Ja és még valami ehhez. Történetesen úgy derült ki ez a dolog, hogy felvettek egy aspit, hogy akinek az osztályába került, azt a tanítónőt ismerjük. Ő először nagyon félt ettől a feladattól, lévén semmi tapasztalata nincs Aspergeresekkel. De elkezdett tudatosan készülni rá, vagyis elolvasott egy csomó szakirodalmat és már jó előre (vagy fél évvel korábban) elkezdett találkozgatni a kisfiúval. Mindent elmagyarázott neki előre, hogy mi hogy lesz az iskolában, és már az évnyitóra is úgy ment a gyerek, hogy pontosan tudta, mi fog történni majd. Ez nagyon bevált, mert szeptemberre már a kisfiú nagyon ragaszkodott a tanító nénijéhez, állítólag előfordul, hogy jobban hallgat rá, mint a szüleire.
Ennek alapján ugyanezt próbáljuk mi is tudatosan követni, ezért van az, hogy a tanítónő vállalta, hogy külön (a szabadidejében) ismerkedik a lányommal, beszélget vele, ismerkedik vele. A lányomnak pl. óriási élmény volt, hogy már tudja, hogy mi az a tanári, és ilyen fontos iskolai dolgokat.

Én tisztában vagyok azzal, hogy 100-ból egy ilyen pedagógus van! De akkor meg kell keresni azt az egyet, mert ő lesz az, aki sikeresen tudja integrálni a gyereket - a többit meg el kell felejteni!