Téma: Problémák az oviban, iskolában

Nem tudom, hogy megy az autiknak az integráció, de más SNI-ről tudok.
Nagyobbik fiam diszes, hiper alsóban még úgy ahogy figyelembe vette a tanító néni (Dolgozatát írhatta a szünetben is tovább, de a hibaszám az ugyan annyi volt. Megírta a nyelvtant tökéletes dj, tt,ts csak az ékezetek miatt mindig vesztette a pontokat.) Később kérték mentesem fel a nyelv alól. Nem tettem meg azt mondtam, majd félévkor meglátjuk, hogy áll. Emelt szinten fejezte be a nyolcadikot. Sajnos az osztályból mindig kilógott, mert lassabban jutott a feladatok végére. Felsőben már nem volt plusz idő, mert a sok tanár nem foglalkozott vele. Még az oszt. főnök magyar tanára se.
Utálta az olyan mondatokat:-Tegye fel a kezét aki a leggyorsabban készül el!
Túl éltük, de megszenvedtük. Azt hiszem Edina írta az integráció-szegregációban, hogy az autik a felsőben kiesnek. Szerintem ez tökéletesen így van. Tisztelet a kivételnek!

Az én fiam aspergeres, egy éve jár egy nem integráló normál oviba. Tudják, hogy mi a helyzet vele.
Itthon is játszotta a kergetőzőset, apa volt a héja és a kiscsibéknek (ő és a húga) be kellett szaladni a házba (ágy). Egyedül is remekül elszórakozott, hogy kiáltotta árvíz és bevetődött a kiságyba, meg a tűznél is csinált valamit, lehet akkor is csak beugrott.
Szerette ezeket a játékokat. Ő nagyon szeret amúgy is oviba járni, tornaórákat imádja különösen. Ott meg azt is játszották, hogy ők a kisautók, és parkoljanak jobbra vagy balra. Most már ő is kezdi a szerepjáékokat, azt játszák a húgával,hogy ő a beteg s meg kell gyógyítani. Vagy a vonataival játszik el szituációkat.
Kiscsoportban semmi feladat sem kötelező, ha van kedve beáll, ha nincs csinálhat mást. Kivéve a tornaóra a tornateremben, ott csinálni kell, amit a többiek. De a tsmt torna után ezt ügyesen csinálta is.
Szeret festeni, ragasztani, most már gyurmázott is.
Amikor elkezdte, alig beszélt, nem is válaszolt, csak hosszas erőltetés után. Az óvónők sem gondolták volna, hogy egy hét alat milyen rengeteget fejlődött. Megszokta a szabályokat, látta a többi gyerek viselkedését, beszédesebb is lett. Most miérteket is kérdez már, végighallgatja a meséket. Sőt belekérdez, követi. Egyre többet néz a szemembe is. Fejlődik.
Mondom ő jó szinten lévő aspergeres, nekünk csak jó származik az oviból. Bár voltak fenntatásaim nekem is, voltak nehéz napjaink is, mikor változtattak a berendezésen mondjuk. Három napig nem volt egyszerű, viszont azóta sokkal rugalmasabban kezeli ezt a dolgot. Mintha belátta volna, hogy megy az élet azután is, hogy arrébb raktuk a padot. Vagy most, hogy új kerítést építünk. Lehet ezt egy szegregált csoportban sose kellett volna átélnie. Megúsztunk volna néhány őrületes kiborulást. De akkor is szembesült volna az élet valamely más területén ilyen változással. Nekem azt mondták legalábbis a többiek, hogy muszáj neki is néha alkalmazkodnia, és ez igaz is.
De nagyon elkalandoztam. A lényeg hogy ha már integrálható, akkor jó állapotban van, és fejlődni fog. Lehet később a suloi nehezebb lesz, de a kicsik ilyenkor még elfogadóbbak, én nem tudok olyanról, hogy bántották volna, vagy ilyesmi. Meg az óvónők is úgy álltak hozzá, ha kérdezték a gyerekek, hogy Latka miért kiabál pl, "mert ő még nem tanulta meg, hogy csendben kell lenni az asztalnál, majd később megtanulja ő is. " Nekem tetszett ez a hozzáállás. Vagy most az új udvar határait úgy mutatták meg neki, hogy minden bokorrés előtt megálltak és elmondták: itt sem mehetsz ki. És bentmaradt!
A iskolától azért én is tartok... Főleg ha egész napos oktatás lesz.

