Téma: Problémák az oviban, iskolában

Edina: Elég vacak, hogy ezt kell leírni, de "jó" a bürokráciával vívott háborúban nem vagyunk egyedül. Menni kell, mint a gőzgép! Ez volt Anyum tanácsa, amit a hiper öcsém mellett tanult meg, amikor a kisfiamról beigazolódott az AS.

Edina, ezt a mondatot (az ügyvédest) Te írtad az itteni cikkbe.

Champ, ha nem ismered Edináék sztoriját, itt elolvashatod:
auti.hu/index.php/meseld-el/22-ujratervezes

Hát azóta volt Esőmanó klub és egy kicsit többet megtudtam, nem az egész SNI-t vették ki csak az autizmust. Ez még jobban felháborított, bár már hallottam róla még áprilisban hogy ez a terv. Az érv nem csak az, hogy a mi gyerekeink nem csak le vannak maradva, de ők a holdon járnak máshogy vannak bedrótozva emiatt nehezebb a fejlesztésük. Szerintem az is volt a gond, hogy mi autista szülők nyomultunk rendesen, tanulságot is levontam (nem szoktam ) legközelebb egységbe kell nyomulni, mint Sni szülök és nem, mint auti szülők. Labolen igazad van nekik minden jár nekünk max. a szánk!

Sünöcske.
Az óviról írsz ?. Nincs olyan kitétel, hogy egyéb érzelmi és akarati sérültek ?

6 éves Asperger-szindrómás lányom van. Én alapvetően pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni, annak ellenére, hogy a lányom nem "könnyű eset", sajnos komoly viselkedésproblémái vannak, ennek ellenére nekünk sikerült az integráció.
A legnagyobb problémát a DIAGNÓZIS HIÁNYA jelentette. 3 évesen kezdte az ovit, normál, 28 fős csoportban. Akkoriban még fogalmunk sem volt az állapotáról, volt ugyan néhány tünet, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget a szakemberek. Az oviban egyértelműen kiderült a mássága, de még így is évekbe telt, mire végre (5 éves kora után) diagnosztizálták a Vadaskertben. Sok kerülőutat tettünk meg addig, van egy halom papírom arról, hogy nincs semmi gond a gyerekkel...
Szerencsére az óvónők végig nagyon toleránsak voltak, annak ellenére, hogy 5 éves korban kijelentették, hogy "nincs semmi eszközük" a gyerekhez. A diagnózissal viszont kaptunk egy kulcsot. Sok mindent megértettem, megértettünk, és sikerült olyan kommunikációs módokat kialakítani, amik jelentősen segítették a lányom fejlődését. Szerencsénkre az ovi alapító okiratában szerepelt az autizmus, így fel sem merült, hogy kirakják, sőt, felvettek mellé egy félállású gyógypedagógiai szakasszisztenst (még azelőtt, hogy megkaptuk volna hivatalosan is a diagnózist, bár addigra már nagyjából tudtuk, hogy Asperger, csak egyelőre senki nem volt hajlandó írásba adni ezt).
Jelenleg ott tartunk, hogy a csoport tökéletesen elfogadta a lányom másságát, egy-két gyerek piszkálja csak, de a többség melléáll, megvédi, pátyolgatja. Az értelmi képességeit tisztelik (annak ellenére, hogy a legfiatalabb a csoportban, minden feladatban nagyon jól teljesít). Néha nem is értem, hogy szerethetik ennyire a kislányom, de a többi lány szabályosan körülrajongja, bevonják a játékaikba (elmagyarázzák neki a játék lényegét, így be tud kapcsolódni). Biztos vagyok benne, hogy az általános támogató légkör, a pedagógusok elfogadó hozzáállása kellett ehhez! A gyerekek megszokták, hogy ő nem mindig tartja be pontosan a szabályokat és nincs ebből gond. A feladatokban olyan szituációkat teremtenek a pedagógusok, hogy egyértelműen kiderüljenek a kiemelkedő értelmi képességei (pl. a legnehezebb feladatot sokszor ő kapja, látványosan, a többiek előtt "villoghat" a tudásával). Természetesen kapja az előírt fejlesztéseket, TSMT-tornázunk itthon, és itthon is, az oviban is bevezettük a vizuális támogatást - sajnos nem igazán használja, de azért bizonyos dolgokban segítségünkre vannak az autizmus-specifikus eszközök. Az oviban pl. minden nap naplót írnak a gyp-asszisztenssel, amit itthon folytatunk, ez lehetőséget teremt, hogy megbeszéljük a történéseket, problémákat, társas kapcsolatokat. Az elmúlt fél évben látványos fejlődésnek indult, főként szociális téren.
Szeptemberben iskolába megy. Nagy kérdőjel volt számomra, hogy mi lenne a legjobb, az egész évet sulikeresésre szántam, de meglepően hamar jött a megoldás. Egy közeli (nem a településünkön lévő, de autóval 10-15 perc alatt elérhető) normál általános iskola alapító okiratában szerepel az autizmus. Többen ajánlottak egy tanítónőt, aki az integrációban nagyon jó, több problémás (nem auti) gyereket sikeresen integrált már az osztályába. További biztató momentum volt, hogy idén felvettek egy Asperger-szindrómás kisfiút az iskolába, így konkrét, gyakorlati tapasztalataik is vannak már. Majdnem egy év van még az iskolakezdésig, de már ott tartunk, hogy szorgalmasan járunk iskolaelőkészítőre, ahol a lányom nagyon jól teljesít. Kicsit izgő-mozgó, de figyelmesen végzi a feladatokat, és nagyon büszke volt magára, amikor olyan kérdést válaszolt meg, amire senki más nem tudta a választ. Párhuzamosan a leendő tanító néni "önképzi" magát, szakirodalmat olvas és volt már családlátogatáson is. Nagyon szépen alakulnak a dolgok. Mindez persze semmit nem érne, ha az iskolavezetés nem állna szintén nagyon nyitottan a kérdéshez, de szerencsére náluk is azt tapasztalom, hogy a megoldást keresik. Elmondták, hogy nem vállalnak fel olyan "problémát", amivel nem tudnak megküzdeni, de ha a lányom jól szerepel az előkészítő foglalkozásokon és kijön a tanító nénivel, akkor nincs akadálya, hogy ott kezdje meg a tanulmányait.
Szóval a helyzetünk határozottan biztató.

