Téma: Autizmus mindennapok

Szanya oké oké igazad van. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hát elég rémisztő belegondolni ezekbe a dührohamokra, amiket írtok.
Ezek mikor kezdődtek?
Nekünk egyenlőre pelenkázáskor van egy kis morgolódás és rugdosódás, na meg öltözéskor megy a hiszti. Gondolom még pici. Félek előre ettől a török-zúzok korszaktól

Azert ez nem torvenyszeru, az enyem ilyet sose csinalt.

Akkor reménykedünk, hogy a miénk sem fog......

Hope: csak apával csinálni mindent, ha ő is ott van téma: Szerintem ez nem gáz, minden gyerek kiválaszt így egy szülőt. Később szerintem is enyhülni fog. De ha a feleséged szeretne vele tölteni kettesben időt úgy, hogy te is otthon vagy, akkor szerintem azt úgy lehetne, hogy egy teljesen új tevékenységet bevezettek. Vagyis pl egy délutáni diafilmvetítést, de azt csak anya tudja. Vagy egy esti meséld el a napodat rajzolós játékot. (ez még fejlesztésnek is minősül, akár naplózás formájában, akár csak rajzosan beszélgetve.) A lényeg, hogy szerintem könnyebben elfogadna a gyerkőc egy olyan helyzetet, ami teljesen új, nincs még hozzá berögzült szokás. De akkor ezt rendszeresen minden este, vagy délután és következetesen csak anya.

Dobozos feladatokra itt a cikk, amit Szanya említett.
auti.hu/vizualis-segedeszkoezoek/struktu...eladatok-kodos-munka
Csak közben eszembe jutott, hogy lehet a hivatalos megnevezése nem került szóba.

Zsizsi: hogy hogy közeledj egy ilyen kiborulás után a gyerekhez... Szerintem könnyebb, ha megérted, hogy ez őt is mennyire megijeszti, hogy ilyenkor nem ura önmagának. Tényleg rossz érzés lehet neki, hogy ennyire kiborul. Szóval szerintem könnyebb elviselni magát a problémát és könnyebb utána túllépni a dolgon, ha érzed, hogy ez neki is milyen nehéz. Nem direkt csinálja, csak nem tud máshogy reagálni.
De az biztos, hogy ezt tanulni lehet, sőt kell. Ki kell alakítani egy módszert, mint ahogy Edina is írta. Lehet dühöngeni, meg kiabálni, sőt, valahogy mindenkinek ki kell ereszteni a gőzt, nekünk is. Csak mi már megtanultuk, hogy elég egyet az asztalra csapni, vagy magadban, ne adj isten hangosan káromkodni és kész. Neki pedig egy alternatívát kell mutatni, azt jutalmazni.
Nálunk az volt egy időben, hogy széthajigálhatta a ruhákat az előtérben. Ezzel senkit nem bántott, levezette a dühét. Könnyen össze lehetett pakolni, el lehetett ezzel különíteni másoktól. A fejlesztőhelyen azt tanították neki, hogy üljön ki egy fotelba.
Nálunk igazán nagy dühöngős kiborulások nem voltak. De ha mérges lett, egyből harapott valakit. Most ez átment abba, hogy magát harapja ha feszült. Mi emiatt megyünk majd a Symboba, hogy felismerje, ha feszült és ne magát harapja, hanem valahogy máshogy vezesse le az indulatait. Most majd megpróbálom pl arra tanítani, hogy csak a ruháját harapja, ne a karját.

De pl sikerként könyvelhetem el a teganpi leckeírást. Nálunk ugye nagy probléma volt, hogy úgy fejezte ki a mérgét szóban, hogy elmondta, hogyan kell engem megölni, hogy elpusztítja a világot, engem baltával megdobál és a többi. Miután ezt mindig elmondtuk neki, hogy ez bántó, mondjon inkább mást (és persze mondtam neki példákat), így tegnap szépen elmondta, hogy inkább ne is létezzek a világban és most rögtön kidob a kukába. (Ezt a kukásat mondtam neki helyettesítőként.) De én úgy örültem, hogy végre nem megölni akar engem szóban, csak eltüntetni a világról, hogy megdicsértem utólag, még zsetont is kapott. És ezt persze csak itt tudom eldicsekedni, mert mások kicsit furán néznének, hogy mire kap a gyerek jutalmat...

