Téma: Autizmus mindennapok

HáromMaci
kitartás !

Labolen,
nagyon jók a hírek, csak így tovább!

Ágiviki:
Biztos nehéz lehet nálatok ez a tesókérdés. Olvastam nemrég, hogy a Cseperedő terápiás csoportot indít testvérek részére, nem tudom, hogy milyen lehet.
Van egy könyv is: Balázs Anna: Autista a testvérem, azt ismeritek? 7 év fölötti korosztályt céloz meg, talán a fiadnak már jó lehet.

Hárommackó, kitartást!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hárommaci, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Agiviki, az EMÚnak is van tesócsoportja! Én is úgy látom, hogy az a nehezebb, ahol a kisebb az érintett (tesó szempontból), mert ahol a nagyobb az, ott sokszor egy szinten vannak szociálisan, vagy hasonlón és könnyebb tolerálni. Meg a nagy tesót mindenben könnyebb elfogadni a kisebbnek úgy, ahogy van, a kicsit eleve nehezebb a nagyobbnak. De már én gondolkoztam a tesó terápián, csak nekünk eszméletlenül bejött ez a páros fejlesztés a Tesóval, úgyhogy már nem gondolkozom, ez jobb annál. Lehet, hogy nektek is ilyesmi lenne a jó.

Kimni:
Én nem is tudtam, hogy az EMÚ-nak is van testvércsoportja. Az FB-n csak a Cseperedőjét hirdették, legalábbis mostanában.

Szuper, hogy nektek ennyire bejött a páros fejlesztés.

Miri, tavaly indult, most N. néni azt mondta, hogy úgy tudja van, de nem tudom, ki tartja és kik vannak ott. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, értem.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Miri, Kimni, a Cseperedős tesócsoportot ajánlotta Solt Anna a Vadasból, az EMÚ-sról nem hallottam még. Mindkettőt megnézzük, csak kicsit toljuk, mert most jár Oli pszichodráma csoportra, az decemberig tart, addig mást nem tudunk elkezdeni. Muszáj lesz pedig, meg nekünk szülőknek is biztos jól jönne egy kis segítség... A könyvet (Autista a testvérem) olvastuk, de csak kölcsönben volt nálunk, meg szeretném venni, most lesz igazán aktuális.
Kimni, tesókérdésben egyetértek, könnyebb a kistesónak, ha a nagytesó érintett, ráadásul nálunk ugye Mimi nem a legenyhébb eset, Oli meg szuperérzékeny.. Megtesszük amit tudunk, reméljük a legjobbakat

3Maci, kitartás és jobbulást a nagyidnak!

Csak beesek egy pillanatra. Borzasztóan el vagyunk havazva, úgyhogy most nem nagyon volt időnk végigolvasni a dolgokat. Majd Andesz ír hétvégén most már,ha minden igaz:)

Tomger:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Agiviki,
Igen ez a tesó dolog tényleg nehéz-ügy. Annyit agyaltam már ezen, nyilván a gyermek megszokja a testvérét, elfogadja olyannak amilyen. De amikor már van összehasonlítási alap pl. ovi, iskola, játszótér stb… hogy ott milyen viselkedési formát lát, simán összerakják a fejükben, hogy otthon mi más és miért.
Amikor a Levinek kirohanásai vannak és a jelentéktelennek tűnő dolgokon totál kiakad, ezeket nehéz értelmezni és elviselni a tesónak.

Nálunk az a legfőbb probléma, hogy Levi olyan merev szabályrendszereket állít fel a játék során, hogy pl. az autó csak ide mehet, arra a szőnyegre nem mehet rá, ez nem szállíthat ezt, csak azt…. stb… Ezeket a merev szabályrendszereket akarja a Marcira ráerőszakolni, holott a Marci olyan kreatív és ötletgazdag játékokat tudna játszani, hogy csak na! Ilyenkor a Levi kikészül és őrjöng, teljesen tehetetlen vagyok, mert nem tudom őket térben szétválasztani (kicsi a lakás), és a Marcit is teljesen felzaklatja, aki pedig agresszióval válaszol pl. harap, csapkod.
Hiába magyarázom el, akár vizuális segítséggel, hogy a Marci ÍGY játszik, mert ő ÍGY szeret, egyszerűen nem tudja értelmezni csak azt amit saját a fejében összerakott.

