Téma: Autizmus mindennapok

Mi is megfigyeltük Levinél azt, hogy amikor visszavonul a kis világába, vizsgálgatja az autói kerekét és babrál velük – azt hihetnénk, hogy megszűnt számára a külvilág – de voltaképpen teljesen képben van, hallja és látja a körülötte zajló eseményeket. Ilyenkor váratlanul megszólal és kommentálja a férjemmel folytatott társalgás egy adott részét.

Habár maximálisan "asszisztenspárti " vagyok ,de osztanom kell Dreamer vélenyét is ... Az feltétlenül igaz ,hogy az autista gyerekek nem csak úgy vagyogatnak a csoportban ,nem csak a világukban élnek ,hanem beengedik a külvilág eseményeit . Marcell 3 évesen ,amikor elkezdte az ovit,olyan volt ,mint egy kis Maugli . ( Bocs a hasonlatért ,de kb . tényleg így volt ). Szökdösött a csoportból ,nem tartotta be a szabályokat ,csípett ,karmolt ,ha nem tetszett neki valami . A gyerekekkel szinte semmit nem beszélt ,a kedvenc óvó nénije nyakában csüngött egész nap ,a foglalkozásokba nem ,vagy alig lehetett bevonni . Ugyanakkor kívülről tudta a verseket ,mondókákat ,énekeket . Tudta ki mit csinált aznap ,mit játszott ,ki miért hiányzott ,ilyesmik .Figyelt . Ezért már megérte bent lennie ,ha úgy vesszük :)Most már hat éves , most új oviba jár (3.napja ). Nem könnyű neki ,de az óvónők eddig egyáltalán nem panaszkodtak . Hát ,reméljük ez lesz a gyakoribb verzió. Most már be tud tartani szabályokat(és akarja is betartani a csoport szabályait ),mindig kérdez a z óvónőktől ,ha valamit nem ért .Persze,itthon el kell mesélni a rossz verziót is ,amikor Marcika rossz volt ,és el is kell játszani (ez a tipikus ,amit nem szabad a valóságban ,azt a játékban ,mesében igen Nagyon figyeli a gyerekeket. Elfogadja a z irányításukat ,segítségüket .Egy kisfiúval el is ment játszani ,de aztán hamar kiszállt .... Na ,igen itt kéne asszisztens .Mivel ,ez valószínű nem lesz megoldható (bár még nem adom fel ),lazán ki merem jelenteni ,hogy egy rugalmas ,elfogadó közegben ,ahol a pedagógusok ,ha nem is ismerik a problémát,de nyitottak a megismerésre :együttműködnek a szülőkkel ,akár eljárnak a szülőtréningre ,tartják a kapcsolatot a fejlesztőkkel ,segítik a gyermeket a nehézségeiben ,azon a helyen a kisgyerek tuti jól fogja magát érezni.. Most úgy tűnik ez a hely jó lesz Marcellnak (egyelőre ). Még ,ha nem is lesz asszisztens ,de hajlandóak napirendezni az óvónők ,felvenni a kapcsolatot Marci fejlesztőivel ,és állítólag a társai nagyon segítik Marcellt ,ha nem tud ,nem ért valamit .Úgyhogy kitartás azoknak ,akiknek a gyereke most kezdte az ovit ,idővel ,ha jól kezelik az óvónők a problémákat,és jó a pedagógus-szülő kapcsolat,elfogadják a gyereket a csoportban ,akkor nagyon sok minden rendeződhet ,akár asszisztens nélkül is. Félreértés ne essék ,azért jó lenne az asszisztens..