Kommunikációs gond: szintén tegnap matekházi: megmutattam a feladatot, oké, írja egyedül, kimehetek. Visszamentem, de a 16 összeadásból csak egyet írt meg. Na mondom, ez nem megy, itt maradok. Hogy ő ezt nem tudja, nem érti, már teljes kétségbeesésben mindenféleképpen mutattam, hogy kell összeadni és persze nem is értettem, hogy mi van. Na biztos, ez az a leblokkolás, amiről beszéltünk. Komolyan, két egyjegyű számot sem volt képes összeadni, szidott engem, elküldött a fenébe szépne, ahogy írtam. Sírt. Én is majdnem sírtam. Aztán nagy nehezen kiderült, hogy azt akarja, hogy menjek ki. De hogy ezt miért nem mondja el újra, azt nem tudom. Kimentem és láss csodát, mindent meg tudott írni. De inkább bent sír és mondogatja, hogy nem megy neki, nem érti. Én balga, meg el is hiszem... Közben meg annyi a baja, hogy zavarom.
Amúgy próbáltam Süni a te módszereddel sürgetni, mondtam, hogy mindjárt kész van egy sor teregetés, még kettő van és megyek. De nagyon nem tetszett neki. Igazából ha el tudná mondani, azt mondaná, hogy ne sürgessem, csinálja ő, csak a maga tempójában. És nem megy gyorsabban, csak mert én idegesítem a háttérből.
Szóval igen, szuperül beszél, jó a beszédértése, de azt már nem tudja megfogalmazni, hogy mi zavarja.

Skodajoe: öltözéskor megy a hiszti: mi a konkrét nehézség? Nem bírja, nem akarja, neki egyedül kéne vagy szeretne öltözni... Mert erre is van ám segítség.
És nem mindenki tör-zúz. Nálunk csak nagyon keserves sírás volt általában, ha kiakadt és harapás, ha dühös lett. De nem tört össze semmit soha és leginkább csak a tesóit harapta, minket nagyon kevésszer. De hát ugye mi értettük, hogy ha zavarjuk és elmentünk, míg egy két éves nem biztos, hogy egyből vette a jeleket.

Labolen:
Öltözésnél nem sír, csak nyög, hisztizik és menne el.
Közben azért kicsit segít, tartja a lábát a csizmának, a kezét a kesztyűnek.
Na meg ez sem mindig egyforma, Vannak kisebb és nagyobb hisztik, morgások.

Pelenkázásnál viszont mikor lefektetjük, mér mérgelődik. Kell a kezébe valami mindig, hogy ne rugdosson. Próbáltuk állva, de nem akar nagyon megállni. Igazi kis örökmozgó

Szegény Tesók, jól eshetett nekik a harapás.
Nálunk nagy játék és birkózás közben szokott lenne néha olyan puszis, harapós akármik
Hol erősebb, hol gyengébb.

Makilla, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, szinte ugyanezt csináltam tegnap. Elkezdtünk matekozni, nézi a 3+5-öt, látom, hogy dunsztja nincs, hogy mit kéne és hogy... Utána kiraktam egymás mellé 2 dobókockát, leszámoltam látványosan a pöttyöket... (hajtépős ikon...) Ezután minden átmenet nélkül elkezdte fejben megcsinálni a 3 tagú összeadásokat, felállította a homokórát és pillanatok alatt megcsinálta az összeset, ott is tudtam hagyni közben. ?????????????????

- Anya, kidoblak a kukába! Ne is legyél a világon!
- Ó, de szuperokos vagy kisfiam, itt egy jutalom!
Hát igen, ezt csak mi értjük.

Ez a kukás sztori nagyon jó
Nekem is vmi ilyesmit szokott mondani, hogy akkor inkább Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hóról jut eszembe.
Ma végre hullott nálunk picit, de sajna nem maradt meg. Kiszaladtunk gyorsan Gerivel. Elsőnek nézte, repkedett, örült neki elsőnek, aztán próbált kitérni a hópelyhek elől, végül beállt az előterasz alá, fedezékbe
Aztán át is váltott havasesőre. Az már nem érdekelte, ment a kertben a dolgára

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Frézia:
Akkor megprobálunk nekifeküdni az álva pelenkázásnak és bevonni a ruhavásárlásba. Hátha.....

