Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Köszönöm mindenkinek a biztatást. Most abban maradtam magammal, hogy itthon kicsit lazábbra vesszük a dolgokat, és az oviban megmondom, hogy várjanak egy kisit, a gyerek nagyon új helyzetben van, de muszáj csinálni a fejlesztést.
Iskolaügyben: megnézem a Laborcot, itthonival kapcsolatban pedig megpróbáljuk megint elérni az asszisztenst. Ha már úgysem ők finanszírozzák januártól, akkor akár fel is vehetnék... Ehhez megkeresem a másik érintett szülőt, aki még mindig nem keresett meg engem. Hátha ők is ide jönnének, akkor már ketten kérhetnénk. Tavaszig várunk, ha akkor a gyerek jó passzban van, akkor beiratkozunk ide, legfeljebb évközben átmegyünk alapítványiba, ha minden borul.

Ha meg tavaszra sem meggyőző a viselkedése, akkor lehet egyből alapítványiban kezdünk. Aztán legfeljebb egy év múlva újra megpróbáljuk itt. A lényeg, hogy halasztom egy kicsit még a dolgot, csak rákérdezek az alapítványiban, hogy mehetünk-e évközben, ha esetleg nagy a baj.
Andesz: Mindig ámulatba ejt, amit írsz M-ről. Az én fiam nem érti még csak azt se, miért nem szabad verekedni. Mostanában minden szabályra rákérdez, hogy azt épp miért szabd, vagy nem szabad. Miért kell feladatozni, barkácsolni az oviban, miért nem szabd levenni a pulcsit, harapni, elfutkosni... Ez mondjuk jó, talán ha érti a hátterét, idővel be is tartja majd... Legalábbis ebben bízom.
Kimni: ilyen hisztiket az én lányom minden percben tud produkálni, szerintem ez teljesen rendben van.

Vagy a lányommal is gond van!

A várva várt apukán nagyon nehéz lehet osztozni! Nálunk szegény férjem, (pedig ő itthon van), sokszor egyszerre két gyereket cipel, mert nálunk sem osztozik senki rajta.

Ilyenkor gondolj arra, hogy mennyire szereti, és mennyire hiányzik neki a férjed. Ha nekem menne ki a férjem egy hónapra messze, én is ott tülekednék a gyerekek között, hogy most akkor engem cipelj!

Viccet félretéve, remélem jól sikerült a hétvégétek, és mindenki feltöltődve néz a z újabb külön töltött hónap elé.
Champ: zseniális a fiad! És mindezt magától!

Jó lenne tényleg elkezdeni az angolt, nehogy aztán idővel elkopjon ez az érdeklődés, és akkor nehezebben tanulna meg esetleg. Mert ha tanítás nélkül így fejlődik, akkor most nem lenne gondja a dologgal.
Tomger: igen, nálunk is furán beszél a gyerek. Régebben többször is előfordult, hogy a szóvéget lassítva tette oda, mint aki gondolkodik a ragozáson. Ma már ez ritkább. Van hogy dallamosan beszél, de sokszor egy hangszínnel mond el egy mondatot. Majd jobban figyelek most erre... A lényeg, hogy feltűnő, csak én már megszoktam. Én ezzel most nem foglalkozok, még annyi gond van nála is a beszéddel, hogy ez a legutolsó, amit majd javítunk. De ezt is szerintem már csak akkor, mikor tudatosul neki, hogy ez hiányosság nála. Most még úgy veszem észre a múltidő is gond neki. Néha, ha kérdezek valamit régebbről, nem érti, hogy azt mikorra kérdezem. Nem tudom leírni, de néha bevillan, hogy ezt nem érti.
A jövőidő már megy. Mai mondata: ha felnőtt leszek apa 42-es papucsát fogom hordani, és raktáros leszek.

Aztán megbeszéltük, hogyha felnőtt lesz, akkor veszek neki egy új papucsot, mert apáé addigra tönkremegy.

Amúgy a fejlesztésnek egy határozott hozadéka: ma mindenkihez odament, és próbált hívni minket autózni. Még az öccsét is invitálta, pedig vele nem szeret játszani nagyon, mert ő még kicsi, és csak rombol, meg dobál. Még azt is mondta: légyszi-légyszi-légyszi.
És megpróbálok megint pozitív gondolatokkal eltelni. Eddig azt vártam, hogy hat éves legyen, mert majd mennyit fejlődik akkor hirtelen. Most azt várom, hogy 9 éves legyen, mert addigra minden tök jó lesz, és nem lesznek durva viselkedésproblémái, és jobban belátja a hiányosságait, és akkor könnyebb lesz azokat fejleszteni. Azt hiszem mindig kell valami, amire várok, és addig is türelmesebben fejlesztgetem megint. Vagy csak türelmesebben elviselem a problémás dolgait.

És ha mégsem lesz minden tiszta hawaii, akkor majd kitűzök egy további kort, amire várok...