Dreamer, teljesen gyerekfüggő, hogy mennyit érzékel a környezetéből. Nálunk nem azért nagy szám, hogy összerakta a sínpályát, mert eddig azt nem tudta. Eddig is tudta, csak nem csinálta meg egyedül. Valamiért nem volt rá motivált. A Legózásban meg a az összes többi játékában mostanában elsősorban az a jó és újszerű, hogy önállóan tudja játszani. Persze időnként odahív, hogy csodáljam meg az alkotását.
A túlbiztosításban igazad van. De ez olyan mértékű, hogy nem lehet kivárni. Pl. az én fiamat nagyon érdeklik a popsirázó játékok a plázákban, de nem mert soha beleülni. Mostanra már ki is nőtte és még mindig nem ül bele. Ha erőszakkal beteszem és egy menetet kibír, akkor ezen túllennénk. De nem baj, legalább nem dobáljuk a pénzt ilyen hülyeségre...

Szerintem (de ez csak a privát véleményem szigorúan) a legtöbb auti nagyot fejlődik a kommunikáció és a szocializáció terén is 3-8 éves kora között teljesen magától. Mi meg azt hisszük, valamit nagyon jól csináltunk, pedig csak az idegi érettsége jutott el egy magasabb szintre. Azt hiszem, ezek a kiugrások ennek köszönhetőek. Viszont az egy nagyon fontos dolog, hogy pl. egy nembeszélő kapjon PECS-et, hogy a muszájból beóvodázott 3 éves megkapja azt a segítséget, amivel a benti élete nem egy folyamatos kudarcélmény... Ha az óvónőtől, akkor tőle, ha a dadustól, akkor tőle, a lényeg, hogy segítsék.

Jó lenne, ha minden gyerek megkapná azt a segítséget, amire szüksége van. De mint látjuk ez nincsen így. AZ meg nem megoldás, hogy segítség hiányában visszafogjuk. Vizuális segítség nélkül oviba járni nem jó. Most neki z kényelmetlen. De ha meg emiatt nem megy oviba, akkor az iskolában fog roppant nagyon szívni (már bocs a kifejezésért), szóval a jövője a tét.

Szanya1 beküldte: Ez szerintem is így van! De azért általában kapnak valamilyen segítséget azok is, akiknek nincs papírjuk sem (pl mi ), szóval, ha nem valami förmedvény helyre jár a gyerek, akkor azért meg szokott történni. Persze, van ellenpélda is, de általánosságban ez működik valamilyen szinten.

Dreamer, én is hasonlót akartam írni! Azért bonyi a helyzet, mert hiába az ideális helyzet, abból kell kihozni a maximumot, ami van. Igen, én is pont azt gondolom, hogy az iskola miatt jó, ha megszokja a gyerek azt a közeget. Pl ezért lenne jó, ha 3maci fiát rendesen bevennék és egész nap ott lehetne. Kellenek ezek a közösségi élmények.

Egyébként az én fiam semmit nem figyel meg! 1 évig nem tudta a csoporttársai nevét, szerintem azt sem tudta, melyik fiú és melyik lány. Az óvónéniket megtanulta, de mást nem. (meg a dadust) Soha nem figyeli, mit beszélnek mások, nekünk ez a bajunk vele, minden, ami verbális kommunikáció és nincs hozzá vizuális segítség, az őt nem érdekli, meg sem hallja. Ellenben figyelte, ahogyan játszottak, mert csatlakozni akart (motiváció). Az én fiam soha nem tudott becsatlakozni a felnőttek beszélgetésébe ennyi idősen. Ma is ritkán szól bele, a kicsi meg már 2 évesen egy-egy szófoszlányból kiszedte a neki fontosat és jött és mondta. Annyira érdekes, mennyire mások az autik, hogy van, aki csöndben figyel és mindent tud mindenkiről, de nem tud bekapcsolódni, van, aki meg (fiam pl) nem tud figyelni ilyenekre, de semmi gátlás nincs benne, amikor be akar kapcsolódni a játékba. És mindneki NTnek nézi, amitől kezdek a falra mászni, mert egyre nagyobb a különbség egy NT 6 éves és a fiam között és ebből nagy gond lesz a suliban.