Skodajoe vegyetek up and go, bugyipelust. -azt ha tele van csak széttéped. Ha meg fel kell húzni, csak mint egy kis nadrág olyan. ahhoz nem kell lefeküdni egyáltalán.

Labolen: Olyan jól esett, amit írtál válaszként a férjemnek . Már van is ötletem, hogy mi lesz majd, amit együtt csinálunk Á-val. Remélem ő is fog neki örülni.

Kérdezni szeretnélek benneteket, hogy mennyire kell beosztani a szabadidejüket, amikor otthon vannak. Á. (3 és fél éves) egész nap bölcsiben (februártól oviban) van. Onnan kb. fél öt körül érünk haza. Általában nem alszik délután, így legkésőbb 9-kor alvás. (Bár van, hogy 7 körül beájul, ha nehéz vagy fárasztó napja van.) Tehát ez idő alatt majd minden nap van TSMT is. Szóval a fennmaradó időt mennyire kössem le neki?

Skodajoe: Fréziához csatlakozva: nálunk is vannak tabu ruhadarabok, amiket rá sem lehetett adni, vagy akkora hisztit művelt, hogy egyértelmű volt, hogy azt le kell venni. Pl ilyen merevség, hogy cipzáros vagy kapucnis felső az kinti ruhadarab, ezért bentre nem mehet. Régen nem vett fel gombosat, sem galléros pulcsit. Ma már ezek eltűntek, de a cipzáros kapucnis merevség meg van. Lehet, le tudnám szoktatni róla, de már nem is veszek ilyen cuccot, szóval nem érdekes.
Amire még én gondoltam, hogy nem tudja, mikor mit kell felvenni, meddig fog tartani az öltözés. Erre segítség lehet egy folyamatábra, amit rajzoltok, hogy most lesz pelus, harisnya, nadrág, póló, pulcsi. Olyan sorrendben, ahogy felveszitek és mutatjátok, hogy még mi van. A legjobb persze az lenne, ha szépen le is hajtanátok, ami már megvan, profibb és hosszabb kivitelezésre meg már leszedős-tépőzáras megoldást is lehet alkalmazni. Ez később is jó, mikor szeretnéd megtanítani majd, hogy egyedül öltözzön fel.

Hope: Örülök, remélem, hogy beválik és lesz közös programotok együtt.
Szabadidő: azt szokták mondani, hogy azért kell beosztani az idejét, mert magától nem tudja. Ilyenkor beleragad egy tevékenységbe, ami akár lehet játék, de gyakrabban sztereotip visdelkedés, pl tologatja az autót, vagy csak fekszik egy sarokban. (Nekünk ez volt, akkor még nem tudtuk a diagnózist, nem tudtunk kezdeni semmit vele. Csak feküdt egy eldugott sarokban. )
Szóval emiatt szokták javasolni, hogy hasznosabb tevékenységekre oszt be az üres idejét. De kell hagyni neki is szabad időt, amikor úgy pihenhet, ahogy csak akar.
Szóval ez is gyerekfüggő, aki magától is kitalál játékot, vagy tud könnyen váltani, annak kevésbé kell beszabályozni, aki meg egyáltalán semmit, annak nagyon szigorúan, mindent.
Ha a ti konkrét példátokat nézem, akkor a vacsora fürdés, mese, torna stb mellett már elég kevés szabad időtök van. Én azt csinálnám, hogy mikor hazaér, akkor lehetne pihenés egy kicsit, amikor úgy pihen, ahogy akar. Aztán kötött játék, mondjuk veled, amit kitaláltok. Aztán mehet az esti rutin, ha eljött az ideje, az megint egy elég kötött dolog, akkor is, ha nem napirendezed le. Gondolom nálatok is minden mindig ugyanúgy megy.

minden mondatotok egy kész tanulmány nekem...köszönöm!

