Labolen, Sünöcske:
Nagyon jó ötletet adtatok! Ki fogjuk próbálni és az irányító kap majd valamilyen megkülönböztető jelzést!

Sünöcske, hogy mennyire jót találtál ki, megcsinálom azt az órát!
Remélem, hogy Marci érteni fogja a helyzetet, ugye ő még csak 2 éves 4 hónapos.
Majd beszámolok a fejleményekről!
Kimni:
Én nagyon megértelek, mert nálunk ugyanez a helyzet! Néha, ahogyan Te is fogalmaztál az NT tesó lelki épségéért aggódok, mert az állandó kiborulásokat, jelentéktelennek tűnő dolgok miatti drámákat, őrjöngéseket nem tudja mire vélni, és félek, hogy ezeket a helytelen válaszreakciókat sikeresen eltanulja a bátyjától, ugyanis mindenben próbálja a Levit utánozni.
Ugye Levi lábujjhegyen közlekedik 1 éves kora óta. A Marci ezt észrevette és figyeli a Levi lábát, követi és ő is lábujjhegyen jár. Ez mókásnak tűnhet, de amikor már rendszert csinál ebből, az már annyira nem okés.
Nálunk 10 percet nincsenek meg normálisan együtt, egy légtérben. Ezek nem szokásos testvérveszekedések.
Sajnos odáig jutottunk, hogy ovi után délután, amikor a férjem időben hazaér, lemegy a Marcival a játszótérre vagy elmennek valahová, a Levi addig otthon "pihen".
Szét kell őket választani, mert Levi annyira szenzorosan túlterhelt délutánra, hogy markánsan előjön az autisztikus viselkedése, a dührohamok, a kiborulások, hogy jobbnak látjuk, ha a tesót eltávolítjuk a környezetéből.
Tudom, hogy ez leírva elég morbid dolognak tűnik, de muszáj ezt megtennünk, mert ami nálunk folyik, azt idegileg nem lehet már bírni.
Gondolkodunk azon, hogy dupla ajtórács felszerelésével térben szét fogjuk őket bizonyos időszakokban választani.