Kriszti, jó olvasni ilyen hsz-okat, kicsit erőt ad a mélypontokon. Gratulálok a szerepléshez és a közös játékhoz!
Kimni kicsit hasonlósn érzek mint Te, akár én is írhatnám, sokszor reménykedem, jobb időszakokban, hogy talán utolérjük-megközelítjük a többi egykorú kisgyermeket(pedig G értelemben és autizmusában is mélyebbről indult), de most épp abban a periódusban vagyok, hogy látom nem fog ez menni. De én valahogy még nem bírok ebbe beletörődni, most még nem megy.
Szanya, Labolen: mindig megállapítom, mennyi segítőszándék van bennetek, kincs vagytok a háznál! Még ha épp nem is a mi problémáinkra válaszoltok, tudok belőle profitálni
Nálunk még mindig mélypont van, de megpróbálom nem annyira borúsan látni a dolgokat. A fejlesztőknek is elsírtam ma magamat és azért megnyugtattak, hogy habár tényleg látják a fáradtságot G-n, ne legyek lelombozva, mert összességében nagyon sokat fejlődött a gyerek és igazat kell adnom.
Szerencsére azért nem felejtett el beszélni és szabadidejében késődélutánonként megint nagyon beszédes és nagyon jópofákat csinál, még ha igen bosszantó is időnként:
vidéki nagyinál pl kiengedte a kertbe a kiscsirkéket és hozzátette:
kint reggeliznek a csibék! Anya ne csukd be az ajtót! --előtte fél órát vinnyogott hogy ő is kint akar reggelizni, egyik nap lehetett, másik nap nem, nem volt alkalmas. Miután végre kimehetett az udvarra, kiengedte a csibéket és szórt nekik kuoricárót a fűbe)
Épitett padokból sámliból az udvaron egy szuper építményt.
De mindezt úgy hogy 4 unokatestvér játszott mellette, ő letojta a fejüket. Egyedül építgetett és valahogy a többieknk nem volt érdekes, nem csapódtak mellé, úgyhogy G egyedül játszott.
Sajnos tikkek, fintorgások felszaporodtak, nálunk ezek eddig alig voltak (ennek úgy örültem, mert első blikkre eddig nem látszott a gyereken semmi, hát most már igen, ezt is emésztenem kell) és ami eddig sem volt túl jó az intonáció, az most máshogy furcsa megfogalmaznom is nehéz, egyszerűen ormótlan, természetellenes a beszéde. Nem tud bánni a hangerejével. Ha felhívom rá a figyelmét, akkor ugyan ki tudja javítani és leutánozza az enyémet, de magától kitartóan vagy ordít, vagy túl halkan beszél furcsa intonációval. Fogalmam sincs mit lehet ezzel kezdeni pedig igazán testhezálló feladat kellne hogy legyen ez, mégis úgy érzem nehezebb ez mint megtanítani neki helyesen beszélni. A spontán javulásban bízom még mindig.
A fejlesztőnk megnyugtatott annyival, hogy nem fejlődhet minden egyszerre, és kiemeltek néhány nagon jó szófordulatot és mondatot, amit mondott nenkik aznap és jelezték, a gyerek fejlődik, csak épp most másban.
Szanya a nyílt szülőtali után érdeklődöm, mivel én egy másik előadásról jönnék, meddig fog tartani?