Sajnálom, hogy ilyen rosszul alakult az utolsó nap, biztosan várta már a fiad, meg Te is. Én sírva is fakadtam volna ilyen helyzetben. Nagy csalódás lehetett.

Írtad, hogy idősebb már ez a tanár, és hogy fiatal korában vitte végig a másik auti gyereket. Lehet akkor még volt benne kitartás, meg lendület, meg bizonyításvágy, és lehet akkor még nem is tudták mi ez az egész. Csak problémás gyerek volt, és kész. Most meg kézzelfogható diagnózisotok van, meg már fáradt is a tanár.
És tényleg lehetsz mérges, én is az lennék. Ilyenkor egész nap belül tombolok, hogy bezzeg ha vak lenne a gyerek, figyelnének rá, hogy ne rakják arrébb a bútort, vagy ilyesmi. Ha siket lenne, mindenki boldogan tanulgatná a jelnyelvet. De az autizmust nem fogadják el úgy, mint a többi másságot.
Én is kaptam olyat az óvónőnktől, hogy a gyerek csak azért nem eszik mindenfélét, mert én nem kínálom, meg nem mondom neki, hogy gyere egyed, mert finom. Nem értik, nem is akarják szerintem. Ha mondom, hogy mi mindent okoz az aspergere, csak csodálkoznak, hogy tényleg? De aztán el is felejtik. Ugyanakkor bele kell gondolnom az ő helyzetükbe is, mert pl most én sem gondoltam, hogy a gyerek hang nélkül megnézi a rajzfilme. Vagy hogy amiatt sírt a mesén, mert eltört benne a váza. Én is elfelejtem ezt, pedig ebben élek nap mint nap! Hát még az óvónők a másik 22 gyerek mellett.
De azért néha én is elküldöm őket a pokolba magamban. Csak aztán mindig átgondolom, meg a család is segít, hogy kicsit hátrébbról is lássam a dolgot. Ide jár a gyerek. Jól fejlődik, szereti az ovit, elfogadják, foglalkoznak is vele. Mindenhol lenne probléma. Ígyhát lenyelem a mérgemet, és minden megy tovább.
Azért kívánom, hogy a téliszünetben tényleg kipihenje magát minden pedagógus, és újult erővel vessék bele magukat a munkájukba! Remélem a Ti gondjaitok is megoldódnak az ofővel!