan a nagy várak felé. Pedig mi munkámba került!

Viszont amíg meleg volt hagyták, hogy rohangáljon mezítláb.
A sültkrumplis kezét előszeretettel törölte a szomszédja nadrágjába egy idő után már konyharuhát v. szalvétát raktam a gatyámra.
Mondjuk a tisztaság mániát valakitől örökölhette, mert a bátyja kikészült, ha vajas lett a keze. Röhejes, de a bölcsis füzetébe azt írtam, hogy a kenyeret csak sávosan lehet megkenni!
Egy alkalommal nem akartam kicserélni a nedves pólóját egy csöpp miatt erre nagy erőket vetett be és addig-addig próbálkozott még levette, pedig azt is milyen régóta tanítottam neki és az istenért se ment egyedül. Ettől az alkalomtól kezdve viszont várok addig amíg le nem veszi egyedül mikor mondom.