Az új 'elsősöknek' (Labolen, Kimni, és akit még érint)
Hogy megy nektek a suli azóta?
Kimni: talán még nem is nagyon írtál (vagy nem emlékszem), hogy veszi N. a normál sulit, milyenek a pedagógusok, hogy megy a szocializálódás?
Nekünk még mindig inkább pozitív az összkép, bár azért álomszerűnek azért nem neveznénk:)
Marci meglepően jól veszi a sulit, neki igazából akkor megy jól, ha strukturáltak a napjai, de már ezt írtam is. Viselkedést tekintve meglepetésünkre mintagyerek (itthon sajnos nagyon távol van ettől), betartja az összes szabályt.
Tanulást tekintve jól mennek a dolgok, de egyre világosabb, hogy az írással borzalmasan fogunk (illetve hát ezt nem is kéne jövő időbe rakni:) szenvedni. So-so felismerhetőek a betűk/számok,de borzalmasan nagy koncentrációt kíván tőle az írás, meglehetősen csúnya, de legalább sokáig tart kivitelezni.
Nem nagyon tetszik, hogy nem igazán éren tettem a korábban reklámozott differenciálást: pl. olyan hülye tankönyvük van, hogy mindenhez rajzolni kell az égegyadta világon, ami Marcinak persze óriási kihívást jelent (pl. 1 centis kis csillagokat,stb), és még a számára nagyon egyszerű matek feladatoknál is frusztráció éri. igazán tehetnének valamit, hogy legalább amiben jó, mint pl. a matek, érje folyamatosan sikerélmény, mert ez a folyamatos rajzolási kényszer nagyon lelombozza, ingerli.
Az úszás nagyon jó, igazán ért hozzájuk az oktató, még a végén valójában megtanul úszni, ami nálunk utópia-kategória volt eddig.
Ami a gyerekeket illeti, szerintem félrelőttem ezt auti-arányt. Úgy látom, hogy csak azokról tudtam,akiknek papírja van, de így, hogy megnéztem a gyerekeket, kb az osztály 3/4-e aspergeres. Nem akarom, hogy rossz íze legyen ennek, de kicsit elgondolkodtat minket,hogy nem fog -e lemaradni, ha csak problémás gyerekek veszik körül. Egy csomó gyerek, ha érintettebbnek tűnik, de legalább is rosszabbul viselkednek, sablonosabban kommunikálnak,van aki echolál, van aki rácsapkod a tanárra,ha valami baja van. Persze abszolút megértem ezeket,de mi meg önző módon természetesen azt szeretnénk,hogy ne vegye fel még egyszer ezeket a szokásokat (örülünk,hogy túlvagyunk rajta), és hogy többségben inkább nála enyhébbek lennének, aki "magukkal húzzák". Pláne, hogy most Marcell nagyon felszállóágban van, sokkal jobb a stressztűrése, a viselkedése, néha már most el-elgondolkozunk, hogy nem tudtunk e- volna kislétszámú normálba elsütni.
Egyébként borzalmasan aranyos, ahogy ezek az autik barátkoznak, Marcinak van egy barátnője, folyamatosan együtt lógnak, megölelik egymást, közben meg néha olyan vicces marslakó-párbeszédek mennek, hogy meghalnátok a nevetéstől

Többször van, hogy a kislány nem akarja hazaengedi és rángatja vissza a terembe:)
Visszatérve a sulihoz: az autizmus-fejlesztést némileg idézőjelbe lehet tenni, mert nem igazán szakszerű. Sajnos a 9 órás kezdésből is végül is heti 4x 8-órai kezdés lett, mert a rengeteg tesi illetve a bejövő erkölcstan miatt nem tudták megoldani.
Mindent összevetve azért inkább pozitív az összkép, a tanítőnő nagyon aranyos, Marci jól érzi magát, és egyelőre ez elég. Azért nézegetünk kislétszámú sulikat, hátha meg lehetne próbálni.
Ja még valami (esetleg másokat is érinthet): Marci volt fejlesztője (és szerelme) adott egy tippet, hogy egy belvárosi zeneiskola vállalja 2 aspergeres srác zongoratanítását. Rárepültünk és szerencsére össze is jött a dolog, és valami fantasztikus ta zongoratanárnő. Egy nyugdíjas zenetanár, és annyira ért a Marcihoz hasonló marslakókhoz, mintha egész életlében ezt csinálta volna. Marci nagyon félénk és szégyenlős általában az elején, de hihetetlenül kedves a hölgy, M 5 perc alatt feloldódott, ráadásul valami zseniális motivácós technikái vannak a tanárnőnek, és döbbenetemre első alakalommal elérte, hogy Marcell énekeljen, zongorázzon pár egyszerű dalt (Zsip-zsup) , és úgy egyáltalán ott maradjon 30 percig a zongoránál.
Ha valakit még esetleg érdekel, akkor megkérdezem, hogy vállal -e még gyerekeket. Az órák amúgy a Belvárosban vagy Újpest-Központ közelében vannak.