Téma: Problémák az oviban, iskolában

Aki már volt viselkedés szülőtréningen .
Vadaskert
Szeptember 28 Szerda 14,00-tól Napirendi kártya előadás Solt Anna .

Igaz, ezt el is felejtettem írni. Edina te voltál már ilyen tréningen? Esetleg a hétfőin ott voltál?

Voltam már szülötréningen jó párszor .
Sok hasznos dolgot lehet tanulni.

Mivel nincsenek szakemberek , csak nagyon kevesen , ezért múszály a szülőknek képeznie magát , hogy tudja segíteni a gyereket .

Gyógyped. asszisztensnek tanulok , a múltkori órán autizmus is volt téma , csak nagyon általános dolgokat hallottunk és nem is volt minden helyes .

Egyszóval a szülőnek kell lennie a szakembernek.

Tegnap nagyon elkeseredtem. Karácsonyi ünnepség volt az iskolában, és hát fiacskám adta az ívet. Gyönyörűen elmondta a verset nagyközönség előtt(életében először!!!), de a drága tanító néninek ez nem tűnt fel. Csak az zavarta nagyon, hogy Bazsi befogta a fülét amikor a számomra is már fájdalmasan hangos karácsonyi dal üvöltött a magnóból. Az ünnepség után oajött hozzám, és csak úgy dőlt belőle a panaszáradat, hogy miért nem íratom másik iskolába, és ehhez hasonlók. Mert a tanulmányi eredménye egész jó, de neki milyen nehéz dolga van, mert sok a gyerek, és minden nap topon kell lennie amiért kistörpém rendetlenül viselkedik. És hát rajta kívűl más gyerekek is problémásak. Nagyjából azt adta elő, amit 2 hónappal ezelőtt, csak most nem volt mézes-mázos, hanem vörös volt a feje az idegtől. Megjegyzem: két szülő jött oda hozzám kedvesen, az egyik még meg is dicsérte a fiamat, hogy szépen elmondta a verset.
Szumma-szummárum: az első pillanattól kezdve eldöntötte az osztályfőnök, hogy neki ehhez az egészhez nincs hangulata. Nincs kedve plusz problémákat a nyakába venni. Mit tehetnék még az én-könyv, a BHRG-s torna és a napirendi kártyák használatán kívűl (sajnos még egyik sem tökéletes), hogy a gyerekekmben oldjam a feszültséget, ami mindent megváltoztatna...????

Gratulálok Bazsinak a jó szereplésért. Ez irtó nagy energiába került neki. Kiállni annyi ember elé! Ügyes!

"Az első pillanattól kezdve eldöntötte az osztályfőnök, hogy neki ehhez az egészhez nincs hangulata."-az ilyen tanár ellen-kedvére nem tudsz tenni semmit. (Még megvesztegetéssel se)
Szerintem írtam már vhol a nagy hiperaktív fiamról. Ami a szívén az a száján típus, hát az ofője az ált.-ban nagyon nem csipázta. Most, hogy túl vagyunk rajta a gyerek felszabadult. Itt a másik suliban kellett fogalmazást írni a ballagásról, hát a gyerek beleírta, hogy mennyire örül, hogy elhagyhatta azt a sulit. A szívem szakadt meg, hogy nem kerestem neki elég intenzíven jobb iskolát. Nehézségünk volt az iskola váltásban, hogy ő németet tanult emelt szinten és a környéken csak angol volt.
Ha beszél a régi tanárairól soha nem említi az ofőt.

A gyerek amúgy mennyit érez ebből a feszültségből? Vele milyen amúgy a tanár (azon kívül, hogy nem veszi észre a + dolgokat)? Mennyit tud ez a tanár magáról az autizmusról?

Nyugodj meg rengeteget teszel Bazsi beilleszkedéséért ! Kéne egy biztató jel is ide!

Köszönjük szépen a gratulációt! Nagyon jól esik
Érdekes, hogy írtad a megvesztegetést. Mert anyósom állandóan ezzel jön, én meg érzem, hogy ez nem jó ötlet.