2. nap: Bent voltunk egész délelőtt. Említettem a problémát az ivással. Bevittem egy szopókás tetejű ásványvizes üveget neki, mert nyáron abból szívesebben ivott + bevittem 1 pecs lapot ami tavaly is ott volt a magánoviban hátha azzal jobban meri kérni vizet. (Otthon már nem nagyon használjuk a pecset, legalábis már nem napiszinten) A gond szerintem, hogy nem érzékeli annyira hogy szomjas, miközben viszont az, dehidratálódik. A pisi az ugye sokkal erősebb inger, az jön, wc-re menni kell. Viszont inni most sem kért, én nyomtam a szájába párszor az ivócsőrös ásványvizes üveget és így ivott.
Ettől eltekintve a benti és a kinti játéknál nem volt gond, persze egyedül játszott.
Ebéd: na az viszont szörnyű volt. Nem akart az asztalhoz sem ülni és égtelen sikítozás kezdődött, elkeseredett sírás, sikítozás
Mivel tegnap eljöttünk ebéd előtt, tudtam, hogy muszáj legalább egy picit enni.
Végül az ölemben ülve sok sok sikítozás után kb 10 falatot megevett. Nagyon rossz volt ez a sikítozás a gyerekek is megszeppenve néztek, a dadus néni is húzta a szemöldökét, az ovónénik arcát már nem volt energiám fürkészni. Egy nagyobbacska fiú viszont odajött megsimogatta és mondta, ne sírj!
Régebben nem volt ennyi visítás, sajnos nyáron a beszéd ügyesedésével ez is felszaporodott. Természetesen, ha erőltetünk valamit, amit nem akar.
Végül az ölemben hajlandó volt az asztalnál ülve maradni és elkezdett beszélni a kitett ágyakról. Akkor sikerült egy kanállal a szájába tennem. Aztán mégeggyel, majd már megfogta a kezem hogy adjam.
Szokatlan volt neki ez a gyerekek közt evés, remélem holnap picit könnyebben megy majd.
Bár mondtam az asszisztensnek, hogy szerintem az evéssel lesz a legtöbb gond és ott szüksége lesz Gergőnek a segítségre, mégsem ért át az ebédre.
Ma is én csináltattam a napirendet Gergővel. Ő még nem csinálja egyedül és az hogy ki van téve, az szép és jó, de kártya ide vagy oda nem fog kimenni kezetmosni ha nem kiséri ki valaki...
Holnap már magárahagyom 1 órára a 3-ból a problémamentes időszakban.


Szanya, igazad lehet a gyerek fejlődésével (idegrendszeri érés)kapcsolatban, de kell a fejlesztés egyfolytában, anélkül jóval nehezebben tanulna meg egy csomó mindent.
Hiszen a gyerek nem úgy fejleszti magát mint az NT, valamennyire persze, de az édes kevés...

Dreamer, szerintem senki nem állította, hogy megfelelő segítség nélkül a gyerek ne menjen óvodába (ha valaki így vélekedett volna, akkor elnézést, én nem emlékszem ilyen hozzászólásra)Inkább arról szól ez az egész felvetés szerintem, hogy nem szabad belenyugodni, ha a gyerek nem kapja meg a megfelelő segítséget a pedagógusoktól olyan alapon, hogy majd valahogy kompenzál magától is.
Egyébkén félek, hogy az iskola valamilyen szintent mindenképpen szívás lesz a legtöbb auti gyerek számára, már alapvetően annak is szívás, aki kövérebb, csúnyább, rosszul öltözöttebb,stb. mint a többiek, nemhogy ezeknek a kis marslakóknak. Két aspergeressel is voltam együtt egy közösségben (iskolai osztály/kórus), mind a ketten szinte teljesen elszigeteltek voltak, közben mind a kettő zseni volt . A srácról, aki rövid ideig az osztálytársam volt, ráadásul ki is volt hivatalosan mondva, hogy autista, a gyerekek részéről nem sok empátiára talált - nem mintha elmagyarázták volna nekünk, hogy az autizmus pontosan micsoda. Ő pl. asszisztens nélkül semmire sem jutott a szocializációban; miközben a tanulásban olyannyira nem voltak problémái, hogy sorra nyerte a matekversenyeket.
Ez az elszigetelődés, amiben (én legalább is úgy képzelem) egy képzett asszisztens (vagy nagyon pozitív esetben egy szent őrült ,brutál teherbírású óvónő) nagyon sokat tehet. Sok gyerek ezeket a szociális dolgokat soha nem fogja megtanulni segítség nélkül, a fejlesztésen meg normálisan ezeket nem lehet begyakorolni heti 1-2 alkalom alatt, más auti gyerekekkel. Félek, hogy iskolára már megmerevednek azok a sémák, amivel pl. a fiam közeledik más gyerekek felé, vagy a sok kudarc miatt nem is keresi mások társaságát.

