Téma: Problémák az oviban, iskolában

3Mackó:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Azért úgy gondolom az EGYMI nem a Te kisfiadnak való, ebben egyetértünk. És jelen pillanatban úgy gondolom, nem is az én fiamnak.

HáromMackó, egyetértek. Szerintem arrafelé halad a világ, hogy egyre több munkalehetőség lesz, ami nem helyhez kötött. És szerintem a számítógépes munkák jók lehetnek a fiainknak. Abból is van kismillióféle és -szintű.

labolen:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Van, amelyikben van. (Szellő pl.)

Akkor előbb utóbb talán több is lesz.

Mindenkinek nagyon köszönöm a választ!
Még nincs egy hónapja, hogy a diagnózist kaptuk, ezért még totálisan szűz vagyok a témában. Az I.Gy.kl.-n semmi kézzelfogható javaslatot nem kaptunk, kivéve menjünk a Sz.B.-hoz, de ezt még halogatom. Mivel a helyzetünk durván elfajult, a suliban nem szeretném marasztalni. Mivel már az óviban is kényelmetlen gyerek volt, szerintem azért is nyilvánították iskolaérettnek, hogy megszabaduljanak tőle. Én nem engedtem volna még suliba, de annyira erőltették... Most úgy tűnik, talán sikerül visszahelyezetetnem még egy évre óviba, ezután fogok tudni már terápiákban gondolkodni, de nem tudom hol kezdjem. Próbálok tájékozódni itt a fórumon... Ami számomra megdöbbentő és ha jól értem nem is létezik OEP támogatott segítség az ilyen gyerekeknek? Mindent csak fizetősen lehet csinálni? A tornától a gyógypedagógusig. Pestiek vagyunk, remélem itt több lehetőségünk lesz.

Hát azon túl amit az iskola, ovi tud biztosítani, ami jellemzően nagyon kevés, magunknak kell fizetnünk az órákat, sajnos. De Budapesten valóban több a lehetőség. Erről majd a többiek biztosan írnak.

Kata: Első lépésként el kéne jutnotok egy szülőtréningre. Nálam okosabbak megmondják majd, hogy a Sotén is van-e ilyen. Erre rá kéne kérdezni. A Vadaskertnek van, de most szigorítottak, így lehet oda nem mehettek, ha nem az a körzetetek. Mint én sem mehetek most a Sotéra, csak a Vadasba. egy ilyen szülőtréningre valahová érdemes lenne elmennetek, nagyon hasznos dolog. kb 4 alkalom, több órás előadások, vizuális eszközökről, viselkedésproblémákról, általános információk az autizmussal kapcsolatban.
A gyerek mindennapjait ti tudjátok megkönnyíteni otthon, a támogató környezettel, megfelelő eszközökkel, és a problémákat értő hozzáállással. Ehhez nyújt segítséget a tréning. Ha megismered, hogy mik a problémák, és azok miből fakadnak, te otthon is tudsz rajtuk segíteni, vagy a felismert hiányosságokat otthon fejleszteni. Itt nem komoly feladatokkal eltöltött órákra gondolj, pusztán annyi is fejlesztő, ha megköveteled, hogy köszönjön, ha éppen az nem megy neki. Vagy nálunk, hogyha kér valamit, mondom neki, hogy közben nézzen rám. Ezek a naponta százszor is előforduló kis apróságok is fejlesztésnek tudhatóak be. És ezekre igazán a család tudja megtanítani a gyereket, mert ezt mindig kell gyakorolni, nem heti egyszer egy órában.
OEP által finanszírozott fejlesztés akkor jár a gyereknek, ha az intézmény, ahová jár, integrál autikat, és a bizottság előír bizonyos fejlesztést valamennyi óraszámban. Még akkor is lehet, hogy nem kapja meg, mert nincs rá gyógyped az oviban/suliban. Itt lehet kérni utazó gyógypedet, ha kapsz. De most fog minden változni, így nem tudom ez a része hogyan fog alakulni. Ha nem integráló az intézmény, akkor semmilyen autispec fejlesztést nem kaphat a gyerek. Nálunk van helyben logopédus, így ő heti kétszer foglalkozik a gyerekkel, de csak azért, mert hibásan mondja az r betűt. Ha valahol van helyben fejlesztőpedagógus, akkor kaphat fejlesztést, ha az ovi szükségesnek ítéli meg. De ezek szerintem más kategóriába tartoznak, függetlenül attól, hogy mindenféle fejlesztés hasznos, még a logopédiai is. Feladattartást, és figyelmet fejlesztenek ezek is.
Ha nem integráló intézményben vagytok, akkor egyelőre felesleges a bizottság elé menni. Ha tényleg csak jövőre kerestek sulit, akkor viszont már érdemes most elkezdeni keresni, mert van olyan, ahol már most tele van a jövő évi első osztály. A bizottság elé is tavasszal kell menni, hogy a beiratkozásra már vigyétek a papírt, hogy az a konkrét suli a kijelölt intézmény.
Merre tovább: keressetek szülőtréninget. Aztán keressetek autispec fejlesztő alapítványt. Van itt a honlapon is pár, de ha kb megadod, hogy merre laktok, (akár rejtve is), valaki biztos ajánl valamit. Ezek az órák fizetősek, általában 5ezer egy óra. Van olyan is, hogy csoportos teljes délelőttös iskola előkészítő, mi éppen ilyenre járunk most. 4-5 gyerek egy csoportban, három felnőttel, (gyógyped, fejlesztő, segítő), és kifejezetten a szociális készségeket tanulják, meg hogy az iskolában hogyan kell viselkedni az órán, szünetben, mit lehet, mit nem... ( itt egy délelőtt 7ezer).
Először is kell keresni egy autizmusban jártas gyógypedet, aki segít a döntésben, hogy milyen fejlesztésre van szüksége a kisfiadnak.