Személyes példánk alapján tehát azt mondhatom, a nyitottság és elfogadás számít elsősorban, nem a speciális módszertan. Ha egy pedagógus hajlandó tudomásul venni, hogy egy Aspi gyerek MÁS, és nem ragaszkodik csökönyösen a saját nevelési elveihez, hanem képes elsajátítani (akár spontán módon) egy másfajta kommunikációs eszközrendszert, emellett pedig olyan mintát nyújt a többi gyermek számára, ami a csoportban normává válik (vagyis nem elutasítani, kiközösíteni kell az aspi gyereket, hanem tisztelni az értékeiért és támogatni mindabban, amiben támogatásra szorul), akkor nyert ügyünk van. Én végtelenül hálás vagyok az óvónőinknek, mert jelenleg a lányom abszolút központi szerepet tölt be a csoportjában, nagyon sok barátnője van, akik vetekednek azért, hogy ki üljön mellette, ki legyen a párja, ki öltöztesse (bár ezt az óvónők nem nézik jó szemmel, de attól még öltöztetik ).
Amikor meglett a diagnózisunk, a szülői értekezleten elmondtam, mi a helyzet. Elmondtam, hogy úgy látom, hogy az integrációból a többi gyerek is nagyon sokat profitál, mert megtanulják, hogy nem csak egy bizonyos fajta szocializációs folyamat létezik, vannak, akikkel másként, sokkal egyértelműbben kell kommunikálni. A gyerekek ezt valahogy ösztönösen érzik, alkalmazkodnak.
Őszintén szólva azt hittem, nehezebb lesz a helyzetünk az Asperger miatt, de most azt látom, hogy "sínen van" a lányom élete, az elfogadó környezetben látványosan szocializálódik. Furcsa, de az oviban egyszerűen "nem téma" az, hogy ő repked, ugrál - megszokták. Épp ma beszéltem egy anyukával, akinek a fiának nagyon sok konfliktusa volt a lányommal korábban. Azt mondta, hogy mostanában a kisfiú nem is emlegeti otthon a lányom furcsa viselkedését, agresszióját, dühkitöréseit - ezek szinte teljesen megszűntek.
Végül egy aranyos sztori... kislányom állandóan "repked", nagyon látványosan. Akik ismerik, azoknak fel sem tűnik a dolog. Baráti körben egy kisfiúval a repülésről beszélgetett az anyukája, és a kisfiú naiv rácsodálkozással közölte: "de hát L. (a lányom) tud repülni, nem?!".