Ágiviki:

Köszönöm szépen, amit leírtál! Asszisztens ugyan nincsen egyáltalán, de hátha meg lehet valósítani ennek az óvónői asszisztenciára optimalizált változatát:)

Tomger!

Eszembe jutottatok, hogy telik majd a második napotok az oviban.
Az ivás nálunk is probléma, pedig a Berard trénig óta nagyon megnyílt a Levi, folyamatosan kommunikál a környezetével, csak mesél, mesél…. Annyira jó!
Viszont a szükségleteit nem tudja még mindig közölni, hogy éhes, szomjas stb... A pisi ingert is sokszor csak akkor jelzi, amikor már a becsurranás határán van.
Már nem emlékszem pontosan hol olvastam erről, de ez is idegrendszeri zavar, hogy nem tudja megfelelően értelmezni a testéből jövő ingereket (éhség, szomjúság).
Mi erre úgy jöttünk rá, hogy nem érzi az éhséget, hogy egyszer a nagy kapkodásban (kistesó születése utáni időszak) elfelejtettük megvacsiztatni. Már a lefekvés előtt voltunk, amikor észbe kaptuk, hogy te jó ég, nem vacsizott. Adtunk neki kaját, benyomott egy fél kalácsot olyan éhes volt.
És után hiába próbáltuk "megtanítani" erre, hogy szóljon ha éhes, szomjas, pisilni kell stb… nem nagyon működik a dolog.
Étkezéssel kapcsolatban kitartás, remélem hamarosan javulni fog a helyzet

Nekünk kb 1 éve jelzi rendesen, hogy éhes, szomjas (ezt kevésbé, keveri az éhséggel). 3 évesen sehol nem voltunk ebben. Az oviban nem ivott. Azért nem száradt ki Mert az ebédhez volt leves mindig, azt megette vagy itatták akkor, meg töltöttek mindenképpen nekik. És reggel itthon ivott. Nem volt ezzel baj, nem lett tőle semmi baja sem, egyszer megtanult szólni, amikor megérett rá. A kicsi sem ivott az oviban tavaly, mert ő pl annyira elvolt a játkokkal, hogy elfelejtette, pedig itthon régóta szól minden ilyesmiért. Szerintem ez sok más gyerekkel is előfordul.
A pisi nálunk sokszor be is csurgott, mire szólt, ugye most is a 6 éves cula éjjel bepisil, így pelusos.

Nekünk ezekre az Ayres volt segítség. Egyértelmű össezefüggés volt az Ayres és ezen területeken észlelhető javulások között. Amikor sokáig nem tudutnk járni, akkor nem történt semmi, amint újra nekifutottunk az Ayres-nek, mindig meglódult 2 héten belül, ilyen körből több is volt az élete során. De a TSMT is hasonló lehet.