Elhiszem, hogy most nehéz ez a dolog, és rengeteg az új információ, amit fel kell dolgozni. Mikor mi kaptunk diagnózist két éve, nem volt ilyen összeszedett infó sehol, mint itt az autin. Mindent magamnak kellett kitalálni és intézni. Egy évig azt sem tudtam, hogy mi az az autispec fejlesztés, mert nekem is csak annyit mondtak, hogy nincs semmi lehetőségünk.
Remélem sikerül visszamennetek az oviba, és kicsit könnyebb lesz minden.

KKata, Labolen szuperül leírta, hogy hogyan tovább. Annyit tennék csak hozzá, hogy az Autizmus Alapítványnál is vannak képzések, csak az sajnos fizetős.

Hogyhogy nem derült ez ki korábban? A beszédfejlődése rendben volt?

KÖSZÖNÖM a komplex választ!!!
Valószínűleg még jópár kérdésem lesz.

A beszédfejlődése furcsa volt. Pár hónaposan bár beszédre formázta száját, válaszolt, az erős zajokra egyáltalán nem reagált, mintha süket lett volna. Az audiológia minimális halláscsökkenést talált korlátozott frekvenciákon. Később csak néhány hónapig gagyogott, aztán semmi. 1 éves kora körül mondott több szót, de mindegyiket egyetlen-egyszer és suttogva, aztán semmi. 2,5 éves korig csak magánhangzókat ejtett, mássalhangzókkal nem párosította. Látták a korai fejlesztőben és mivel értelmileg nem volt semmi, azt mondták - "fiú". Közben kiszúrtam, hogy mondatokat is mond, csak kihagyja a mássalhangzókat. A bölcsiben, mire hozzájutott a logopédus, pont megindult a beszédfejlődése és 2 foglalkozás után szóltak, van "rosszabb" gyerek... Így, soha nem foglalkozott vele logopédus. Az oviban sem. Szépen beszél, de igen nehezen fogalmazza meg gondolatait, nem tud mesélni. A mesékből visszamondani is igen nehezen. Nem tud képről történetet alkotni, stb.
Látom sokan jártok TSMT-re és hydroterápiára. Hol lenne érdemes ezzel megpróbálkozni?