A fiad tényleg enyhén érintett. Én úgy érzem, hogy az enyém is enyhe, de ezt elsősorban azért gondolom, mert nincsenek viselkedésproblémái. De nekünk ez a masszív beszédfejlődési késés nagyon megnehezíti a dolgunkat. Nekem minden ilyen feladatot vizuálisan meg kell segítenem, hogy meg tudja csinálni, de ha csinálja, akkor is nagyon zavarja, hogy körülötte gyerekek kavarognak.
Ez, hogy beállhat a játékba, ez nálunk nem működik. Vagy van feladat, vagy nincs. Napirend szerint haladunk.
Ő eddig is integrálható volt, nekem afelől vannak kétségeim, hogy az ún. NT-k a csoportban integrálhatók-e... És hogy az óvónők feljönnek-e a megértés azon szintjére, hogy ne legyen minden nap kínszenvedés mindent elmagyarázni.
Ez egy jó példa, ez a kimenés. A fiam nagyon jól tudja, hogy nem szabad kimenni a játszótérről. Nem is szokott. Csakhogy a minap fogta magát, és fogócska közben kiment mégis. Ugyanis pisilnie kellett, és mi azt nem szoktunk a játszótéren, ha egy mód van rá. Nagy szerencse, hogy nem forgalmas környéken voltunk! Én meg megtanultam repülni.
Külön szabályt kell rá csinálnom, hogy "akkor sem szabad kimenni, ha wc-re kell menni, hanem szólj". Mert ebből elmondva nem sokat ért.
Az egész napos oktatás alól (is) van kiskapu. Élni kell vele.

Én egy kicsit később kapcsolódtam a fórumokhoz, így nem tudom, hány éves a kisfiad. Milyen diagnózisotok van? A hozzászólásodból most úgy értettem, hogy még nem ovis...
Egy nem integráló oviban nincs igazi napirend. 9-ig reggeli, aztán foglalkozás, majd udvar. utána kézmosás, ebéd, fogmosás, hazamenetel. Itt értettem úgy, hogy ha nem akar, nem kell rajzolnia, vagy körtáncot járnia...
Ezt nem értem, hogy az óvónők feljönnek-e valamilyen szintre. Vagy inkább nemakarom azt érteni mögé, amit ez a mondat sugall. Ezek a nők diplomás emberek. Még sosem találkoztak ilyen gyerekkel, mint az enyém. Emlékezz vissza, a diagnózisotok előtt te mennyit tudtál az autizmusról? Ha akkor a gondjaidrta bíztak volna egy ilyen kisgyereket, a legjobb szándékod ellenére is lehet nem jól közelkítettél volna hozzá. De ha kapsz egy kódfejtő könyvet, akkor már könnyebb. Én ezt a segítséget próbálom megadni a mi óvónőinknek, akik mindenért hálásak, mert látják, hogy én is együttműködök velük, és ők is szeretnének megoldást a problémákra. Csakhogy az én fiam mellett még nekik figyelni kell másik 22 gyerekre is! Akik ugyanúgy jogosan igéylenek minden figyelmet.
Azt hiszem néha fontos, hogy mások szemszögéből is lássuk a dolgokat.
Az én ötévesem sem értené ezt a pisilős dolgot. Mi szerencsére kisvárosban élünk, földutcában, így én lazábban is veszem ezeket. De szerintem ilyen bonyolultat még nem értene vizuális segédeszközökkel sem.
Most megyek fürdetni. Bocs, ha kicsit élesen fogalmaztam, de a mi ovis helyzetünkben fontos, hogy több oldalról is nézzem a dolgokat. Így mindenkinek egyszerűbb.