Sokat nem fog fel a gyerkőcöm a dolgokból, mert néha megkérdezi, hogy "az Éva néni szeret engem?" Ebből gondolom, hogy neki ez nem jön le. A tanár meg elvileg tanított már auti gyereket, végig is vitte, de úgy tűnik, hogy elég is volt neki, még egyszer nem szeretne ilyen jellegű fealadtot magának. A nagy baj nálunk a gyenge feladattudat és a rossz magaviselet. De mindkettő orvosolható, hiszen itthon működnek a segédeszközök. Nagyon jól tudom motiválni. A tanár meg a legelején közölte, hogy neki nincs ideje alkalmazni ezeket az eszközöket. Sajnos a hivatalos út nem járható (írásban kérni a seígtséget), mert cserébe bekeményítenek.

Az biztos, hogy az én fiam szeret ide járni, mert amikor beszélgettem vele arról, hogy csinálni kell az órán a feladatokat, különben iskolát kell váltanunk, akkor sírva fakadt szegény, hogy ő nem akar máshová menni. Pedig sajnos ha nagyon gáz a gyerek, akkor addig küldözgetik bizottságok és miegymás elé, míg kénytelen lesz a szülő váltani. A legközelebbi kis létszámú osztályos iskola egy órányira van tőlünk, és a nagyobb baj az, hogy értelmi fogyatékosok járnak oda. Az én gyerekem meg ép értelmű. Semmiképp nem szeretném oda átíratni Félek, hogy visszafelé kezdene fejlődni.

Örülök, hogy a gyerkőcöd fellélegezhet. Az ember azt gondolná, hogy az általános iskola milyen egyszerű, és ilyenkor látszik csak, hogy mennyire pedagógus-függő. A mostani tanárai elfogadják őt? Szüksége van valamilyen plusz segítségre bent az iskolában?

Én is gratulálok a versmondáshoz! Nagy dolog ez, én biztos nem vállalnám már be. Gyerekkoromban is utáltam szerepelni, de akkor még győzött a feladattudat. Ma már nem gyűrne le!

Szerintem jól csinálod, amit lehet, megteszel. Annyit még lehetne, hogy nagy csokor virágokat adni ünnepekkor, meg néha azon kívül is egy-egy szálat, hozzá egy kártyát, hogy pl. "köszönöm Éva néni, hogy segített Bazsinak a matematika dolgozatra felkészülni, ezért sikerült ötösre"... vagy valami hasonlót... ez nem vesztegetés.

Mindenképpen ki kellene hagyni az értelmi fogyatékosok közé való átíratást, ha a tanulmányi eredménye jó.

Az általános iskola egyszerű lenne? Én napszámban ezen kattogok, hogy mi lesz velünk az iskolában. Hová mehetünk, és egyáltalán fog-e addigra annyira beszélni, hogy boldoguljon, a beszédértés meg pláne. Ráadásul az új köznevelési törvény sem kedvez, mert mindent átalakítanak, kirúgnak igazgatókat, stb.

