Jaj már tényleg nem tudom mi legyen.

Annyi biztos, hogy most itthon lazábbra vettem a dolgokat. Próbálok én sem nagyon ideges lenni. Nem feladatoztunk ma, de kérdeztem, hogy szeretné-e ha lerajzolnám neki a napját, és azt kérte, így az volt. Társasozni is volt kedve. De semmi más, mondtam is neki, hogy ez most nem feladat. De a apját muszáj feldolgozni, mert ő is érzi, hogy ma sokat voltak idegesek rá. És hát a szokásos probléma, ami engem is zavar, hogyha épp leszidják, akkor vihorászik. Az óvónő szerint határozottan kárörvendően.

Aztán én hiába mondom, hogy ez nem kárörvendés, hanem szerinte vicces az óvónéni, ha egyszer tényleg úgy jön le még nekem is, hogy rajtam röhög. Az egy dolog, hogy másképpen, de röhög.
Így ezt most lerajzoltuk. Majd idővel lesz egy ilyen oldalunk is. Mikor nevethetek, mikor nem. Ez nem szabály, csak legalább értené, hogy mitől lesznek rá még idegesebbek.

Az ovitól nem kérhetem, hogy ne zaklassák a szabályaikkal. Azért szalad ki, mert el akar menni a város másik végében lévő oviba. Ha nem mennének utána, elmenne. A mese alatt eddig sem volt csendben, de most az unokatesóját zavarja folyamatosan. Nem hagyhatják, hogy a viselkedése miatt másnak legyen gondja.
A lényeg, hogy én tudok rajta lazítani, legfeljebb tényleg itthon tartom egy pár napig. Ezt még kigondolom.
Lehet beviszem csak logopédiára, mert az most kezdődik a héten. De utána hazahozom. Fene se tudja.