4 éves a fiam, lassan 4,5. Igazából ahány helyen voltunk, annyiféle diagnózisunk van, gyerekkori autizmus, nonpervazív fejlődési zavar, stb., amit ebben el lehet képzelni, az megvan, ha kérném, azt írnák rá, hogy aspi, de teljesen mindegy mi van a papíron, ő egyszerűen auti. Épértelmű, és már beszél is, tehát integrálható, jártunk is félévet magánoviba. (Ennek a történetét anno a hoxán leírtam.)
Ez is egy napirend, ez simán napirendi kártyával követhető, csak annyi a lényeg, hogy reggel ki tudjam rakni, hogy aznap rajzolnak és tornáznak, vagy gyurmáznak és körtáncolnak. Azt nem tudom kirakni, hogy vagy-vagy, és azt sem, hogy választhat, hogy körtánc, vagy elmegy a sarokba kisautózni. Vagy feladat van, vagy szabadjáték a napirendi kártyán. Ha a feladat akkor épp a körtánc, de azt nem akarja, akkor más feladatot kell neki adni. Ehhez mindenképp kell asszisztens.
Korántsem akarom őket leszólni. Én, mikor rájöttem, hogy a gyerek autista, nem tudtam az autizmusról semmit, csak a tünetek alapján rákerestem a neten, és megtaláltam. (A diagnóziskor ezért már nagyon képben voltam, addigra már 1,5 éve benne éltem.) Én is diplomás vagyok, nagyon jó az empátiás készségem, elolvastam az összes szakirodalmat, 0-24-ben a gyerekkel vagyok, és 1 évembe telt, mire belejöttem, pedig elmentem a szülőképzésre, néztem a gyógypedagógusunkat, ahogy dolgozik a gyerekkel, stb. Az én rokonságom többsége szintén diplomás, átadtam minden szakirodalmat, filmeket, és semmilyen szinten nem értik az egészet, a legnagyobb jóindulat mellett!
Hogy várhatnám el egy óvónőtől, akinek ahogy mondod, még 22 gyerekre vigyáznia kell, ezenbelül még egy diagnózis nélküli sajátos nevelési igényű, egész napra bent hagyott kislányra, hogy az én gyerekemnek azt a fajta segítséget megadja, ami egy komplett embert megkövetel? Ellenben az asszisztensért meg kell másznom az üveghegyet és le kell győznöm a hétfejű képviselői testületet. Ráadásul az alapvető gond ezzel az, hogy a kerületben van még több integráló ovi, ott már van asszisztens, és az óvónők voltak képzésen is. Csak épp mi oda nem fértünk be, mert nem vagyunk körzetesek. Úgyhogy itt rajtunk fogják megtanulni az autizmust, ahelyett, hogy akkor elmentek volna képzésre, mikor bevállalták, hogy integráló ovi lesznek.
Tehát egy szó, mint száz, nem nagyon bízom benne, hogy nem lesz mindennapos szenvedés elmagyarázni a dolgokat. (A Theo Peeters Autizmus könyvet átadtam, 3 filmet átadtam (semmi eredményét nem látom), írtam az óvónőknek "használati utasítást" a gyerekről, beviszek gyógypedagógust, javasolni fogom a Vadaskertes tréninget, de ha nekem 1 évig tartott a megértés, akkor nekik se lesz kevesebb.)

A vagy vagy-ot is ki tudod rakni napirendben, csak ilyenkor kiteszel egy választás napirendi kártyát, és ehhez tartozik egy választási tábla oldalt a napirend mellé, ahova képekkel fel lehet tenni a körtánc, rajz, stb... (a kutatónak, korainak ne meséld el). Persze csak akkor ha tényleg választás, és nem majd kitaláljuk melyik lesz.

www.pecsproducts.com/catalog/popup_image.php?pID=53
Elég kicsi a kép, nem tudom mennyi látszik belőle, de itt van két választási tábla is oldalt a napirend mellett.