Van probléma a mozgásával? Én nem vagyok ebben járatos, de tsmt-t szerintem kisebb gyerekeknek szokták javasolni. Mi is 4 évesen jártunk, 5 évesen csoportos tsmt volt már csak. Nálunk nem a mozgás miatt kellett, de jó volt a feladattartás begyakorlására, és a szóbeli utasítások követésére. nekünk ez akkoriban egyáltalán nem ment, ebben sokat segített a torna.
Amúgy a környéketeken található alapítványokat kell megnézni, és hogy ott csinálnak-e ilyesmit.
Ez a mozgásos terápia, van kognitív teápia, legalábbis nekünk volt, de az nekünk semmit nem használt. Az értelmi képességei a gyereknek jók, ez meg főleg azt javítaná.
Szerintem egy hat évesnek már autispec fejlesztés kell, ami kifejezetten kommunikációs és szociális képességeket fejleszt.

Amit a beszédről írtál nagyon érdekes, kár hogy ezt nem a másik topicban beszéljük, mert ott van egy anyuka, akinek pont így beszél a kicsi fia, mássalhangzók nélkül. Illetve most indult be náluk is a helyes beszéd.
Nálunk képről a gyerek egy egy szavakat mond, kérdésre válaszol. Ezt gyakoroltuk sokat amúgy, de még mindig nehezen megy. Történetet elmesélni is gyakorlással tud a gyerek. Ma már el tudja mondani nagyjából, hogy mi volt az oviban, bár kb felezem amit mond (sokszor a tegnapi mondja. ), meg csomó mindent ki is hagy, de ez már haladás nála, mert egy éve egy mondatot nem mondott volna, hogy mi volt vele aznap.
Mesét visszaadni a fima sem tud, főleg ha hallás után kérdezik. Volt egy ilyen tesztünk, az első két mondatra tud figyelni, azután költött a gyerek, mert fogalma sem volt róla, miről szól a mese. Az én fiam extra vizuális típus, csak azt érti meg könnyen, amit ábrázolok neki. Ha lerajzolom a mesét főbb vonalakban, könnyebben megérti. Szabályokat és napirendet is így látja át jobban. Nálunk a mesélést nagyban elősegítette az élménynapló is. Egy-egy jelesebb eseményt fotóztam végig (kirándulás, szülinap...), abból több oldalas képes beszámolót készítettem. A gyerekek nagyon szeretik ezt, sokat nézegettük, ezek alapján a fiam is el tudta mesélni, mi történt éppen akkor, mikor a kép készült.

A TSMT-t nekünk a diagnosztizáláskor is ajánlották. Bár kisfiam mozgásfejlődése mintaszerű volt, itt aztán nem lehetne belekötni, mindent elég korán csinált meg 100% beavatkozásmentesen és semmit sem hagyott ki. Azonban, ha 2 évesen bátran felment egy meredek mászókára, 3 évesen ugyan-azon a mászókán már félve mozgott. Ez nekem furcsa volt. Összességében jól mozog. Igaz 2 évet járt úszni, de még mindig majdnem csak egyhelyben úszik Ha leér a lába, jól érzi magát, nem fél a víztől, sőt. A leggyengébb a kommunikációs és szociális szféra, ahogy írod, valóban ez igényelné a legnyagyobb megsegítést, és pont itt nem érzek előre mozdulást. ~3,5 éve próbálom rávenni, hogy köszönjön, most már az esetek 50%-ban köszön, de csak "szia". Sem "csókolom", sem "jó napot", sem a szia többes számban nem hagyta még el gyermekem száját és ez utóbbi, mintha a mumus lenne számára. Valószínüleg nem véletlen. Most már kezdem megérteni az okát. És persze közösségben jönnek elő a problémák, otthon kezelhető. Látom, hogy szenved atttól, hogy "jó" akar lenni. Mondja, megígéri, de nem igen sikerül.