Én ilyen környezetben szeretném mindig tudni a lányomat: ahol egyszerűen a világ legtermészetesebb dolga, hogy "tud repülni". Ez az integráció lényege.

Szia gic30!

Tök jó volt olvasni egy ilyen pozitív történetet. Megírnád nekem priviben ( Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ), hogy melyik ovi ilyen szuper? (Én csinálom az ovi/suli táblázatot és sokan kérdeznek priviben is a kevésbé publikus dolgokról.)

És ha nem bánod, a sztoritokat betenném a blogba, ide: www.auti.hu/index.php/meseld-el

Ez a topic: www.auti.hu/index.php/forum/6-frissen-di...20&start=10560#13317 jobban pörög, esetleg köszönj be ott is, hogy lássanak a többiek.

Szia!
gic30, hát tényleg nagyon jó volt olvasni! Bárcsak minden kis auti gyerkőc megkapná mindazt, amit a te kislányod.

Persze, megírom, a sulit is.
A sztorinkat pedig kiegészíteném a blogba, mert azért van árnyoldal is (amíg a diagnózisig eljutottunk). Azt gondolom, úgy teljes a kép... Azt is írhatom erre a címre?

Szia gic30! Én már most tudom, merre laktok. Valahol az Auti-Kánaántól kicsit délre.
Jó volt olvasni, hogy valahol mégiscsak működhet ez a rendszer, ami a gyerekeinknek ideális lenne. Mi is normál oviban vagyunk a hat éves aspi fiammal, de nálunk kevésbé jó a helyzet. Az itteni sulit már meg sem próbálom. De tény, hogy nálunk nincs autizmus integráció a helyi intézményekben.
Örülök, hogy Nektek ilyen jól alakulnak a dolgaitok.

Gic30, igen, a blogos is jöhet erre, köszi előre is!

Gic30, már be is tettem a blogba a történetet! Köszi a többiek nevében is!

Kedves sorstársak!
Én egy 6,5 éves kisfiú anyukája vagyok, aki most lett első osztályos. Sajnos már az első napokban, hetekben fiamnál komoly viselkedési problémák jelentkeztek az iskolában, egyszerűen el sem tudtam hinni azokat a dolgokat, amiket jelzett a tanár. Otthon gyakorlatilag egy normális gyerek. Közösségben mindig voltak vele gondok, de soha nem ilyen mértékben. Nem érzi magát jól nagy nyüzsgésben, hátszóházban, stb. Az ilyen helyekre egyedül nem megy be, csak, ha velem mehet. IQ-ja korához képest magasabb, de szociálisan infantilis, kifejezőkészsége gyengébb, pedig szépen beszél. Gondolatait nehezebben fogalmazza meg... Az osztályban sokat került konfliktusba a többiekkel. A tanárnő úgy érzem ellenséges, bár ezt leplezi, a többi szülő is támadólag nyilvánul meg. Követeli, történjen már valami (de mégis mi? javuljon meg egyik percről a másikra?)
Kivizsgálásnál ASD és ADHD-t is kapott! Egyelőre nem nagyon tudok ezzel kibékülni. Senkinek nem mondtam. Nem szeretném, ha a gyermekemet kirugnák ezért az iskolából (speciel az iskola elvileg integrál SNI-t, de a jelenlegi helyzetben nem látok toleranciát részükről). A szegregáló és speciális iskoláktól rettegek, az számomra a végítéletet jelenti. Nem beszélve arról, hogy másoktól is át fog venni negatív mintákat. Egyáltalán lehet-e integrációt kérni, ha vannak indulatkezelési(?) nehézségek. A tanárnő szerint az órán is megtagadja a munkát, közben zavarja a többieket, stb.... Hetente kapom az aktuális "gaztettlistát". Pedig egyébként egy kedves, okos, normális gyerek. Kétségbe vagyok esve, hogyan tovább. Tud valaki tanácsot adni?

