LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó

Magyarországon évente 14-18 ezer válás történik (KSH, 2018-2022). A nagy számok pedig azt is jelentik, hogy sok autizmus spektrumzavarral élő gyermek családját is érinti ez a komoly változás.

Azonban míg a válás a neurotipikus társaknak is kihívás, az autizmusban érintettekkel ez még inkább így lehet. Attól függetlenül, hogy a válásra adott reakciójuk esetleg nagyon erős vagy éppen az ellenkezője, látszólag kevéssé érinti meg őket, mindenképp komoly változás az életükben, amire fel kell készíteni őket. Alapvetésként elmondható, hogy a fő cél, hogy a konfliktusok, a stressz és a kiszámíthatatlanság minél kevésbé jelenjenek meg az érintett gyermek életében.

Első kérdésként általában az merül fel, hogy hogyan érdemes erről kommunikálni a gyermekkel. Mindenképpen a gyermek saját szintjének megfelelően kell erről beszélni. Központi üzenet kell, hogy legyen, hogy a válás nem a gyermek hibája, nem az ő viselkedése az oka a szülők válásának. A váratlan, új helyzetek alapvetően szorongáskeltőek számukra, így mindenképpen érdemes felkészíteni a változásra őket. A változásokat érdemes lehet vizuálisan is jelezni, a legtöbb gyermeknek ez jelentős segítség. (Habár nem ugyanaz a válás, mint a halál, mégis ez is egy veszteség, így utalnánk korábbi, halállal foglalkozó cikkünkre, ahol találhatnak még hasznos szempontokat a válás közlésére vonatkozóan is.)

A közlés eltervezése után a változások megtervezése a következő lépés, amit a szülőknek egyeztetniük érdemes, hogy azok minél kevésbé legyenek megterhelőek az autizmusban érintett gyermek számára. Ideális esetben a napi rutinokban bekövetkező változások a lehető legminimálisabbak; kiszámítható rendszer marad, amit mindkét szülő mindkét háztartásban hasonlóan vezet. Érdemes odafigyelni arra, hogy a napi rutinok időrendje is egyeztetve legyen – szükség szerint – azonos vagy hasonló időpontokban legyenek a napi teendők mindkét háztartásban. Nagy segítség, ha a hetirend előre fixált és a gyermek számára is előre látható, mikor kivel tölti az idejét. Amennyiben a gyermeknek vannak számára kedves különórái, érdemes továbbra is biztosítani azokat neki, nem növelve veszteségélményét ez által.

A „szülőcserék” ugyanakkor így is kihívást jelenthetnek (maga az átadás is lehet nehéz, illetve ennek az indokolatlan gyakorisága is okozhat feszültséget a gyermekben), emiatt érdemes minimalizálni ezeket az időket, illetve akár ezekre az időszakokra konkrét menetrendet rögzíteni, a szükség szerint vizuálisan is – a gyermek igényei mentén.

Javasolt, hogy az új környezet(ei)ben - ami számára kialakításra kerül - minden számára szükséges, fontos tárgy rendelkezésre álljon, különös tekintettel az érintett gyermek otthoni vizuális eszközeire, kikapcsolódást nyújtó dolgaira, önmegnyugtatásához szükséges tárgyaira. Fontos, hogy legyen saját tere, ahová egyedül elvonulhat. Érdemes átgondolni, hogy a szenzoros ingereket hogyan lehet összeegyeztetni az eredeti lakóhelyével – amennyiben ez fontos szempont az érintett számára.  Segítség lehet tehát ha az új környezete tágabb értelemben is a megszokotthoz hasonló (pl. ha sötétben alszik a gyermek, akkor az új, másik szobájában is van redőny). A gyermek kontroll érzését segítheti és egyben szorongását is csökkentheti, ha az új lakóhelyén bizonyos kérdésekben ő maga dönthet – természetesen életkorának és képességszintjének megfelelő kérdésekben.

Ugyanakkor a válás a szülőknek is egy feszültségteli, megterhelő időszak, melynek hátterében sokszor részben a köztük lévő kommunikációs nehézségek állnak. Emiatt érdemes a volt élettárssal való információcserére is egyeztetni valamilyen közös keretet, hiszen a neurotipikus és neurodivergens személyeknek egyaránt segítséget jelentenek az egyértelmű elvárások. Ha a kommunikáció nehézkes vagy elakad, érdemes lehet szakember segítségét igénybe venni. Ugyanis tudományos kutatások igazolják, hogy azok a családok, amelyek mediációt vesznek igénybe, jóval kevesebb konfliktusról számolnak be a későbbiekben, mint azok a családok, amelyek mediáció nélkül vészelik át a válás időszakát (Sbarra és Emery, 2008).