Sziasztok!
Már én is akartam írni ezzel az iskolai dologgal kapcsolatban. A fiam most középsős, és mondtátok, hogy milyen nehéz iskolát találni, ezért én már most beszéltem az itteni nem integráló kis általános iskola igazgatójával. Egy fiatal, nyitott természetű embernek ismeri mindenki. Abban maradtunk, hogy írassam be Latkát az iskolába, mikor eljön az ideje, és majd meglátjuk, hogyan megy neki. Tehát felveszik, csak nem kapja meg az integrált iskolában adható egyéb juttatásokat, mint gyógyped asszisztens, meg fejlesztések. Viszont ez egy családias iskola, kb 25 fős osztályokkal, a fél ovis csoport ide fog majd járni, vele együtt az unokatestvére is, aki már most is csoporttársa a szintén nem integráló oviban, ahova járunk. Az itteni igazgató is mondta, hogy végülis osztályfőnökfüggő, és akarata ellenére nem kérheti egy pedagógust se, hogy vigye a fiamat. Remélem a két lehetséges jelöltből úgy gondolja, az egyik majd csak megfelelő hozzáállású lesz, mert mondom megnyugtatott, hogy hozzam a gyereket, felveszik.
Igazság szerint, én úgy gondolom, hogy az integráló iskolákban is lehet nagy fejeltlenség, meg inkább tényleg pedagógusfüggő a dolog. Scluk Ti integrálóba jártok? Ha jól tudom, most elsős, a másik osztály nem lenne megoldás, mármint átkérni, ha van párhuzamos osztály, bár tudom ez is nagy váltás... Bár ha én kérdezném a fiamat ő is kézzel-lábbal tiltakozna minden változás ellen, akkor is ha nem érezné jól magát. Ezt ismeri, persze hogy nem akar innen elmenni. De biztos, hogy csak végső megoldásnak jó a váltás, inkább megpróbálnám én is helyrehozni a dolgot, ha lehet.
Amúgy a "megvesztegetés"ről, mi mindig viszünk ajándékot karácsonyra, meg évzáróra, és én próbálok elismerően beszélni az óvónők munkájáról, ha épp az kerül szóba. Mármint hogy igen mennyit fejlődött, és tudom hogy ebben nekik mekkora munkájuk van, és ezért ezt kiemelten köszönöm. Főleg akkor mondom, mikor adunk is valamit. Nálunk így okés a dolog.

Szerencsére jó helyen van a Dávid most kicsit védet közegben, mert az apja is ott tanít, ezért kicsit jobban figyelnek a gyerekre. (jól viseli, hogy mindig mindenről tudunk és eszébe se jut visszaélni azzal, hogy az apja ott van)
Megkérdezték, hogy a Dávid mindig ilyen hangos (vehemenciájának megnyilvánulása). - Ja, hangosan beszél, jár, közlekedik, alszik!
Nem könnyű elviselni másnak, de kompenzál azzal, hogy szorgalmas, segítőkész. Nagyon sokáig tűzbe tettem volna a kezem, ha azt mondták volna, hogy nem őszinte! Sajnos a környezet megtanította hazudni.
Az alsós tanító nénije jól tudott vele bánni, ha gond volt vele, még a felsőben is Erzsi nénit hívták és Dávid is hozzá rohant.
Aki kicsit is megakarta ismerni az megszerette, de legalább is elfogadta!

Mennyi időt kell még kihúzni ezzel a tanító nénivel?
Szanyának igaza van egy két embernek elég az,ha kap egy kis pozitív megerősítést, hogy mennyire hálásak vagyunk! (ez azon tanároknál válik be akik kicsit megfáradtak, de ha nem szívleli a kölyköt akkor tehetsz bármit!)

Mi Zsuzsa néninkkel én próbálkoztam mindennel személyes beszélgetés, tanács kérés...stb. Sajnos nekem se jött be a tanár, mert csak a gyerek negatív dolgaival jött. Egyszer kibuktam, hogy mondjon már egy pozitív dolgot is! Utána már szerencsére csak a férjemmel érintkezett.
Nehezen, de túl éltük! Remélem sok kárt nem okozott a gyereknek.

Remélem a ti tanító néniteknek csak megfáradt! A nyalás amúgy nem árt, még a banyáknak se! (bocsi rossz vagyok)

Rávilágítottál a lényegre.

Sokat agyaltam ezen a "megvesztegetésen". De sajnos egyszer ezt gondolom, másszor meg azt. Én nagyon hálapénz-ellenes vagyok, hiszen amikor ezt a pályát választotta a tisztelt pedagógus, akkor tisztában volt a hivatás nehézségeivel. Én, mint kisgyermek nevelő, pontosan tudom, hogy nem egyszerű. Pláne SNI-s gyerekkel (nekem is volt szerencsém nem is egyhez).

Sünöcske: sajnos még csak elsős a kisfiam, így elvileg még 3 év ezen kívűl...