gondolkozom persze folyamatosan,mi hogy lenne jó...írtátok,hogy úgy érzitek keveredik nálunk a tevékenység értékelése ill. jutalmazás-motivációs rendszer nálunk...hogyan kellene lennie?illetve hogyan lenne jó?
most azt érzem,hogy tök jó,hogy kincsért cserébe(most jóságpont helyett kincs van-találtam egy halom pénzt-olyan mint az egyforintos,csak nincs rányomva semmi,ilyet kap jutalomként,ha egyedül felöltözik,stb.ezeket gyűjti és beválthatja.nagyon lelkes,már azt is tudja mire szeretné beváltani-gördeszkát szeretne...megbeszéltük,hogy most azért dolgozik...
de oké,hogy kap kincset ha teljesít valamit,de mi van ,mi legyen a hisztikkel?a napunk abból áll,hogy váltakoznak a nyugodt és a hisztis fázisok...tehát amikor rendben van,mindent meg tud csinálni,kis noszogatással,de ha bekattan valamiért,akkor két órán keresztül morog,dühöng.és akkor semmi se jó.nem kellene ezt is azét valahogy nevesíteni,vagy tudatni vele valamilyen formában hogy nem oké?értem én,nem mondom hogy rossza vagy,meg nem jó,ha a szomorú jel van,mert ezzel is ezt jelzem neki,de azért mégis hogyan lehetne jelezni,hogy nem jó viselkedésforma amit csinál...?vagy ezt úgyis tudja és ennyi?elég az hogy tudja ezt hogy nem szabadna,és mondja is,hogy nem tudja abbahagyni,hogy hiába akarja befejezni,nem elkezdeni,akkor is csinálja tovább.
tényleg nem tudom mi lenne a jó...
nagyon nehéz nekem utána ölelgetni,mert tényleg nagyon durva a kicsivel is meg velem is,és olyanokat mond,hogy szörnyű(szétváglak,és ilyesmik,nem is írok többet...),de persze értem én hogy jobb lenne őt megérteni,és engedni,hogy mellettem higgadjon le,de nehezen megy,még ha meg is értem az egész probléma mibenlétét,hogy nem tehet róla,stb.
sajna semmi ilyenre nem hallgat,hogy dobálja szét a zoknikat,hogy ütheti a matracot,a párnát,hogy firkálhat,stb,mérgében mit csináljon,már mondta is,hogy ő csak engem akar ütni,mikor boxzsákot varrtam neki,hogy üsse azt...
most az én könyvben be lesz rakva hogy miket csinálhat,amikor mérges,ez is eg ypont lesz,meglátjuk,lassan azért csak lesz változás...

a gyógyped nekünk is azt mondta hogy minden dühöngés után írjam le hogy mi váltotta ki,mit mondtam én,mit tett ő,stb.egyelőre nincs erőm hozzá.éjjel tudnám,de annyira rosszul alszik a kislányom,hogy képtelen vagyok egyelőre beiktatni még ezt hogy leírjam,meg rögtön utána kéne,nem is emlékszem már mi hogy volt pontosan-illetve nem tudom mennyire pontosan kéne írni,de rögtön utána nem volna módom leírni az tuti...
ti ezt hogyan csináltátok?

ilyen milyen kedvem van táblát csinálok neki,szuper!!

most az óra egész jól bevált,faliórát kapott karácsonyra,kitesszük mindig oda amelyik szobában vagyunk,és mutatom,mikor kell elindulni az oviba,mikor lesz vége a mesének,stb.kicsit az órát is tanulja ezzel-érdekli,meg a számokat is-ez is érdekli.és egyelőre úgy tűnik,elfogadja ha odaért a nagymutató menni kell.illetve morog,meg bepróbálkozik,de talán legtöbbször sikerül leszerelni,viszont rettenet lassan készülünk el mi is mindennel,mert ha nem öltöztetem fel,fél óra könyörgés,útmutatás,mit hogyan húzzon,ne a cipőt húzza először,ha még nincs rajta gatya:o és igy tovább....

Zsizsi:
kincs gyűjtés: nagyon jó, látod, hogy mennyivel hatékonyabb, ha épp a gyerek is élvezi. Annyit tennék hozzá, hogy érdemes előre meghatározni, hogy mennyit kell gyűjteni a beváltáshoz. És úgy megtervezni, hogy azért belátható időn belül elérhető legyen. Így viszont, ha mondjuk hetente vált be, akkor nem mindig fog beleférni egy nagyobb jutalom. (legalábbis ezzel többen így vagyunk...) szóval ezeket is figyelembe kell venni.