Ehhez persze kellene az ovi közreműködése, a gond ott van, én sok év alatt oda nem jutottam el, a szakemberek, gyógypedagógusok (intézményvezetők!) értsék, erre miért van szükség.

Itt jobban látszik a dolog:

www.spectronicsinoz.com/product/pecs-schedule-board-kit

Valami hasonlóval választ magának játékot a szabadidőben a Kutatónál. Nem teljesen azonos, ott nincs választáskártya. Jó az ötlet, köszi! Igen, ez már tényleg olyan komplex, hogy asszisztens nélkül nem működhet. De azzal viszont jó, csak kérdés, hogy egy oviban ez a választás mennyire lesz az ő választása. Mert egyelőre a választás az, hogy jössz-e körtáncolni, vagy csinálsz amit akarsz, de később, mikor a nagyok arról döntenek, hogy körtánc vagy fogócska, akkor nem ő fogja eldönteni, melyik jön, hanem csak vagy ez lesz, vagy az, majd meglátjuk.

Nem olvastam a hoxán a történetedet, lehet előkeresem, ha lesz időm.
Nincs két egyforma autista, így igazából nem tudom megítélni, hogy nálatok mi a helyzet. Mi nem használunk naoirendet, csak ha valami újat akarok bevezetni, vagy valami sorrendjét nagyon nem érti. Ő enélkül is könnyen vált tevékenységet, az oviban azt mondták jól megy neki a napirend betartása kártyák nélkül is. Biztosan jobban menne a dolog vizuális segítséggel, talán több mindenben részt tudna venni. Lehet megbeszélek ez ügyben egy fogadóórát, mert most hogy le akarom írni, mi történik vele egy nap, nem is tudom pontosan.
No szóval nálunk nem fognak kártyákat használni. De ez nem is egy integráló ovi. Most futottam én is pár kört a gyógy/fejlesztő pedagógus után, de lepattintottak az önkormányzatnál. Mivel nem integráló az ovi, nem köteleek biztosítani, márpedig az alapítóokiratot nem fogják megváltoztatni. Adnak utiköltséget, hogy vigyem fejlesztésre. Meg ha írok kérelmet, akkor támogatásként adnak pénzt az órákra is, de ezt csak "segélyként". Én nem kezdtem el kiharcolni az integráló kitételt, mert minek. Mire elérem, a fiam iskolás lesz.
A megértés dolog... Lehet nem értik meg. De ennek ellenére a gyerek jól működik. Fejlődik, amit szeretne csinálni abban részt vesz, tegnap este BESZÉLGETTÜNK!!! Elmesélte, kivel mit játszott, meg mit talált viccesenek. Nem gondoltam volna, hogy ide eljutunk...
Nálunk a férjem sem érti a dolgot. Ő homokba dugta a fejét, egy könyvet vagy filmet se hajlandó megnézni. Azt mondta egyik sem a mi fiunkról szól, majd megtanulja őt kezelni magától, nem filmekből. És mégis, a fiam imádja. ))Nem kell érteni, hogy mirét zavarja, ha odébb teszünk valamit, mint ő elképzeli, ha el tudja mondani, hogy tegyük vissza.
A lényeg, hogy szeretnélek megnyugtatni, hogy ha jó állapotban van és kommunikál valamilyen szinten, ha empatikus és segítőkész környezetbe kerül, akkor bízni kell az óvónőkben. Mert egyszer muszáj kiengedni a gyereket a világba. És ahogy mondani szoktam, sajnos nincs rájuk írva, hogy autista, és nincs melléjük egy kivonatos használati utasítás. És ne csak az óvónőkben, de a gyerekben is bízni kell. Lehet többet is elbír, mint gondolnánk! Az én fiam legalábbis néha meglep engem.