Labolen: kispasim emelt szintű tesire jár, amit majd 4. osztálytól megspékelnek angollal, ebben tudok neki segíteni, és már most is tud pár szót. A másik osztályban viszont németet fognak tanítani, az nem szerencsés nálunk.

Szanya: írtad, hogy változik a köznevelési törvény, és hogy rossz lesz a helyzet. Pontosan miben látod az autik rossz helyzetét?

Lányok, köszönöm, hogy mellettem álltok. El sem hiszitek, hogy ez most mekkora erőt ad nekem! Tényleg nagyon köszönöm nektek!! ))

Szerintem az teljesen oké, ha az ember valami aprósággal megköszöni valakinek a munkáját. (Az már nem, amikor a tanár bejelenti, hogy évvégi búcsúajándéknak milyen mobiltelefont kér.) Nem biztos ám, hogy tisztában volt vele, mikor a pályát elkezdte, hogy SNI gyerekeket sóznak majd rá. Nem olyan régi dolog az integráció, és nem kérték ki az oktatási intézmények véleményét arról, hogy vállalják-e az integrációt, csak rájuk sózták. Mivel pedig ezt nem a pedagógus választotta -még az illúziót sem hagyták meg nekik- ezért érthető, ha hisztis a problémás gyerektől. Régen simán kivágták őket a "kisegítőbe".

A köznevelésiről írtam egy cikket. Elég katyvasz lett, azért nem raktam ki, lássuk be, nem vagyok se újságíró, se jogász. Megpróbálom gatyába rázni, de mivel még a törvényt a köztársasági elnök nem írta alá, semmi se biztos.

Nekem eszembe se jutott, hogy pénzzel kéne megvesztegetni! Fura ötlet anyósodtól. Lehet ő is csak amolyan ajándékra gondolt nem?
Anyám lehet rossz helyen tanár, ő sose kapott nagyobb ajándékot, még évvégére se. Nálunk most csoportszinten adunk sz óvónőknek karácsonyi ajhándékot, 5000 ftos C&A utalványt. És én még majd külön adok nekik valami bonbont megköszönve az eddigi fáradalmaikat, meg a kitartásukat. De mondom nálunk jó a viszony, és oviban szerintem könnyebb "vinni" a fiamat a csoporttal, mint iskolában.
Én amúgy mióta a fiam ovis, feladtam büszkeségemet. Óvatosan kérek, behízelgek, és összemegyek apróra, ha kell. Ha bármit említenek, ami gondot okoz nekik, másnapra már viszem a megoldást, vagy legalább elmondom mit próbálok otthon tenni a helyzet javulásáért. pl szóltak hogy kacsalábra veszi a cipőjét, és nem hajlandó megcserélni. Másnapra beszámoztam a cipőket, 1-es erre a lábra kettes arra. probléma megoldva. Így látják mennyire próbálok együttműködni, és ők is elfogadóbbak.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem állnék ki a fiamért, ha kell. Csak néha figyelem magam, hogy mennyire nem én vagyok. De a helyzetünk sajnos erre kényszerít.
Mivel anyám tanár, belátok egy kicsit a dolgaikba. Teljes most a fejetlenség, mindenki tiszta ideges köztük is. Nem tudják mikor kit bocsátanak el, a fizetésük csökkent! Csak ezt nem reklámozza a kormány. Anyám is el van keseredve, mondja hogy tényleg milyen feszült bent a hangulat. Lehet a ti tanárnőtökön is több a teher, mint amit év elején elképzelt. Sajnálom, de lehet úgy érzi, a te fiad már csak az utolsó csepp a pohárban.

Scluk: Ez nagyon sok idő! Érdemes meggondolni, értékelni a helyzetet!

Én már a mobiltelefon igényeken se akadok ki, gondoljatok csak a nőgyógyászokra.

