Szanya:
Nagyon sajnálom, hogy ennyire nehéz a helyzetetek.

Bízom benne, hogy megtaláljátok a nektek megfelelő iskolát.
Az alapítványi iskolákban azért van a szünetben felügyelet, legalábbis az alsóbb osztályokban, viszont a tanároknak arra nem nagyon van rálátásuk, hogy a mosdóban mi történik. Nahát ott azért volt már, hogy összefogtak többen, és leöntöttek valakit viccből, és ennél durvább sztorik is adódhatnak.

Másrészt azért az iskolának is lehet pozitív szocializációs hatása a szünetekben, napköziben (már aki bírja), de talán a szervezett külön programok a legjobbak, pl. a projekthetek, vagy színház-, mozilátogatások, kirándulások, esetleg még a kiscsoportos torna is, ott sokszor páros feladatot kapnak.
Köszi a hírlevelet.

Ha bemegyek a Delejbe, akkor csak egyszerűen kérhetek egy olyan nagyszülős kiadványt?
Erről rögtön eszembe jutott az ígéretem. Feltettem az iskolás dolgokat a DB-be, meg néhány anyagot még ötletadónak.
Labolen, Sephora:
A ti anyagaitokból is vettem át. Köszönöm utólag is!
A kérdések anyaggal kapcsolatban: Á. is nagyon szeret kérdezgetni mindenféle hülyeséget, akár többször is, de mióta ezt megcsináltam, jobb a helyzet, és, hogy mennyire átment neki, azt a következő sztori mutatja:
Valamelyik este megjött a nővére vidékről vonattal, és ő ilyenkor mindig kikérdezi, hogy milyen vonaton utazott, hanyadosztályon, fülkésben vagy termesben, milyen útitársai voltak? Az utolsó kérdésre azt felelte a nővére, hogy nagyon idegesítő útitársai voltak. Erre Á. rögtön megkérdezte: És milyen hülyeségeket kérdezgettek???