Nem megfelelő viselkedés jelzése: nem, nem szabad jelzés nélkül hagyni, sőt. Mondani kell, hogy ha valamit rosszul csinál. De az, hogy egy előre meghatározott dologért, amiért kaphat kincset nem kap, mert rosszul viselkedett, ez már elég "büntetés".
A nem megfelelő viselkedésről szociális történeteket szoktunk készíteni. Rajzos magyarázat, hogy mi volt a gond, mit okozott a viselkedésével, és hogy kellett volna megoldani. Pl lerajzolod, hogy miért szokott dühös lenni. Aztán lerajzolod, hogy ilyenkor téged akar megütni. te szomorú vagy ettől. Rajz. Ehelyett miket lehet csinálni: és lerajzolod, mit lehet. Ha így viselkedik, lerajzolod, mi lesz. Mindenki boldog, ő meg kap két kincset.
Vagyis vizuálisan is jelzed neki, hogy amit csinál, az rossz, ezzel neked fájdalmat és szomorúságot okoz. De muszáj e mellé alternatívát adni. És könnyebb elsajátítani egy másik viselkedésformát, ha azt motiválod is. Mi így szoktuk.
De ez minden szituációra alkalmazható. Pl nekünk a legutóbbi szoc történet arról szólt, miért nem akarja az unokatesója a negyedik nap is ugyanazt játszani, mint az előző három napon. És mit lehet ilyenkor csinálni. (mást játszani, egyedül játszani, hívni valaki mást játszani a három napos játékot.) Nem mondom, hogy egyből másnap csoda fog történni, de ezzel könnyebben megérti, mi a helytelen és mit várunk el tőle. Az egy más kérdés, hogy mennyire tudja alkalmazni. De ahogy a mi kukás történetünk is mutatja, fokozatosan csak bemegy a dolog a fejükbe.

Hisztis időszak: muszáj rájönnöd, hogy mitől van. Nem azért kell leírni, mert ez egy feladat, hanem azért, mert ha rájöttök, hogy mi váltja ki, akkor el tudod kerülni. Értem én, hogy nehéz, meg fárasztó, de muszáj időt szánni rá. Akár csak egy mondatot lefirkantani egy füzetbe, ami mindig elől van. De azt is lehet, hogy bevonod a gyereket, és együtt lerajzoljátok. Ilyenkor neki is lesz rálátása, hogy mi volt a gond, könnyebben lenyugszik, és lehet, hogy olyan zavaró dolgot is meg tud mondani, amire te nem is gondolnál. Együtt megbeszélitek, mi volt a gond, mi zavarja és hogy mit lehetett volna tenni. És neked is segít kicsit könnyebben közeledni utána hozzá.

A testvér kérdésre persze lépni kell, de közben tudd, hogy el fog múlni. Ahogy nő a kicsi, könnyebb lesz, mert ő maga is el tudja kerülni a nehéz szitukat, jobban le tudja foglalni magát majd mással. Tudom, hogy most nehéz, de el fog múlni. És nagyon keményen nyomatni kell az alternatív viselkedésformát és mellé a motivációt. Most szerintem nektek ez a legfontosabb. Pláne, hogy a fiad már nagy, vagyis érti már, hogy mit lehet és mit nem. Nekünk a három évessel nehezebb volt. Volt hogy néztem a két gyereket, mind a kettőnek tiszta lila folt volt a keze, háta. Ahol érték egymást harapták. Két hét, mire egy harapás elmúlik, mert olyan durván erősen haraptak. Szóval tudom, milyen nehéz ez....

Amit a végén írtál: napirend és folyamatábra. Az öltözést mi is így tanultuk: volt folyamatábra hozzá, meg mtiváció: ha egy homokóra alatt felöltözöl, kapsz jutit. Aztán a juti elmaradt, a homokóra is. Ha mondom, hogy öltözz fel, felöltözik magától. Még a téli cuccok nehezen mennek, lehet azt is felturbózom, most hogy beszélünk róla.

Labolen: Arra gondoltam, hogy hasonló játékokat játszok vele, mint amit fejlesztésen szokott. Azok közül van néhány, amit nagyon szeret. Ezek közé persze becsempésznék egyszerűbb puzzle-okat stb. Sajnos elég nehéz rávenni játékokra, de majd kitalálok valamit, hogy mivel vegyem rá. Leginkább az autókat gurítgatja. Most már tudom, hogy ez az ő sztereotip viselkedése. Ha nem tud jobbat (és általában nem), akkor fog egy autót.
Mennyire kell/lehet "erőltetni", hogy csináljunk valami mást?