Kedves Kkata: Az autizmus mindennapok topicban sokan éppen iskolaválasztás előtt vagyunk, és igazából az az élő topicunk. Szerintem másold át oda is ezt a bemutatkozó hozzászólásodat, és biztos írnak majd a többiek is valamit.
Annyit előljáróban, hogy az iskola lapítólevelét kell megnézni kir.hu oldalon fent van minden suli a szülőknek oldal alatt, rákeresel a sulira, ott a legfrissebb alapítóokiratra, és azon belül meg kell nézni, hogy hivatalosan milyen sni-s gyerekeket integrálnak. Ha ki van fejtve részletesen, akkor benne kell lennie az autizmus szónak a felsorolt listában. Ha ez nincs benne, akkor nem integrálják a fiadat, vagyis nem kérhetsz mellé szaksegítséget és fejlesztést. Jóindulatból maradhat a gyerek, de nem kötelesek szakszerűen fejleszteni, vagy segíteni.
Ha benne van, akkor el lehet menni a Tanulási képességet vizsgáló bizottság elé, ahol megállapítják az aspergert, és kiírják, hogy heti szinten hány és milyen fejlesztés jár a gyereknek adott integráló intézményben. Ha úgy ítélik meg, asszisztenst is kijelölnek mellé, amit lehet kérni a sulitól. Ő napi szinten valamennyi ideig segíti a gyereket az órán, illetve együtt működik a pedagógussal a megfelelő eszközökkel kapcsolatosan.

Kérdésem: mikor kaptatok diagnózist, kap-e fejlesztést a gyerek, vagytok -e kapcsolatban autizmusban jártas gyógypedagógussal. Hol kaptatok diagnózist? Mennyire vagy jártas a vizuális eszközökben?

Ha van kedved, nézz át a másik topicba is, ott jobban pörgünk.

Amúgy nekem most 6 éves az aspergeres kisfiam, épp most keresek neki iskolát. Nálunk sajnos a helyi suli ki van zárva, mert segítséget nem kapna ott, és nehéz lenne neki egy 25 fős osztályban. Pedig most normál oviba jár, és szépen teljesít. Mi eleve alapítványi suliban gondolkodunk, kis létszámú sni-s gyerekek osztálya. Lehet nem a legideálisabb a gyereknek, de félek, hogy a normál suli neki nem menne, és bántások és kudarcok érnék folyamatosan. Abban bízunk, hogy egy sni osztályból nem tűnne ki annyira a viselkedése.

Szia KKata!

Szerintem 2 lehetőséged van. Az egyik, hogy megnézed az iskola alapító okiratát, hogy van-e benne autizmus és hiper integráció. Ha van, akkor elviszed a gyereket a szakértőihez, integráltatod és kérsz mellé asszisztenst és gyógypedagógust. Annak, hogy adnak, a valószínűsége nagyon csekély, de kérni lehet és kell is. Ha vizuális segítségekkel, asszisztenssel boldogul, akkor megoldottad a problémát.
A második verzió, és én ezt javasolnám: nagyon sürgősen keresel neki egy alapítványi iskolát és átiratod. Sokan járnak így elsőben, nem fognak csodálkozni.

Ha segítség nélkül ebben a helyzetben hagyod, akkor két dolog történhet. Az egyik: igazgatót nem érdekli, viszont a tanárok és a gyerekek halálra fogják szekírozni, sikerélménye meg nem lesz. Valahogy elvegetál egy darabig, közben folyamatosan sérül.
A másik verzió: az igazgató szakértői vizsgálatot kezdeményez, a pedagógiai jellemzésbe beírják, hogy nem integrálható normál iskolában, és a szakértői átteszi EGYMI-be.

Sajnos ez nagyon lehangoló válasz, tudom, de hát egy cipőben járunk, nekem ugyanez a gondom lesz 1 év múlva.

Labolen, már megint majdnem ugyanazt írtam, amit Te.

Szia KKata!


Nekünk még van időnk a suliig, úgyhogy kicsit naív lesz a hozzászólásom valószínűleg.