HáromMaci:
Kitartás!!! Sajnálom, hogy ennyire összejöttek az események.

Sephora, amit írsz:"nyilván a gyermek megszokja a testvérét, elfogadja olyannak amilyen",
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Köszönöm a biztató szavakat.

Kimni:
Nehezen illeszekett vissza az oviba , szerintünk viszont csak folytatódott az ami már tavaly év végén elkezdődött, de majd ha meglesz az ovis megbeszélés az óvónőkkel, fejlesztővel közösen, akkor leírom mit mondtak, most sajnos lépnem kell, lassan megyek a törpével az óvodába szokni, vagy megszökni.

3mackó: kitartás!

Sephora: Nem hiszem, hogy a kicsi még tudatosítaná, hogy a Levi más, mint a többi gyerek. Legfeljebb nem értékeli, hogy nem engedi játszani. Nekem a lányom 5 éves, és még mindig nem is sejti, hogy L. más, mint a többi 7 éves. Levi szerintem enyhén érintett, és ez az irányítási hajlam akár természetes is lehetne egy nt-nél is. Idővel biztosan javulni fog a helyzet. Nálunk annyiban könnyebb volt, hogy L. nem volt irányító típus akkor még, nem volt azon szinten. Elfogadta, amit a húga kitalált, boldogan vett részt mindenben. A 4 évvel fiatalabb öccsét már nehezebben tolerálta mondjuk 5 évesen. Őt igazából már csak két éves kor után fogadta el, még mondta is, hogy majd csak akkor játszik vele, ha két éves lesz. Most három évesen már egész ügyesen elvannak, vannak konfliktusok, de a kicsi is belerázódott, már nem csak rombol, mint régebben.
Ez a tesótréning nagyon jól hangzik! Biztos sokat fog segíteni mindenkin, aki eljár ilyenre.
Amúgy az jutott eszembe, hogy olyasmi kompromisszum is jó lenne, hogy egyszer egyik gyerek szabályai szerint megy a játék, máskor meg a másiké szerint. Ezt lehetne timerrel kontrollálni, és akkor az a szabály, hogy most mindenki azt csinálja, amit Levi akar, cserébe utána mindenki azt, amit a Marci. Ha sikerül veszekedés nélkül lejátszani 10 percet, akkor mindenki kap valami jutalmat, ami akár finomság, akár a kedvenc tevékenység is lehetne. Aztán az időt lehet növelni.

Marco, (elnézést, de most csak Marcora reagálok) Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

bundáskenyér:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Angulyas, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

HáromMackó,Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Bundáskenyér, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!

Felmerült bennem egy kérdés a napirendezéssel kapcsolatosan. Most készítem a fotós napirendünket és úgy gondoltam, hogy az oviba is készítek egyet, mert a bölcsiből az óvónénik jóvoltából van sok felhasználható fotóm (alvás, evés, tízórai, asztali munka stb.). Mi a véleményetek, az nem gond, ha a gyereknek itthon és az oviban egy-egy külön napirendje van a saját fotóival? Nem muszáj ezt minden nap hurcolni ugye? Úgy gondoltam, hogy az óvónénivel minden reggel kirakják a napi programot.
Mi a véleményetek?

Daisy: legyen két napirend külön, az úgy sokkal egyszerűbb. Egy az oviban, egy otthon. Ha fotósat készítesz, akkor az ovis az ovis helyzeteket ábrázolja. Vagyis ovis kiságyban fekvés legyen az alvás jelölésére, és ovis széken üljön a feladatoknál. Lehet félreértettem a bölcsis fotós mondatot, de kicsit megkavarodtam. Szóval az oviba ovis fotók menjenek.

