Téma: Autizmus mindennapok

Daisy: továbbra sem értem: a bölcsiben készült fotókból akarsz az oviba napirendet? Mert az nem lesz jó, tutira felismerhető, hogy nem az az ágy, nem olyan a padló vagy mit tudom én. Oké, lehet, hogy átsiklik felette, de akkor meg nem kell fotós napirend, ha el tud vonatkoztatni. Legalábbis én így gondolom, és készítenék inkább új fotókat.

Szabályjáték B-nak: ha ez őt frusztrálja, akkor szerintem szólni kéne a terápiás vezetőnek, hogy valamit engedjen a dologban. Mondjuk neki legyen két felhasználható változtatós kártyája, így mindenki nyerhet, mert N. látja, hogy csak két dolog ,fog változni, B-nak is van egy kis szabadsága, és hát valljuk be, ez tényleg nem túl reális, hogy semmi nem változik egy ilyen korú gyerek játékában, mikor az iskolásoknál pont a szabályok felállítása a legjobb része a játéknak. És jó sok és jó sok variálással. Az 5 évesek meg hadd szárnyaljanak a spontanaitásban.
Na de lehet, hogy nem jó ötlet, meg meg kell szokniuk, hogy a terápiás foglalkozásnak mi a menete, mindenesetre én megkérdezném, ha B-t tényleg annyira zavarja. Otthon meg tuti nem vezetném be, hogy nem változtathat semmin. Igazad van, nem kell mindig háttérbe szorulnia.

labolen:
Úgy gondolom, hogy R. el tud vonatkoztatni, nem zavarná meg ez a különbség, de beszélek az óvónénivel és ha kész képeket készíteni a napi tevékenységekről, akkor inkább azt választom.
Köszi a tanácsot.

Csak gyorsan. Talán nem is ide kellene írnom. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Én nem szoktam tic miatt rászólni, nálunk most harákolás van, de csak ritkán.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, rosszul írtam, visszaolvasva tényleg olyan, mintha azt mondanám, hogy eldöntöttem, hogy nem hagyom magára az auti gyerekemet (amúgy azokkal mi van, akik nem foglalkoznak az auti gyerekükkel? mert belőlük van több). De nem, azt akartam írni, hogy én vállaltam a gyereket, én szültem, az én döntésem volt, hogy gyereket akarok és minden gondjával együtt vállalni fogom (mikor még meg sem fogant, ennek nincs köze az autizmushoz - szerintem ezt a döntést minden nő meghozza, nem csak a lelkibetegek). Ezért nekem igenis könnyebb megbirkózni azokkal a nehéz helyzetekkel, amik elé az autizmus állít, mint az öcsinek, aki nem kérte, hogy a világra jöjjön.
Szerintem, ha nap mint nap látnád azt az tehetetlen helyzetet, hogy 2 percenként sikítva üvöltenek egymással, mert N nem enged semmit, B meg nem tehet semmit, amit ő akar (nem, nem egyszerű tesóveszekedés), akkor te is aggódnál a lelki épségéért a kisebb NT tesónak. OK, ennyire talán nem rossz a szitu, mert máskor meg csodálatosan eljátszanak, de túl sokszor van ez a visítozás és nem engedés ahhoz, hogy lássam, hogy ha nem kezdek valamit a szituval, akkor ebből baj lesz. Igen, már megint miért gondolkodom ezen, hogy mi lesz később, de képtelen vagyok a homokba dugni a fejem. Én egyedül nevelem őket, ez már alapvetően szar helyzet nekik (az NTnek is), nagyon sok teher van rajtam, nagyon sokat vagyok velük ideges, ez sem jó, és akkor még a tesója is nonstop üvölt vele, mert nem pont arra a vonalra tette az autóját és mert egyáltalán vele szeretne játszani (de nagy bűn...). 2 éve csikorgatja a fogát éjjel, rendszeresen megébred sírva este 11kor és görcsbe rándulva zokog, borzasztó szétszórt, tök beteges, én baromira nem gondolom, hogy ez így jól van. Nem N az oka, hanem együtt ez az egész. De, ha legalább azzal kezdhetek valamit, hogy N ASe ne okozzon lelki sérülést benne, akkor kezdeni fogok és járatom tesó terápiára. Mert mást nem tudok tenni. Apát szerezni nem tudok, segítséget nem tudok szerezni, N-t nem tudom NTvé varázsolni, magamat nem tudom kicserélni egy nyugodt anyukára. Nem tudok nem gondolni a jövőjére, ha tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy amit most látok, az így ebben a formában bajt fog okozni később. De én ugyanilyen indíttatásból foglalkozom N-dal is, mert tudom, ha nem teszem, akkor később lesz nagyon rossz neki.

Daisy: ott van az a fény, meg az alagút vége is csak kicsit sokat kell gyalogolni és az a fránya alagút még el is ágazik néha! Viszont már gyalogolsz és látom stoppolsz is! Az ilyen ped.szolgálatoknál nem árt és minden szervnél időnként rákérdezni, hogy és sikerült feladni, beszélt XY-nal és mit mondott....stb. Ne félj rálépni a tyúkszemükre! Sajnálom, hogy túljelentkezés volt, kérdezz rá mikor lesz a következő, hogy tudjál elsőként jelentkezni. Addig meg lásd el őket különböző anyagokkal és oszt meg velük a tudásodat szépen apránként. Taníts őket a te szemeddel látni a gyermekedet!
Minden helyen lehet más fényképű napirend, ha a gyerek érti mi van rajta akkor elfogadja. (ha nem rugalmatlan) Gizmo elfogadta, hogy valahol le kell venni a mondat csíkot volt ahol nem.

sephora:pontosan ugyan az jutott eszembe, mint Labolennek. Kell, hogy a játéknál legyen egy irányító, most anya, most Levi, most Marci. Mindenkinek akkor úgy kell játszania ahogy a parancsnok mondja. Persze kezdetben kis ideig játszatok így és úgy hogy mindenki lehessen parancsnok. Vagy előre le lehet fektetni a szabályokat és ahhoz tartani magunkat. Mi régen D.-vel az ilyen féle alkalmazkodást úgy tanultuk, hogy aki fején volt a Mekis korona az irányított. Vagy csinálsz egy óraszerű táblát mindenki fényképével és akire mutat a mutató az mondja mit szállíthat és merre a teherautó.

agiviki:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, Szanya: ha lesz egy kis időm írok email-t!