Ha eddig elboldogult az oviban, akkor valószínűleg enyhe esetről van szó. A sok változás és a kötelező feladathelyzetek hozták ki belőle jobban a viselkedésporblémákat. Ha a suli integráló és amilyen hamar csak tudsz szerzel neki akár maszek alapon is auti spec gyógypedagógiai fejlesztést lehet, hogy be tud illeszkedni. Nekünk az ovi volt ilyen.. De amikor megjött a diagnózis más szemmel nézték Z-t. Igaz a diagnózisra hivatkozva kaptunk fejlesztő pedagógust igaz "csak" heti 4 órában. Azóta sokkal jobban állunk. A diagnózis után maszek alapon hordtuk auti spec fejlesztőhöz is, hogy minél hamarabb be tudjon illeszkedni az ovis csoportba, és minél gyorsabban ledolgozzuk a lemaradásait.
Lehet, hogy bután fog hangzani amit kérdezek, nem tudom, hogy ilyen lehetséges-e. Nem lehet visszatartani még egy évet az oviban annak ellenére, hogy elkezdte a sulit? Ezidő alatt kaphatná a fejlesztéseket, és utána talán egy integráló suliban, vagy ha ott mégsem egy kiscsoportos, de normál tanmenetű osztályban jobban megállná a helyét. Ezt a többiekhez is írom, mert nem tudom hogy ilyet lehet-e csinálni.

3mackó: L. remekül elboldogul az oviban. Csinálja, amihez kedve van, a feladatok közül, amihez nincs kedve, abból kimarad. Ilyenek a nagy társas összeülős beszélgetések. De kisebb létszámú feladathelyzetben, mint a logopédiai fejlesztés, nagyszerűen elvan, dicséri a logopédus. A napirendet követi, nincs viselkedésproblémája, nem agresszív, keresi a többiek társaságát, nem borítja ki a tömeg, és el tudják vinni mindenféle programra, (könyvtár, bábszínház, farmlátogatás, Mackópark). Szóval jól elvan, pedig mi nem is integráló oviba járunk, és semmi szakértelem, vagy eszköz nincs autizmus terén a pedagógusok kezében.
Egy éve még én is úgy gondoltam, hogy ellesz ő a suliban is. Most már nem merném beadni normál suliba asszisztens nélkül. Nagyon áldozat típus a gyerek, nem tudja kifejezni, hogy nem tetszik neki, ha valaki ellöki, vagy ráül. Nem tud rendesen beszélgetni, mindig a fura témáit kérdezgeti, ordít róla, hogy már, mint a többi. Szövegértése egy 3 éves szintjén van, ha egy összefüggő rövid mesét néznek alapul. Nem tudja követni. Nagyon hamar elterelődik a figyelme, minden kis apróságra rákérdez, folyamatosan irányítani kell egy egyszerű feladatlap megoldása közben is.
Vagyis csak úgy mehetne suliba, hogy ezt tudják tolerálni, és van mellette valaki, aki folyamatosan segíti, legalább a feladat elindításakor. Ezt egy normál osztályban senki nem tolerálná. Pedig tényleg okos, meg kedves fiú. Csak nem tud nyugton maradni, és figyelni.
Nálunk a gyerek jövő szeptemberben 7 éves lesz, így nekünk nem alternatíva, hogy maradjon az oviban. Amúgy meg lehet oldani, nem muszáj 6 évesen kezdeni. Ha nem iskolaérett az óvoda saját hatáskörön belül is dönthet úgy, hogy visszatartja a gyereket.
Viszont ha már egyszer elkezdte a sulit, nem valószínű, hogy visszamehetne oviba.

Szanyával értek egyet, és sürgősen keresnék alternatív iskolát. Mert ha tényleg kötelező lesz elmenni a bizottság elé, akkor legalább tudjál mondani valami megfelelő helyet, nehogy kényszerből kerüljön a gyermek egy nem neki való intézménybe.
Persze ah a sulitok integrál autikat, akkor az egy fokkal jobb. Bár a jelenlegi bizonytalan helyzetben senki nem tudná megmondani, mikorra tudsz intézni mellé segítséget.

Azért kérdeztem volna, hogy hol diagnosztizálták a gyerkőcöt. hogy a szülőtréningen már voltatok-e. Nagyon hasznos, és esetleg onnan is lehet ötleteket meríteni, hogyan lehet a fiad iskolai dolgait megsegíteni. Lehet egy napirend és néhány szabályoldal már javítana a helyzeten.
Viszont ha sok a gond, én elmondanám a diagnózist. Lehet, egész más szemmel nézne rátok a továbbiakban a tanítónő, és nem gondolná, hogy a fiad milyen neveletlen. Pedig csak szociális problémái vannak.

labolen:


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Mindenesetre emésztgetem a dolgot, és nézegetek, fülelek, mert lehet, hogy nekünk is alternatív megoldásra lesz szükségünk.

3mackó: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.