Itthon mi is csak akkor használjuk a napirendet, ha jön valaki, vagy mi megyünk szokatlan helyre, vagy valami új dolog van. De nem is ez csak a napirend lényege. Nem csak autizmusban kellene ezt használni az óvodákban, iskolákban, hanem minden gyereknél, mert biztonságot ad. Pl. az én gyerekem majd azt látja rajta az oviban, hogy meg fogja kapni a saját kajáját, senki nem fogja csirkecombbal tömni, hogy ebéd után érte megyek, rajta lesz, ha kiviszi a gyógyped. fejlesztésre, nem fog megijedni, hogy hová viszik és miért. És mellesleg a feladatok és a szabadidő- udvarozás. Nem fogja váratlanul érni.

Ha nálatok ez így működik, segítségek nélkül, az egy szerencse. Ettől függetlenül az önkormányzatnak ez kötelessége lenne.
Annyiban a férjednek igaza van, hogy tényleg nincs két hasonló, viszont az ember nem is azért nézi pl. az akciófilmeket, hogy megtanulja, hogyan kell felrobbantani az autókat és lelődözni a bűnözőket... Hanem csak azért, mert ez érdekli.

A magánovis sztorink után én már nem bízom senkiben.

Kiengedni a világba? Az autisták többsége pszichiátrián vagy autiotthonban éli le a felnőtt életét. Ők hol kerülnek ki a világba? Bízzunk, és legyünk optimisták, de azért érdemes figyelembe venni a tényeket.
Én pont, hogy azt írtam az előző hsz-ben, hogy írtam "használati utasítást". Egyetlen gyereket se lenne szabad oviba engedni "használati utasítás" nélkül.

Hát erről lehet, hogy mások nem így gondolkodnak ám. Nagyon sok auti durván kiborul, ha próbálgatjuk, mennyit bír. (Az enyém spec. nem, de én viszont hajszálpontosan tudom, hogy mi árt és mi használ, mire képes, és mire nem.)

Szia Labolen

Írigylem az optimizmusod , pár éve még nekem is volt .
Melyik boltban lehet venni még ?, nekem totál elfogyott , most , hogy alapítványi suliba járunk 2-osztályba , és szeptemberben 1-én "pofon" vágtak a tények a suliban .Évvégén még teljesen másról volt szó .
És ezért még fizetünk is.
5,5 éve mióta az autizmus útját járjuk , nagyon kevés pozítiv emberi tulajdonságot láttam mikor rólunk volt szó . Pedig mindent elkövettem a cél érdekében amit csak lehetett . A gyerekek , szülök, , óvonő és az ovis gyógyped, hozzá nem értő takarítónőből lett gyermek felügyelő a suliban , szomszédok , mind megérne egy cikket az ujságban . Társadalom és elfogadás címen.Pedig nekem két aspi gyerekem van.

De a legjobb az amikor kijelenti a gyógyped , hogy csak nem képzelem két diplomával nem tudja megoldani ezt a feladatot .Fél év után mikor a gyerek összepakolt az óviban és közölte soha többet ide nem jön mert gonosz az ovónéni és ezt "megfelelő hangerővel" .Akkor elgondolkodott és azt mondta -Na jó bemegyek a Koraiba és megnézek egy auti csoportot , belátom ez speciális terület .
Csak az a baj , hogy addigra a fiam már utálta az óvit , pedig ez volt minden vágya előtte .

