Ahajnal: közben volt időm megválaszolni a saját kérdésemet.

Szóval hat éves, és használtatok vizuálsi eszközt már.
Ebben az esetben én a viselkedés problémák megoldásának alapvető kérdéseit tisztáznám első körben. Mit csinál éppen, mikor elkezd dobálni. Hol dobál és ki mellett. Mit ér el a dobálással. Milyen válaszreakciót vált ez ki a mellett lévőkből.
Pl az én fiam kitalálta, hogy köpköd a játszótéren, mert azzal elérte, hogy én veszekedjek vele, és megpróbáljam elkapni, hogy megbeszéljük a dolgot, vagy hogy hazatoloncoljam az illetlen viselkedése miatt. Hiába vizualizáltam szoc történettel, hogy nem szabad, és miért nem szabad. Nálunk az jött be, hogy bevezettem egy pontgyűjtős rendszert erre a pár napra, amíg ezt a problémát megoldottam. Ha feladatozott, kapott egy zsetont. Ha a ügyesen felöltözött, kapott még egyet. Ha nem köpködött a játszón, kapott még egyet. De ha köpködött, levettem egyet. 5 zsetonért járt valami jutalom. Két nap alatt elhagyta a köpködést. Mondjuk ez a megoldás nagyon egyénre szabott volt, és talán nem is a nagy könyvnek megfelelő. De a lényeg, hogy más szankciót, más kimenetelt kapott a köpködés, és emiatt már nem érte meg neki. Nem volt a vicces jelenet a kiabáló anyával, aki kergeti a játszón.
Amit Szanya írt, az is nagyon jó, hogy ha kint a kertben történik, akkor strukturáld azt a részt. Legyen kötött játék, és akkor talán nem kezd el dobálni. És akár direkt dobálós játékot is be lehet illeszteni a sorba, ahogy Süni írta. Ha jutalmazással egybekötöd, akkor kaphat egy zsetont, vagy azonnali kis jutit, ha 10 tobozt bedob a vödörbe egy vonal mögül állva.
Hirtelen most ennyi jutott eszembe.