Sajnos sokszor nem ideális helyzetek valósulnak meg a válás során. Gyakori, hogy az egyik szülő elzárkózik az autizmus specifikus eszközök használatától, máshogy akarja nevelni a gyermeket, saját belátása szerint. A vele való kommunikáció, információk átadása az első lépés. Továbbá perspektívájának megértése és ennek visszajelzése segíthet közelebb hozni az eltérő elképzeléseket (pl. Megértjük, hogy valóban lemondással, kellemetlenségeket is járhat, ha a gyermeket minden este fix időpontban kell fektetni). Gyakori nehézség pl. az erőforrások hiánya vagy hogy a szülőtárs úgy éli meg, hogy neki az eszközök elkészítése túl nagy erőfeszítéseket jelentene, nincs hozzá elég motivációja. Ebben segítség lehet, pl. ha a motiváltabb szülő felajánlja eszközkészítésben, kidolgozásban a segítségét a közös cél érdekében. Ennek nyomán pedig az eszközöktől elzárkózóbb szülőtárs is megélheti, hogy nem szembenálló felek, hanem együttműködő partnerként tekint rá a volt élettárs. Meg lehet próbálni kompromisszumos megoldásra törekedni és valamilyen olyan minimális együttműködést tető alá hozni, ami ugyan a gyermeknek nem minden szükségletét maradéktalanul kielégítő, mégis segítség számára a mindennapokban. Elképzelhető, hogy kis lépések véghezvitele után a kezdetben elutasítóbb szülő is kompetensebbnek éli meg magát, ami további eszközök bevezetésének motivációs alapja lehet. Ugyanakkor előfordulhat teljes elzárkózás is. Amennyiben a volt partner egyáltalán nem együttműködő az autizmus specifikus támogatás szerinti nevelésben, ezt egy ponton nem tudja az e szerint nevelő szülő befolyásolni. Ilyenkor csak annak elfogadásán dolgozhat, hogy magát érzelmileg tehermentesítése a volt élettársa döntése alól (pl.: Ez innentől már a másik szülő felelőssége, az én kontrollom erre nem terjed ki.) Ezzel a gondolati elhatárolással segítheti saját kiegyensúlyozott érzelmi működését, ami gyermekére is kihat, tehát végső soron neki is segítség a hétköznapokban.

Fontos további kérdés az “új családtagok” kérdése. Gyakori, hogy előbb-utóbb új partnere lesz egyik vagy mindkét szülőnek, így a gyermek életébe új felnőttek és akár új gyerekek is belépnek ilyenkor. Ebben a helyzetben is a fokozatosság elvét érdemes alkalmazni; a gyermekre szabott felkészítést követő, eleinte rövidebb találkozók - melyek az érintett gyermek számára ismerős környezetben zajlanak - segíthetik őt az ehhez való fokozatos alkalmazkodáshoz. Az alkalmak előtt és után is érdemes lehetőséget biztosítani kétszemélyes helyzetben az érzések és gondolatok egyénre szabottan autizmus-specifikusan megtámogatott kifejezésére is. Az “új családtagok” speciális esete, ha a gyermeknek féltestvére születik. Ilyenkor a gyermek akár még hevesebb érzelmeket is átélhet, melynek hátterében az általa feltételezett változások (pl. kevesebb idő, figyelem, szeretet jut rá majd) központi szerepet játszhatnak. Egy kisbaba érkezése szerencsére kellően hosszú idő lehet ahhoz, hogy az érintett gyermek érzelmi és gondolati világát a baba érkezésével kapcsolatban fel tudják térképezni a szülők, a téves gondolatokat helyes mederbe tudják terelni. A negatív érzelmeknek is érdemes teret adni, mert megélésük ill. kifejezésük segíthet azokat megszelidíteni - ez által pedig az új családtag érkezését elfogadni.

Végül, de nem utolsó sorban, általánosan véve segítség lehet a gyermek tágabb környezetét is beavatni a változásokba, így a pedagógusai, a fejlesztését végző személyek is tudják őt támogatni ebben a kihívást jelentő időszakban. A gyermekeknek időre van szükségük, hogy el tudják fogadni és képesek legyenek alkalmazkodni ehhez a változáshoz. Előfordulhat, hogy bizonyos viselkedéses kihívások felerősödnek ebben az időszakban. Önmagában ezeknek a viselkedéseknek a tiltása nem célszerű, a feszültségkezelés egyéb technikáinak átadásában érdemes ilyenkor gondolkodni.

Amennyiben további kérdéseik merülnek fel vagy aggódnak gyermekük miatt, keressenek bátran autizmus-spektrumzavarban járatos szakembert, hogy kísérje Önöket ebben a megterhelő időszakban.

 

Felhasznált irodalom:

https://autismspectrumnews.org/divorce-with-a-child-on-the-spectrum/

https://www.specialneedsalliance.org/blog/divorce-and-children-with-special-needs/

https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0019.html

Sbarra, D. A., and Emery, R. E. (2008). Deeper into divorce: using actor-partner analyses to explore systemic differences in coparenting conflict following custody dispute resolution. Journal of Family Psychology. 22(1):144-52.

Bogár-Török Zsófia
pszichológus