De ha van valakinek pozitív élménye sulival és ovival kapcsolatban , írja meg ,mert jó hinni , hogy vannak még elhivatott ,elfogadó ,segítő szándékú emberek. Csak mi vagyunk rossz helyen mindig.

pozitív élmények: Az ovi kezdetén a fiam nem csinálta a kötelező tornát, mindig csak mást akart, ezért plusz ember ment be segíteni ilyenkor, az óvodavezető, mert ő ért rá. És csak annyit mondtak, hogy majd belejön, megszokja. Aztán megköszönték, mikor a tsmt elkezdése után a fiam csinálta a feladatokat, sokat dícsérték nekem.
Most probléma, hogy nem tolja le pisiléshez teljesen a nadrágot. Szóltak, rajzoltunk, mondtam hogy van rajz hivatkozzanak arra. Másnap is csak annyit mondtak, hogy szólnak neki többször, és van hogy megcsinálja, ha meg nem hát lehuzzák neki, hogy nehogy lepisilje nadrágot. semmi szemrehányás. Nálunk nem tömik ebédkor, azt eszik amit akar. Ha valamit megeszik, abból meg adnak neki többször.
Önkorm: egy hétig mindenki a mi dolgunk után kuatkodott, aztán azt mondták sajnos sem keretük, sek kötelezettésgük nincs a fejlesztésünkhöz (nem integráló az ovi), de van keretük erre, adjak be kérvényt és kapunk támogatást a fejlesztéshez. Nem pont ezt akartam, de emberségesek voltak ,sajnos a realitás az, hogy nincs erre keret az oviban.
Ismerős szülők: mindenki, aki tudja mi van velünk az segít. Szólnak, ha kimegy a játszótérről amíg én pakolok össze, elnézőek vele, én még rosszat nem kaptam, ha tudták mi van vele. Tény, hogy ismeretlenek néha megszólnak, de ritkán. És nem tudnak semmit rólunk. Nem is látjuk őket többé.
Lehet én naiv vagyok, de bízok a fiamban. Én mint neurotipikus gyerek sem voltam egyszerű helyzetben, én is kevés emberrel értettem meg magam, az osztályfőnökkel állandóan vitáztunk és az igazgatónő is megmondta nem lesz belőlem semmi, mert túl nyílt az arcjátékom, mindenki leolvassa, ha valami nem tetszik. Aztán mégis lett belőlem valami.
Lehet még az elején vagyunk az útnak, és emiatt. Lehet még csak 5 éves a fiam és emiatt. Lehet a suli nehezebb lesz. De én bizakodok még.

www.psychforums.com/asperger-syndrome

ezt a linket érdemes megnézni. itt asperger szindrómások fórumoznak, felnőttek, családosak. 11 éves gyerek is. Nincs velük semmi különös gond, leírják, hogy még mindig csak 4 féle ételt esznek, hogy csak egyféle úton mennek haza, és kizökkenti őket néhány dolog, de már nem tombolnak érte. Ja és hogy nem értik a feleségük/barátnőjük reakcióit. Ha valaki megnyugtatást keres és aspergeres a gyereke, annak tényleg csak ajánlani tudom.
És hogy a többség otthonban lakik? Oké, de biztos nem aspergeres diagnózissal. Mert azért vannak szintbeli eltérések. És én biztos vagyok benne, hogy a fiam normális életet fog élni felnőttkorában. Valami reáltémájú foglalkozása lesz, itt lakik majd talán a közelünkben, de önálló élete lesz. Biztos nehéz lesz addig neki, de túléli. Mint annyian előtte.
Fejlődnek. Egy éve még órákig tombolt, ha valamit elhagytunk. Most csak ismételgeti, hogy majd előkerül, majd megkeresi.
Lehet én túl optimista vagyok, de azért a másik végletebe sem kell elmenni. szerintem. Persze én nem látok bele senki helyzetébe, és csak az asperger területén vagyok ismeretes.

