Labolen, a magnéziumot mi is szedjük külön, meg van valamennyi a multivitaminban is. Bár az utolsó előtti szülőtréningen P.Cs. kicsit megijesztett, mert azt mondta, hogy vigyázni kell a mg-mal, mert egy jó darabig nem enged más vitaminokat felszívódni. Ergo, reggel egyik fajta, este másik, vagy valami ilyesmi volt a vége. Mi most egyszerre szedjük, de rákérdezek egy orvosnál is, neki mi a véleménye. Én is szedem, a B-vitaminokkal együtt, kis idegerősítőként

, meg a lábaim néha görcsölnek, arra is jó. A dm-ben nagy dózisú és kiszerelésű van jó árban.
Bundáskenyér,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Képzeljétek, H. elkezdett intenzíven motorozni. Ez mondjuk 4 évesen kicsit furán hangozhat, más ekkor már átáll biciklire, de mi nagyon örülünk, hogy megy vele, nem is akárhogy, már esett is kicsit, annyira hajtotta

.
Pénteken voltunk TSMT-n, és végre feltűnően érzékenyedett a gyerek. A terapeuta mondta, hogy ez elég hosszú idő volt, fél év, előbb szokott látszódni a hatás, pl. már mozgott a szeme forgatás után, nem akart annyit ugrálni a nagylabdán, becsukta a szemét fejjel lefelé lógatáskor stb. Úgyhogy újult erővel folytatjuk a következő gyakorlatsorral.
Most, hogy többen írtatok a suliról, eszembe jutott, hogy nekem még az az aggályom is elég erős, hogy nehogy kis bohócot csináljanak H.-ból. Most még fel sem fogja, ha kicsúfolják, legalábbis látszatra. Bár, mondta egyszer a korábbi ovijáról, hogy nem szeretik a gyerekek. Pedig tényleg segítették, ha kellett, de azért csak volt egy-két szurka-piszka.
Most néhány napja meg jöttünk haza sétából, a lépcsőháznál találkoztunk egy ismerős kislánnyal, akivel egy csoportba jártak a régi oviban. A kislány csípőre tett kézzel, kaján mosollyal mondta, hogy "Hallom, H., hogy az új oviban is bepisiltél!" Ez nem igaz egyébként, de ha az is lenne... Tudom, hogy csak gyerek, de akkor is megdöbbentett kissé és

. Mi lesz később, ha már oviban ez megy? Egy másik kisgyerek is ott volt a régi csoportból, kérdezte H.-t, mikor megy oviba, erre a kislány anyukája elég hangosan, hogy "Nem hallottad,mit mondott az óvó néni? Nem jár már ide."
Nem tudom, mit is mondhatott az óvó néni, de ahogy elnéztem anno, nem vérzett a szíve a gyerekért. Nem úgy a dadus, a kisfiam ma alvás előtt az ágyban is emlegette. Nagyon szerették egymást, őt nagyon-nagyon sajnálom.