Kedves Kata!
Bár a fejlesztésekért valóban fizetni kell, a diagnózis alapján kaphatsz meghosszabbított GYES-t és emelt családi pótlékot, amivel még egy sor egyéb kedvezmény is jár.
Mi 6 éves Aspergeresemmel fél éve kaptunk diagnózist (bár előtt már pár hónappal tudtuk, hogy mi a helyzet, csak senki nem írta le). 6 hete csináljuk a TSMT-tornát, és mostanra valami elképesztően látványos fejlődést produkál a gyermek. Korábban komoly egyensúlyproblémái, koordinációs zavarai voltak, most magától elkezdett rengeteg egyensúlygyakorlatot csinálni, fél lábra áll, bútorok szélére áll, stb. Ezzel egyidejűleg a finommotorikája is rengeteget fejlődött, és eddig utált színezni, most meg már szeret és TUD! Utóbbit egyébként a leendő tanító néninek is köszönhetjük...

És akkor az integrációról: fentebb leírtam a mi ovis-sulis dolgainkat. Azt mondom, LEHET integrálni az aspergeres gyereket, HA tudnak róla és nyitottak a pedagógusok a témára. Nekik is meg kell tanulniuk, hogy kell aspikkal kommunikálni (pl. hogy mindent pontosan el kell magyarázni). A leendő tanító nénink pl. elmagyarázta a lányomnak, hogy pontosan hogy kell színezni, és azóta TUDJA. Suli szeptemberben lesz aktuális, de már most szoktatjuk egymáshoz őket.
Mi először tanító nénit választottunk. Többen is ajánlották azzal, hogy ő nagyon jó az integrációban. Megkerestük, hogy van itt egy aspergeres kislány, szeretnénk, ha hozzá járna, elvállalja-e. Utánanézett, hogy mi is az asperger és előzetesen igent mondott azzal, hogy szeretné jobban megismerni a lányomat. Elkezdtünk iskolaelőkészítőre járni, eljött hozzánk, és ez alapján is azt mondta, hogy szívesen vállalja. LÁTJA, érzékeli a problémákat, de azt mondta, hogy fogja tudni kezelni. Elolvasta a Különös gyerekek c. könyvet is, hogy tisztában legyen mindennel. Már most azon agyalunk közösen, hogy hogyan fogjuk tudni majd kezelni a felmerülő problémákat (pl. hogy feláll órán a helyéről), hova ültesse, hogy érezze a folyamatos személyes figyelmet a kislány, és hasonlók. Elmondtuk őszintén, hogy pontosan mire számíthat. Igen, olyanokat is, hogy lehet, hogy dührohamot kap majd a kislány valami apróság miatt, és nekimegy a tanító néninek, megüti... mindent elmondtuk, teljesen őszintén. Nem akarok zsákbamacskát "árulni". Olyan helyre szeretném küldeni, ahol tudják, hogy gond van, és akarják kezelni. A tanító néni egy tünemény, abszolút megtalálták a közös hangot, a lányom már most imádja, rengeteget emlegeti otthon is, és a kedvéért megcsinál "nemszeretem" dolgokat is. Ha ez így marad, vagy szeptemberig tovább fejlődik, egy percig nem fogok aggódni. Közösségileg már egyébként is sokat fejlődött az oviban (ott is sikeresen integrálták), és bízom a tanító néniben, mert tényleg azt mondják, és ő maga is mesélte, hogy a lányomnál sokkal súlyosabb eseteket is el tudott fogadtatni a közösséggel. Az ő osztályában ritkán fordul olyan elő, hogy valakit piszkálnak, vagy kiközösítenek. A problémákat közösen megbeszélik, keresik a megoldást. Ilyen tanító nénit kívánok minden SNI-s gyereknek.
Egyébként teljesen normál, sőt, az átlagnál kicsit talán erősebb általános iskoláról van szó (emelt óraszámban tanulnak bizonyos tárgyakat). A lányom értelmi képességeivel amúgy nincs gond, IQ-ja, beszédkészsége átlagon felüli, szövegértése most kb. 9-10 éves szinten van (az apukája tanító, szokott az iskolai 3-4. osztályok könyvekből feladatokat megoldani és simán megy neki). Olvasni 5 évesen megtanult magától, szóval a tanulással gond nem lesz, csak a figyelmével és a viselkedésével, de azokat a tanító néni fogja tudni kezelni, én úgy látom. Akarja kezelni!