Nagyon széles a spektrum. És nincs választóvonal, hogy autista vagy Asperger. Mindenkinek más területen vannak problémái, és minden probléma különböző súlyosságú. Teljesen egyéni, hogy ki válik be az életben és ki nem. De azt kell mondjam, amit a pszichiáterek, akiknél jártunk: nagy csodák nincsenek, és számítani kell a pubertás alatt a visszaesésre. A Te gyermeked (meg az enyém is) pont abban az életkorban van, amikor a legnagyobb a fejlődés. Ez sajnos később stagnál. Abszolút jósolhatatlan, hogy pl. a kényszeres tünetek erősödnek, vagy gyengülnek.
Én is optimista vagyok, mert muszáj annak lenni, de racionálisan számolok minden lehetőséggel. Mert már ebben az életkorban terveznünk kell a felnőtt életüket, olyannyira nincs Magyarországon szociális háló!
Lehet, hogy megnyugtató aspi fórumokat olvasni, de nem minden aspi olyan kommunikatív, hogy fórumozzon...
Mindenesetre szerencsétek van az ovival, és bízom benne, hogy az iskolával is az lesz, mert más itt már nem működik. Én egy évvel ezelőtt végighívtam egy csomó iskolát, hogy vesznek-e fel Aspergeres gyereket. Ahol felvesznek, ott is az volt a válasz, hogy iratkozzunk várólistára, és "majd meglátják". Valamint több igazgató közölte, hogy az Aspergeres gyerekek felsőtagozatig bírják, az egyik példálózott is, hogy mikor esett ki egy, meg hogy van egy hetedikese, akinek már komoly nehézségei vannak. Persze biztos sokan vannak normál suliban diagnózis nélkül. A többségüknek bizonyára nagyon rossz.

Igazából nem az önkormányzatnak lenne kötelessége, hanem az intézményvezetőknek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb mindig rajtuk múlik. Még akkor is, ha véletlen odakerül egy hozzáértő pedagógus, simán ellehetetlenítik a munkáját (most is tudok egy ilyen sztoriról), de ha van egy olyan intézményvezető, akinek ez fontos, a hozzá nem értő beosztottjai is meg fogják tanulni a módszereket.

Is-is. Itt nálunk úgy tűnik, hogy az óvodavezetők nagyon elhivatottak, segítőkész a mostani ovink vezetője is, és egy másikba is jelentkeztünk, annak a vezetője is rendes volt. Majd ha elkezdtük végre, akkor beszámolok a gyakorlatban szerzett tapasztalataimról. De az iskolaügy egész elképesztően kilátástalan. Felmerülnek bennem kétségek, hogy Európában vagyok-e, vagy valahol egy kínai faluban.

Szia Labolen .

Ez tényleg pozítivan hangzik , és ha tényleg így történik saját szemeddel is látod és tapasztalod , akkor ez egy fantasztikus Óvi.

Az Önkormányzat udvariasan lerázott .Törvényben nem ez van . Köteles az alapitó okiratban megjelőlni egy óvit a településen ahol fogadnak SNI gyerekeket ebben az autizmus is benne van . Ha integráltan oktatható a gyermek fel kell hogy vegyék. Én 2-év küzdelem után értem el , hogy fel vegyék és kapjon maga mellé egy gyógypedagógust .
A kérelem jó ötlet , kérdés mennyit fizetnek .

Iskolában , soha nem a tanulással van gondja az aspiknak .Hanem azzal , hogy csúfolják, lehülyézik, kiközösítik , nem értik őket se a tanárok se a gyerekek .Felső tagozatban ez még durvább és sokkal több nehézség jön , amit segítség nélkül nem tudnak leküzdeni . Főleg ha a kommunikációs terület sérült .Folyamatos kudarcot nehezen viselik .Folyamatos segítségre van szükségük .

Kivánom legyen igazad .