Sephora, kísértetiesen hasonlít a helyzetetek a miénkre. Csak nekünk később jöttek elő ezek a gondok ennyire, mikor a kicsi nagyobb lett, nálatok most olyan 2-3 év közötti a kicsi, ugye? Nekünk ez 3 éves kora után jelentkezett, addig nem tudott igazán csatlakozni a játékba. Azóta viszont állandó gond. Most, hogy 5 éves múlt, most már szörnyű elviselnem ezt. De pontosan ugyanezek a problémák. Nekünk erre most nagyon jó ez a tesófejlesztés, pontosan olyanokat csinálnak, mint amiket Labolen tanácsolt szabályrendszert állítanak fel és mindkettőnek be kell tartani a másik szabályait. De itt is a kicsinek a nehezebb, mert szegény felállít egy szabályt és utána rájön, hogy mégis másképp kéne játszani, mert más jutott az eszébe (kreatívan, ötletgazdagon csak így lehet játszani szerintem!), de nem tágíthat mellőle (a saját szabálya mellől), mert most éppen az a feladat, hogy a saját szabályait is tartsa be. Ezt ott megcsinálja, mert nem otthon van, az egy feladat, de mondjuk nem tudom, hogy várhatnám el ezt otthon, amikor végre elengedheti magát... sehogy szerintem. N. nyilván meg fogja így is tanulni, hogy kell figyelembe venni mások szempontjait egy játékban, és hát ez is a cél, az ő fejlődése, csak hát már megint a tesó tesz érte valamit, ami neki nem esik jól... félek, hogy ez vissza fog ütni. Ezért később (most ez így még nekünk rendben van, meg kicsi is), ha már nagyobb sulis lesz, egészen biztosan elviszem tesóterápiára. Az a helyzet, hogy nem csak az ő életére ül rá az AS, hanem az enyémre is, ha nekem ilyen nehéz ez, akkor neki is az, csak neki ez nem választott élet.... én meg felvállaltam, az én döntésem, hogy felnevelem a gyerekemet. Ezért neki a nehezebb.
Amúgy pontosan ugyanez az irányítási mánia van N-don is és iszonyú sokat veszekednek. Eleinte B is harapott és agresszorkodott, de lefojtottam a testi agressziót, azt nem csinálja már, hanem alattomosan torol, úgy, hogy ne lássam, hogy N-t szidjam meg, akárhogy... ehhez kellett az érettsége erre, 4-5 éves kora között indult be ez.
Amikor kettesben vagyok a kicsivel, annyirra, de annyira látszik, hogy másképp játszik, másképp engedi el magát, kivirágzik. A szívem szakad meg.

Agiviki, én is értem Olit, hogy miért vizsonyul így Mimihez és nagyon nehéz. Nehezebb, mint a mi helyzetünk. Nem nézitek meg ezt a tesóterápiát? Én ezekben hiszek, már csak, ha elkezd vele foglalkozni az ember, már akkor tud enyhíteni a terhen egy ilyen csoportos foglalkozás!!

labolen:
Úgy értettem, hogy a fotók a bölcsiben készültek néhány hónapja, de ugyanolyan a kiságy, kisasztal stb. A napirend is ugyanolyan lesz, csak az ott használatos képek így értelem szerűen nem az itthoni környezetben készültek.

Kimni: bocs, de ezzel a mondatoddal nem tudok egyetérteni. "én meg felvállaltam, az én döntésem, hogy felnevelem a gyerekemet". Egy lelkileg egészséges anyának ez nem döntés kérdése. Elfogadhatod, háríthatod, bagatellizálhatod az autizmust, de a gyereket nem fogod elhagyni. Az a tudatos része szerintem csak, hogy hogyan viszonyulsz a dologhoz. Ahogy a tesó sem választ testvért, úgy te sem választasz gyereket. A férjedet megválaszthatod, az más téma, de szülőt, gyereket, testvért nem.
Én elhiszem, hogy mindenki aggódik az nt gyerekért, és természetes, hogy a legjobbat akarjuk neki. De ilyenkor gondolkozzunk el azon is, hogy mi hogyan jöttünk, milyen testvérviszonyból, milyen szülő-gyerek kapcsolatból, és mi lett belőlünk. Lehet, hogy most nehezebb az nt tesóknak, de ez beleépül a személyiségükbe, és nem tudhatod, hogy ez most kárára vagy javára fog szolgálni. Valószínűleg toleránsabbak lesznek, önállóbbak lesznek, sőt, még talán kreatívabbak is. Ki tudja, mivé formálódik bennük mindez.
Így én azt gondolom, hogy persze, menjetek utána a dolognak, olvassatok a témában, kérjetek tesóterápiát. De ezen ne rágja magát senki, mert alapvető élethelyzeten nem tudtok változtatni. Nem lesz nt az autiból, nem lesz másik tesó a képben, és ez a család az, amivel most már tovább kell menni. A gyerekek rugalmasak, és én hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga sorsa. Az övé ez, hogy egy különleges testvére van.