Gic30: Én elhiszem, hogy a mi gyerekeink is integrálhatóak lennének nagyobb osztályban is, ha lenne megfelelő hozzáállás és segítség. Nektek nagy szerencsétek van, de sajnos nem ez a gyakori.
Mikor én jeleztem az önkormányzatnak, hogy nincs megfelelő integráló suli a városunkban, és szeretném, ha a közeliben bevennék az alapító okiratba az autizmus integrálást, akkor a szemembe mondták, hogy nem akarnak ilyen gyereket a suliba, egyet sem, nemhogy többet. Mikor elmentem az igazgatóhoz, hogy jöhet-e ide a gyerek, azt mondta persze, felveszik, mert kötelező, de segítséget nem kaphat. Mikor mondtam, hogy esetleg lehetne intézni mellé asszisztenst, közölte, ha a gyereknek állandó segítségre van szüksége, akkor nem idevaló. Ezek után, szerinted megfelelően integrálnák őt?
Nagy szerencse kell, jó pedagógus és megfelelő intézményi hozzáállás ahhoz, hogy egy aspergeres gyereket integráljanak. Nálunk ilyen lehetőség nincs.

Labolen: a helyi sulit meg sem próbáltam. Pedig az önkormányzat hozzáállása nagyon pozitív, az oviban is biztosítottak gyp-asszisztenst, gyakorlatilag kérés nélkül (vagyis az óvoda kezdeményezte, nem én).
A helyi általános iskolát meg sem kíséreltem, pedig kapott volna asszisztenst. Jelenleg "muszájból" jár oda egy aspi kisfiú, de sajnos sokszor hallom, hogy nem igazán tudnak, akarnak kezdeni bármit is az SNI-s gyerekekkel. Egyszerűen az óvoda, iskola hozzáállása nem olyan.
A szívem szakad meg amiatt, hogy a kislányom nem járhat iskolába az ovistársaival, akik már elfogadták őt. Érdeklődtem szülőktől is a leendő elsős pedagógusokról. Azt mondják, hogy nincs rossz pedagógus, csak minden gyereknek más felel meg - de nekünk az induló 3 első osztály pedagógusai közül senkit nem tudtak jó szívvel ajánlani. Idős tanító nénik, akik ragaszkodnak a megszokott elveikhez, a rutinjukhoz, és nem igazán nyitottak az új eszközökre, módszerekre.
Így aztán lemondtam a helyi iskoláról, és azt hiszem, kicsit meg is könnyebbültek.

Sokat érdeklődtem szülőktől, pedagógusoktól, hogy vajon mi lenne számunkra megfelelő, így találtuk meg azt a sulit, ahol szívesen látják a lányomat. Az intézményvezetés is. Sajnos itt asszisztenst nagy valószínűséggel nem fog kapni, illetve nem tudom, hogy fog-e, mert ugye mire mi suliba megyünk, addigra már nem az önkormányzat lesz a fenntartó, hanem az állam... hogy az állam fog-e biztosítani bárkinek ilyen "extrákat", azt nem tudom. Az előírt heti négy óra fejlesztésre az iskolavezetés azt mondta, tudják biztosítani utazó gyógypedagógiai szolgálattal, de saját fejlesztő pedagógusaik is vannak.

Szóval alapvetően nincsenek illúzióim, tudom, hogy nagyon sok intézmény úgy áll a dologhoz, ahogy írtad. Én addig keresgéltem, amíg nem találtam. Néztem alapítványi sulit is, hogy ha integráló nem akad, akkor megyünk oda.