Megtervezni a felnőtt életét? MOst? Fogalmam sincs mire lesz és mire nem lesz képes felnőttkorában.
Az ovi nálunk szuper, csak hálás lehetek nekik, hogy minden szaképzettsg nélkül, úgy hogy nem integráló ovi, így állnak hozzánk. És azért gondolom, hogy a gyereknek jó ott, mert szívesen megy oviba. Még sose mondta, hogy anya ma ne.
Igen az önkorm most jól járt ezzel a támogatást adok dologgal, így jóval olcsóbb nekik. De nem kezdem el az ovit kijárni neki, mármint hogy integráló legyen, mert hát két év múlva már iskolás. Majd ott meglátjuk mi lesz. Arra gondoltam talán már most be kéne menni az iskolába érdeklődni, hogy felvennék-e. Ott most még van fejlesztőpedagógus, de ki tudja lesz-e két év múlva. Ahogy a dolgok most kinéznek... (Anyukám tanár, már most ki vannak akadva, sokkal kevesebb bért kapnak mostantól, már akinek még van állása. Szép új világ!)
Amúgy 20ezret kértem az önkorm-tól, ha nem adják meg, amjd újratárgyalom az integráló ügyet, aztán már csak azért is kijárom!
A gyerekek bántásától én is tartok. A gyerekek kegyetlenek. A felnőttek jobban kezelik a dolgokat. De az iskola egy neurotipikusnak is napi harcokkal telik, csak abban bízok, hogy lesz valaki aki majd a védelmébe veszi. Ha kell, "lefizetek" neki egy pár osztálytársat, hogy védjék meg.
De remélem azért itt nálunk nem ilyen durva a helyzet, azért ez itt mégse a dzsumbuj.
És hogy túl optimista vagyok? Muszáj. Muszáj hinnem, hogy minden rendben lesz vele! Mert ha nap mint nap csak aggódnék a jövője miatt, mire odaér nem leszek mellette, hogy segítsem, mert addigra sírba visz a stressz és az ideg! Muszáj hinnem, hogy 10 év múlva fórumozni fog a többi aspergeressel...

AZ biztos , hogy sokat fog még fejlődni .De az alap problémák mindig megmaradnak ezeken kell fejleszteni.Készíteni a felnőttkorra .
pl:a lányomnak nagyon nehéz a beszéd , furán fogalmaz , sok idegen szót használ erre most jelentkezett média szakköre és felvették .Ahelyett , hogy lebeszéltem vólna segítettem megírni a felvételi cikket. Bátorítom mindenben .
Minimálisan volt önálló . Mivel az öccsét 40km.-re kell suliba vinni ezért ,/nagyon pánikban voltam de nincs segítségünk/
11 évesen egyedül kellet reggel elkészülnie .6,30-tól 16,00-ig egyedül volt illetve van itthon .Minden ami nehézséget okozott neki megcsináltam vizuális segítségekkel és egy év után már rutinból megy , most ott tartunk , hogy saját maga szervezi az életét pontosan ídőre mindent képes előre megtervezni és elvégezni .De ez nem ment vólna , ha nem készitek , mindent el vizuálisan .
Remélem sikerül majd önálló életet élnie és lesz családja .De látom milyen nehezek neki a mindennapok .Most sokat segít neki , hogy olvassa az Életvezetési útmutatót aspergereseknek .
Megtervezte pontosan a következő 10-15 -évet az életében

Tudom, hogy lesznek problémái. Tudom, hogy kommunikációs, szociális téren tanulnia kell, hogy eligazodjon. De azért te is belátod, hogy emiatt nem kell intézetbe mennie! Normális élete lesz, csak kissé bogaras marad, meg különc, mármint a külvilág így fogja látni. Ő meg megküzd majd a nehézségekkel. Nem állítottam sose, hogy meg fog gyógyulni. Csak hogy normális élete lesz, és képes lesz az önellátásra. Felnőtt korában. Addig meg segítem, tanítom ahol kell. Most pl azt tanítottam, hogy ha valaki sír, akit ismer, menjen oda símogassa meg. Most már nagyon aranyosan vígasztal.
Nem állítom, hogy egyszerű minderre megtanítani.
Nagylányod nagyon ügyes, ha már így eligazodik az életben! És ebben nagy érdemed van, gratulálok. Látod ezért jó az ilyen példákat látni, mert akkor nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy nálunk is minden rendben lesz.