Hát lehet, hogy pályája kezdetén még nem gondolt bele, de ami biztos, hogy amikor én abba a suliba jártam (25 éve), ő már ott dolgozott, csak engem nem tanított. Egy auti fiúról konkrétan tudok (kb 2 évvel fiatalabb nálam), akit végig vitt 4. osztályig, aztán szépen ment tovább 8. osztályig, majd középsuliba is oda járt, ahova én. Még én adtam neki a kidolgozott érettségi tételeket Nagyon jó fej srác Szinte szégyenkezve mondta a minap a férjemnek, hogy nagyon szereti a vonatokat De visszatérve: ismeri az autizmust az osztályfőnök. Én úgy látom, hogy megfáradt, le van terhelve, és nincsen kedve még ezt is a nyakába venni. Szó szerint ezt érzem. A bökkenő viszont az, tényleg csak kevésen múlik a közös nevező. Simán megtérülne neki a bele vetett munka, és nem mellesleg mindenki más is jól járna. Ha nem gondolnám ezt 100%ig, akkor nem erőltetném az egészet.

Ha tényleg csak le van terhelve remélhetőleg tud töltődni a téli szünetben.
Próbálj vele, majd beszélni jövőre! Kérdezd meg miben segíthetnél, hogy eredményesebb, könnyebb legyen a munkája. (Pl. gyűjtőmunkák, osztálykísérés, fiad körüli dolgokban...stb) Ja és ne felejtsd el megmondani neki amit ide is írtál!

"Ha nem gondolnám ezt 100%ig, akkor nem erőltetném az egészet."

Az elmúlt hetekben a csoportszoba az óviban úgy megváltozott, hogy még a férjemnek is feltűnt.(karácsonyfa, díszek, bútorok áthelyezése)

Nem tudom ez Andrist mennyire zavarja, látszólag nem. Viszont ma az elvitt szőnyeg helyére ült. (szerencsére ő nem kap dührohamot)

Ma megkaptam az óvodában készült képeket, hát mit látok: az asztalra ültették a gyereket, persze a gyerek nem akart ott maradni. (csendesen meg is jegyeztem:-Dóri néni egy fejlesztő óvónő ilyet nem csinál! A szabály az nem ülünk az asztalra!)
Amúgy tök jók lettek a képek! Óvónéni ölében éppen csikizik, hogy mosolyogjon. De a nagy nem vagyok itt képek is aranyosak, bár más szemében szomorú rajta a gyerek!

Na ma is hozta a formáját az osztályfőnök. A mai nap az utolsó az iskolában, amolyan játszós nap. Arról volt szó, hogy ma a szülők is bemehetnek, de amikor odaértünk, kiderült, hogy ez nem így van. Majdnem egy órán keresztük magyaráztam a fiamnak, hogy nem mehetek be, fűt-fát megígértem neki, mire belement a dologba. Kinyitottam a teremajtót, bent jó hangosan szólt a zene, erre gyerekem megrémült és kiszaladt. Az osztályfőnök meg közölte, hogy hazavihetem Bazsit, mert látja, hogy ez így nem fog menni. Persze, érthető, hiszen minek a feszültség, így mindenki jól jár...rövid távon. De én akkor is mérges vagyok, mert ha nem írják oda a papírra, hogy a ezen a napon is szívesen látják a szülőket, akkor eszembe sem jut bemenni, és minden rendben lett volna.

Aranyos lehet a csikizős kép
Nálunk még úgy volt az oviban, hogy a fényképész valamilyen hátteret tett ki, és az előtt pózoltak a gyerekek.

Itt is van kis asztalos kép, de nálunk egy apuka fényképezett így több minden
megengedett volt! És olcsóbb is!

Jaj ez a haza is viheted mondat ismerős!
Teljesen átérzem a helyzetedet mi ezt eljátszottuk a naggyal! Szerintem már a levegőt is sajnálta a gyerektől a mi osztályfőnökünk!

Szerintem igen is mérges lehetsz erre a "Banyára"! (így látatlanban is elfogult vagyok irányodba)Kihasználják sajnos az ember pánikját!