Épp tegnap gondolkoztam el azon, hogy miért alakul ennyire másképp az ügyünk, mint ami a nagy átlag... Sokan mondogatták, hogy nagy "szerencsénk" van. Biztos, hogy a szerencse is közrejátszott. De azt gondolom, hogy az is, hogy úgy álltam a dolgokhoz, hogy "ami nem megy, ezt nem kell erőltetni". Ha ez intézménynek nem kell a gyerekem, akkor nem fogom "rájuk erőltetni", mert az senkinek sem jó. Tudtam, hogy a helyi iskola hozzáállása milyen, ha fel is veszik, azt kényszerből teszik, és ismerem a lányom annyira, hogy tudjam, egy életre elmenne a kedve az iskolától, ha az első hetekben-hónapokban kudarcok érnék. Úgyhogy inkább kerestem mást.
Semmit nem kértem a gyerekem számára, amit kapott, azt mind "önként" adták, az előírásokon felül is (pl. nemhogy félárú étkezést nem kell fizetnünk, hanem egyáltalán nem kell fizetnünk, ezt is az óvoda ajánlotta fel). És nagyon sokat beszélgettem, mindenkivel. Soha nem lehet tudni, hogy kinek jut az eszébe valamilyen jó ötlet, megoldás. Ezt a sulit is úgy találtuk, hogy sok ismerőssel beszélgettem a lányom helyzetéről, és így került képbe ez a tanítónő és iskola. Nem a "hivatalos" utat jártam be, nem az önkormányzatnál kilincseltem, mert annak nem láttam túl sok értemét: nekik a lányom csak egy "darab papír", egy "probléma", amit valahogy kezelni kell.

Bocsánat, rosszul írtam: a helyi óvoda hozzáállása nagyon is pozitív, az iskoláé nem az.

Gic30, azt hiszem, azért az iskola hozzáállásában szerepet játszik az, hogy milyen a képük a gyerekről. Ugyanis ugyanerről a suliról kaptam egy infót egy másik anyukától korábban, nekik azt mondták, hogy az se biztos, hogy integráló marad és próbálták őket finoman elterelni a jelentkezéstől.

Szanya1: Tény, hogy korábban én is azt hallottam erről a suliról, hogy bár benne van az alapító okiratban az autizmus, de még egyetlen autit sem vettek fel, elirányították őket. Azt hiszem, nagy szerencsénk van - és ez bizony közrejátszott abban, hogy próbálkoztunk - hogy idén viszont felvettek egy Aspergeres kisfiút, tehát mire mi odamentünk, már volt néhány hónap gyakorlati tapasztalata az iskolának. Azt mondták, messze nem az Aspergeres a legproblémásabb az osztályban, évfolyamon!
És igen, nekünk sem azt mondták, hogy persze, felvesszük, hanem azt, hogy járjunk el az előkészítőre és meglátjuk, hogy megy.
Azt viszont tudom, hogy a tanító néni hozzáállása nagyon sokat számított már az előkészítőn is, mert már az első alkalommal nagyon pátyolgatta a kislányomat, akiről ugye tudta, hogy hozzá szeretnénk járatni majd. Tényleg pár alkalom után érte el, hogy olyan dolgokat megcsinál, amit korábban egyáltalán nem volt hajlandó, és itthon is emlegeti pl. színezés közben, hogy a tanító néni így magyarázta.
Szóval tudom, hogy nem olyan fekete és fehér a helyzet. Én azt hiszem, az is sokat számított, hogy a vezetéshez eleve úgy mentem oda, hogy már beszéltem a tanító nénivel és mondtam, hogy ő előzetesen igent mondott, vagyis hogy ha minden jól megy, akkor bevállalja. Furcsa is volt, mert azt tapasztaltam, hogy az igazgató azonnal elkezdte ezerrel dicsérni a tanítónőt, hogy igen, tényleg nagyon jó az integrációban, mintha rá akart volna beszélni, pedig addigra már döntöttünk, hogy őt fogjuk választani.
(A másik - helyi - iskolában például egyáltalán nem lehet tanító nénit választani, nekem pl. ez sem tetszik! A tanítók választhatnak maguknak néhány gyereket, a többit az igazgató osztja szét!)

Egyébként még annyit, hogy kb. fél évvel ezelőtt teljesen kétségbeesetten érdeklődtem egy másik fórumon, hogy hogy fogunk mi iskolát találni. Akkor egy vidéki tanítónő írt nekem privátban, és ő javasolta, hogy ne iskolát, hanem pedagógust válasszunk, mert az ő osztályában is van aspi gyerek és nagyon szépen sikerült integrálnia. Én akkor csak legyintettem, hogy na persze, mert az úgy megy, hogy csak simán választanuk egy pedagógust és akkor minden rendben lesz... de azt kell mondanom, hogy teljesen igaza volt!