Bundáskenyér, köszönöm a választ! Nagyon jó hallani, hogy ilyen sikeres lehet egy autista lány is, hogy könyvet ad ki! Remélem, sikerrel fog járni

Neked meg nem lehet egyszerű, hogy mindkét gyereked érintett

Hogy dolgoztad fel?
Szanya, ez az oxitocin nemrég felmerült a hoxán is. Nem vagyok orvos, meg pszichiáter, de nekem elég határozott véleményem van a születés körüli ártalmakról és az autizmusról. Oxitocit ma már szinte mindenki kap, elég nagy ritkaság, ha nem kap valaki. És nem több autista gyerek van, hanem kifinomultabb a diagnosztizáló rendszer és az egészen enyhe eseteket is el lehet csípni ma már, míg 30 éve még a súlyosabb esetek is csak max fogyatékosok voltak, nem autisták. Én vagyok az élő példa,hogy nem számít a szülés. Az érintett fiamat egy tökéletes szüléssel hoztam a világra, 41. héten, spontán beindult szülés, normális vajúdás, normális kitolás, bár kaptam a végefelé oxitocint, de azon a klinikán tényleg mindenki kap. Zavartalan adaptációs időszak, makk egészséges gyerek és anyuka. Egyszer lement a szívhangja szülés közben, de az helyreállt és 9/10-es apgarral született végül, ez is teljesen normális dolog. A másik fiam, az NT, 35. héten sürgősségi császárral született, de itt is kaptam oxitocint, hogy ne kelljen tágítani, utána 4 nap a PICen, mindenféle gyógyszert kapott, mert nem tudták, miért vert 270nel a szíve, én hozzá sem nyúlhattam 4 napig. Aztán 2 hét kardiológiai intenzív, itt is csak napi 3 szoptatásra mehettem be, rengeteg gyógyszer, vizsgálat. Minden összejött, ami csak lehetett, ja, még valódi csomó is volt a köldökzsinóron (majdnem masni...), amibe belehalt volna, ha tovább bennem marad (mert már túl nagy volt a baba és feszítette nagyon), de nyilván okozott enyhe oxigénhiányt. És a gyerek igazi NT

Na meg a férjem és az apja. Az anyósomról tudom, hogy nem kapott oxitocint, és sejtem, hogy a férjem apja is oxitocin nélkül született anno otthon

És mindketten elég rendesen érintettek, bár nyilván nem súlyos esetek, de már nem az enyhe kategória egyik sem. A szülés körüli körülményekre ma már szinte mindent rá lehet fogni. A szoptatásról is azt mondják, hogy milyen fontos, hogy az ember hasára kerüljön a baba, hogy azonnal szoptathasson, a korai érintést, kontaktus... hogy a császáros babákat nehezebb szoptatni stb stb. Erre is én vagyok az élő példa, hogy a tökéletes terhesség és szülés után nem volt tejem, pedig minden megvolt, ami kell a szoptatáshoz, szerintem nem volt módszer, amit ki ne próbáltam volna és konkrétan nem volt tejem. A másodiknál, a káosz kellős közepén, ahol 4 napig nem foghattam meg a babámat és totális stressz volt, műtéti heggel a hasamon rohangáltam a kórházakba utána, már a második napon annyi tejem volt (fejtem), hogy ki kellett önteni, mert nem tudta meginni... és csak az én tejemet kapta, amíg baba volt, egy korty tápot nem evett. Pedig az összes körülmény összejött, amire azt mondják, hogy a szoptatást kudarcra ítélik

Szóval én szkeptikus vagyok ezekkel, nekem ez nem egészen hihető, de lehet, hogy igaz ettől még