Kimni: nekem sem sikerült jól megírni, amit akartam. Teljesen rendben van, hogy viszed a gyerekeket tesótréningre, meg foglalkozol a problémás szituációkkal, ezekkel kell is foglalkozni! Csak azt akartam mondani, hogy van, amit tudni kell kicsit elengedni, mert egyszerűen nem tudsz változtatni rajta. Ilyen az, hogy a testvér autista. Ez egy olyan adott dolog, amiből nem lehet teljesen pozitívan kijönni, de törekedni kell a lehető legjobbra. De hogy marad negatív része is, ezen nem kell aggódni szerintem. Mindent megteszel, hogy jobb legyen, akkor ne legyen emiatt lelkifurdalásod. Rossz nézni, hogy problémák vannak, és nem kell homokba dugni a fejed, de ezt a terhet nem kéne pluszban magadra venni. Legalábbis szerintem. Elég sok mindenen kell izgulnod amúgy is, olyanon már legalább ne, amin nem lehet változtatni. Amin lehet, azon változtass, de szerintem valahogy el kell tudni engedni azt, amin nem tudsz. Én csak ennyit akartam írni. Remélem nem haragudtál meg, szerintem megint csak rosszul fogalmaztam.
Amúgy azt sem mondanám, hogy neked könnyebb megbirkózni a dologgal, mint a tesónak, csak azt gondolom, hogy más dolgokból nehezebb és könnyebb. Meg vannak már stratégiáid, amit B-nak még ki kell építenie.
De lehet, hogy én vagyok túlságosan racionalista, és földhözragadt, és néha túl távolról szemlélem az eseményeket. Vagy egyszerűen tényleg könnyebb nekünk a három gyerek miatt. (ki gondolta volna, hogy ezt így leírom egyszer, hogy hárommal könnyebb, mint kettővel. )
(amúgy azokkal mi van, akik nem foglalkoznak az auti gyerekükkel? mert belőlük van több): erre mondtam, hogy az a döntésed, hogy hogyan foglalkozol az autizmussal. Hogy hárítasz, nem foglalkozol vele, vagy felvállalod az egészet és fejleszted.
Na nem akarom ragozni, félek, hogy megint félreérthetően fogalmazok. Remélem tudod, hogy egyáltalán nem kioktatásból írtam, amit írtam. Ha tehetném, átvenném azt a rengeteg stresszt, ami körülvesz, és eldobnám a fenébe! De sajnos erre nem vagyok képes.

"Egy lelkileg egészséges anyának ez nem döntés kérdése. "
Átolvastam, itt tényleg félreérthető voltam.
Ez nem rád vonatkozott, te lelkileg tök egészséges vagy! Hanem pont arra, hogy szerintem egy egészséges nő nem mond le a gyerekekről. Ha elhagyja valaki önszántából őket, az szerintem valahol maga is sérült, a személyisége legalábbis biztos.
De nem akarom már ezt tovább ragozni, majd megbeszéljük egyéb módon. Meg nem is idevágó téma, csak arra a mondatra írtam, hogy eldönti az ember, hogy vállalja az auti gyereket, miután kiderült, hogy auti. Szóval szerintem ez nem döntés, hanem adottság az életben.
Remélem érthető, amit akarok írni...

Labolen, tényleg nem értettem elsőre, amit írtál, de most értem Nem haragudtam meg attól még elsőre sem Csak kicsit zaklatott vagyok, de tudod, hogy nem miattad...
Igazad van, ezt nem kéne már magamra vennem, csak simán foglalkozni a problémával, de nem agonizálni rajta, ezt akartad írni, ugye? Ebben igazad van! És én valóban felveszem... nem tudom, miért... mintha nem lenne elég... de megpróbálok ezen dolgozni, hogy ne legyen így, abszolút igazad van!

Már épp írom a levelet, hogy hogy magyarázzam meg, mit akartam írni... Élőben egyszerűbb. Levélben folytatom, de igen, ennyit szerettem volna csak írni, hogy annyi gond van, és annyira szeretném, ha kicsit kevesebb dolog miatt kéne aggódnod. És igen, csinálni kell, de a magad épsége miatt kicsit távolabb maradni néha. Bár ezt is már félve írom csak...

Labolen, nehogy ne merd leírni, akármi is van a fejedben! Most is mondtál egy jót, én nem gondoltam erre és tényleg igazad van. Nehéz beismerni az igazságot, de attól még tudni kell, ezért inkább mondd, akkor is, ha először nehéz belátni.

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

3maci,Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Az is tiknek számít, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hű de sokat írtatok, hát ezt most nem fogom tudni visszolvasni ...

Sziasztok!

Lányok a hiperaktivitás és autizmus összekeverhető? Vagy hasonló?
Bocsánat, ha nagyon hülyeséget kérdeztem de nem értek hozzá

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

MInerva: csak gyorsan, ma nem is leszek:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Sajnos ma nem nagyon leszek itthon, de a többiek tuti mondanak okosat majd.

Minerva:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen: jó szórakozást!