Sziasztok!
Bár nem nagyon szoktam hozzászólni, de rendszeres olvasója vagyok a fórumnak. Most viszont szeretném veletek megosztani,
hogy mennyire büszke vagyok a fiacskámra, mert ti biztosan megértitek mennyire nagy dolog ez.
Marcinak pénteken volt az oviban az anyák napi ünnepség egybekötve a ballagásával.
Én úgy tudtam, hogy a gyógypedagógusunk segítségét kérték a műsorhoz, de erre nem volt szükség. A próbák alatt az első 3 hétben teljesen szabotálta
a részvételt. A kis barátjával (4 éves) folyton elmászkáltak, mással foglalkoztak.
Aztán egyszer csak magától beállt , és lelkesen végig csinálta az összes próbát.
A három hét alatt fülben azért jelen volt, mert kívülről
fújta az összes vereset és éneket. Az egész ünnepség alatt
nem valamelyik óvónéni irányítgatta, hanem a többiekkel együtt volt, még külön verset is mondott három
kis társával. Én meg bőgtem, mint egy szamár, mert az ovis éveink alatt most éreztem először, hogy milyen lehet egy NT gyerek
mamájának lenni,hogy nem ő a kis "fura" gyerek, hogy az a sok energia, amit beleöltünk a fejlesztésekbe gyakorlásba az mind megtérül.
Annyira ügyes volt!!!!!!!!! Persze, azért igen erős motivációja is volt : Óceán Mániás matricákat kapott az óvónéniktől, a dadustól és a
gyógypedtől.

És hétvégén még fokozta az örömömet. Barátnőméknél voltunk, és rajtunk kívül ott volt még a főnöknője az 5 éves kisfiával.
Ők nem tudták, hogy Marci auti. kb. 10 perccel a megérkezésük után a két gyerkőc már együtt játszott. És az én okos nagyfiam simán
elbeszélgetett a kisfiúval, és kb 50%-ban ő irányította a játékot. És 2 éve még alig pár szót mondott, néha tőmondatokat és az
unokatesóján kívül semmilyen kisgyerekkel nem akart játszani. Neki is vannak rosszabb időszakai, amikor visszaesik, de most épp szárnyal!
Én meg kicsit új erőre kaptam....
so