Egy autizmussal élő gyermek számára a leghétköznapibb helyzet is veszélyessé válhat. Hát még az eleve veszélyes szituációk! Hogyan előzzük meg a bajt?
A folytatáshoz kattints a Bővebben gombra vagy a cikk címére.
Sok autista gyereknek a veszélyérzete vagy túl alacsony szintű, vagy túl magas. Az előbbi eset balesetekhez vezethet, az utóbbi pedig gátolja a világ megismerését.
Frézia: A túl erős veszélyérzetre jó példa a fiam: Ha egyszer valamilyen helyzetben fájdalmat okozott magának vagy csak nem érezte magát biztonságban, többet nem próbálkozik ill. kerüli a dolgot. Pl. mikor járni tanult, kétszer a fenekére huppant, utána még hónapokig csak bútorokba kapaszkodva járt, eszébe se jutott, hogy újra próbálkozzon. A játszótéren is csak azt próbálja ki, amit 100 % meg is tud csinálni, úgy kell felrimánkodni a dolgokra, de általában felesleges erőlködni, mert nem tudom rávenni.
Szanya: Nálunk is ez a jellemző. Kicsi korában a fiam minden olyasmitől félt, amit minden más gyerek imád. Szoktatni kellett a hintához, csúszdához, de még a játszóházi légvárakhoz és trambulinokhoz is. Biciklizni is nagyon lassan tanult meg, mert félt, hogy elesik. Néha el is esett, ekkor pedig igen nehezen lehetett rávenni arra, hogy megpróbálja ismét.
A túl alacsony szintű veszélyérzetből adódó balesetekről sajnos rengeteg példát találunk a napi sajtóban.
Gyakran előfordul, hogy az autista személy fontosabbnak érzi az érdeklődésének megfelelő jelenségek tanulmányozását, vagy a rituáléjának a folytatását, mint a környezeti tényezőket, legyen az bár egy gyorsan közeledő autó az út közepén, vagy egy omladékos partú, mély vizű, ám csodálatosan fodrozódó felületű tó.
Fotó: Eva M. Vilella, Flickr
A szabályok rugalmas alkalmazása is nehezített. Emlékezetes jelenet az Esőember c. filmből, mikor Raymond megáll az út közepén, mert pirosra vált a lámpa és úgy tanulta, olyankor meg kell állni és toporog a beinduló autóforgalomban. Raymond megtanulta, hogy a piros lámpánál nem lehet átmenni és nem tudja, hogy ebben az adott helyzetben mégis tovább kellene mennie.
Ha pedig az autizmussal élő észreveszi, hogy veszélyhelyzet van, le is blokkolhat, ebben az esetben pedig nagyon nehéz kimozdítani a szituációból.
A fentiek miatt az autizmussal élőket a veszélyhelyzetektől fokozottabban kell óvni. Következő cikkünkben különböző veszélyhelyzetek megelőzését, ill. baj esetén a megoldási lehetőségeket vesszük végig.