Hope: én különválasztanám a dolgokat: fejleszteni akarod, vagy együtt tölteni vele időt, vagy szeretnéd, ha értelmesebben töltené az idejét, mint hogy kocsit tologasson.
Ha fejleszteni akarod, akkor legyen egyértelműsítve, dobozba rakva a kirakó, társas, feladat. Ehhez van cikk:
auti.hu/vizualis-segedeszkoezoek/struktu...eladatok-kodos-munka
ez arra is jó, hogy játékot taníts neki, pl legoépítős feladatból előbb utóbb rájön, hogy lehet építeni, ami már játék. Ha nem szeret kirakózni, akkor magától nem fog, akkor sem, ha veled csinálhatja.
Ha vele akarsz tölteni időt: akkor is egyértelmű dolgot találnék ki, amit nagyon szeret, de van eleje és vége. Pl ilyen egy meseolvasás, vagy egy társas, ha szereti. Ha tud kevésbé strukturált játékot is , akkor is olyat, ami az érdeklődési körébe vág.

Erőltetni: ha dobozoltok, akkor jutalomért megcsinálja. Ha csak te akarsz vele játszani szabadon, akkor olyan tevékenységet kell kitalálni, amit szeret, akkor pedig nem kell erőltetni, mert csinálja magától.
Ha egy új rutint akarsz bevezetni, pl minden este lerajzoljátok a napot és erről meséltek, beszéltek, akkor eleinte, amíg megszokja, mehet jutalom, aztán már rutin lesz és nem is lehet elhagyni.

Játék:

Szanyához hasonlóan én is megpróbáltam most a torpedót+amőbát. A torpedóról már a neve alapján úgy gondolta, hogy rettentő unalmas lehet, és nem is sikerült eloszlatni az előítéleteket. Kb amíg magyaráztam, végig ciccegett meg színpadiasan sóhajtozott, úgyhogy a szabályok elmagyarázása után nem is jutottunk oda, hogy élesben kipróbáljuk Az amőbából lejátszottunk 3 menetet, de azt is kb. a kedvemért

Pedig örültem, hogy felmerült, mert nagyon szeretnénk valahogy kibővíteni a tevékenységeket, amiket szívesen végez szabadidejében - jelenleg rettenetesen kevés van. Tablet, számítógép, kint biciklizés, + rádióhallgatás (sajnos erre a szörnyű Class FM-re kattant rá, ettől is kezdünk megőrülni:) , magától kb ennyi, minden mást -memory, egy-két társasjáték,kirakó - csak a kedvünkért. Ha rajta múlik képes olyan minimál dolgokkal elfoglalnia magát, mint a ceruzáinak összeméregetése (melyik magasabb), esetleg összesíti, hogy az ismerősei milyen magasak (elég sok mindenkit már ki is kérdezett ilyen irányból). Ok nem akarjuk, hogy minden játéka intellektuális kihívás legyen, de azért khm....Ja, még a fekete-fehér-igen-nem - et, barkóbát, mondj szót az előző utolsó betűjével játékot még szereti -ezzel kifújt:)
Nem is tudom, szerintetek próbáljuk meg finoman kimozdítani ebből a méricskélős/magasságos érdeklődési köréből vagy hagyjuk,ha neki ez a boldogság.

Marco: esetleg kártyajátékok? Mondjuk egy Fekete Péter ( ovisoknak inkább) vagy bonyolultabb az UNO.

hope: én először a közös játékot próbálnám színesíteni, ha az autózás bejön tologass vele Te is építsetek autóutat, legóból városrészt házat abba menjenek be a legófigurák.
Ezt a közös játék vonalat B Barbi eléggé el fogja magyarázni ez egy jó alap. Ami ehhez bárhogy köthető az jó könnyen bekapcsolható, nálunk egész városrészleteket épít G legóból az egész nappalit beépíti és abban mennek az autók.
Ami ettől eltérő pl társas memori puzzle stb, arra nehezen veszem rá, nem szereti, csak jutalomért rövid ideig hajlandó.