Glor, nekünk ez nem egészen így volt. Mikor megismerkedtünk Emmával, akkor az ő tanácsai alapján hónapokon belül elértük, hogy megszólítson minket a gyerek, és még pár szót mondott ezen kívül. (Ekkor 2,5 éves volt.) Úgyhogy nem kaptam infarktust, de örültem. Aztán nem örültem, mert egyre kevesebb dolgot mondott, ahogy építettük le a beszéltetős technikát. Nem maradt meg! Utána elkezdtük a PECS-et, mikor Edina rábeszélt, és akkor a maradék pár szót is elhagyta, és elkezdett echolálni. Aztán 4 éves már elmúlt, mikor megjelent végre az aktív beszéd. Na akkor viszont tényleg nagyon örültem! Ha hallgattam volna Emmára az elején, és rögtön vizuálisan megtámogattuk volna a beszédet, akkor valószínűleg megértette volna a lényeget, és nem azt hiszi, hogy csak kínozzuk a beszéd erőltetésével (pedig a gondolataiban olvasunk egyébként).
Ezt az egész weboldalt azért találtuk ki Edinával (most beszéltem vele, hétfőn már jön talán estefele beszélgetni!), hogy másnak ne kelljen ennyit kínlódnia.
Sünöcske!

Azért ehhez kellett az is, valaki megvalósítsa a technikai részleteket.