Az éhség kifejezése is hasonló volt, mint Sephoráéknál, többször is volt, hogy elfelejtettük megetetni (ja, ennyire béna vagyok), sosem szólt, csak, hogy fáj a hasa. De ezt is csak kb 1.5 éve tudja megmondani, előtte azt sem (3 évesen ezt sem tudta). Ma is sokszor van, hogy mondja, hogy fáj a hasa, majd végiggondolom és rájövök, hogy keveset evett, tuti éhes és lám, tényleg, kaja után semmi baja.

Marcoverde, ha jól értem, de Dreamer, javíts ki, ha nem, azt akarta kihozni Dreamer, hogy az sem jó, ha mindenben segítséget kap egy auti gyerek, pedig a szoros asszisztencia lehet, hogy nem tanítja meg a neki megfelelő önállóságra - nem minden autit nyilván, van, akinek ez kell, de a legtöbb aspinak valszeg nehéz eltalálni a határait, hogy mi az, amihez azért kell a segítség, mert különben rosszul jár hosszú távon és mi az, amihez már el lehet hagyni egy ilyen közösségben, mert a mélyvízben megtanul ezt azt. És mi, szülők, a saját gyerekünknek mindig több segítséget szeretnénk adni, mint amennyi valóban szükséges neki.

Szerintem a nem a szoros asszisztencia problémás voltáról beszélünk , mert szoros asszisztenciát senki kap egy két kivételtől eltekintve, nem is lenne reális erről beszélni. Szerintem látható, hogy mik a nehézségek egy gyereknél, ahhoz viszont- már csak a saját példánkból kiindulva is - elengedhetetlen az asszisztencia. Vagy várjam meg míg a gyerek egyetemista lesz (már ha ennek van vajmi realitása) és akkor a közös érdeklődési terület miatt tud majd beszélgetni hosszabban valakivel? Pont ez az ami, szerintem nem integráció, bedobni egy auti gyereket a normálisak közé, aztán várni, hogy majd kompenzál, eltanulja a helyes stratégiát. A fiam magától soha nem fogja megtanulni, hogy hogyan kell a kortársaival megfelelően kommunikálni, és nem várható el tőle, hogy ezt majd kifejleszti.

Dreamer, nem azt mondom, hogy segítség nélkül abszolút ne járjon. Ebben is sokféle verzió van. Pl. nekünk 3 évesen azt javasolták itt az egyik kerületi integráló oviban, hogy várjunk 1 évet a beóvodázással, mert nagyon kicsi. Nem értettem, hogy mi az, hogy nagyon kicsi, hát nem 3 évesen szokás oviba menni? Viszont mikor tavaly ősszel megláttam a piciket a csoportunkban, megesett rajtuk a szívem... Tényleg annyira kis picikék voltak, elhagyatottnak tűntek. Na persze ez pillanatokon belül javult, hiszen NT gyerekek, gyorsan alkalmazkodtak. Nem hallgattam az óvodavezetőre, beadtam a gyereket magánoviba. Teljességgel feleslegesen. Nem volt rá érett. Ha szép türelmesen kivártam volna azt a plusz 1 évet, sok kellemetlenséget megspóroltam volna magunknak.
Viszont ha a gyerek már óvodaérett (nem a szobatisztaságra gondolok, az alap), akkor én is azt mondom, hogy meg kell próbálni az ovit még akkor is, ha nincs segítség. De előtte mindent meg kell tenni azért, hogy önállóan tudjon napirendezni, mert ahhoz bent semmi segítség nem kell. Ugyanez a PECS-re is igaz (ha nem beszél). Mindössze annyit kell biztosítsanak, hogy meg legyen a PECS könyv. Ha ennyi van, az már egy nagy dolog! De ha eltekintünk a vizuális segítségektől: a legfontosabb dolog a kommunikáció és szocializáció fejlesztése. Ha a gyereket leadja a szülő reggel 7-től du. 5-ig, közben pedig nem fejlesztik, akkor tényleg csak arra lehet építeni, hogy magától mire megy, és nem garantált, hogy meglódul. Ezt nem lehet előre látni. Nagyon fontos egy kis szabotázs, promptolás, szociális helyzetbe hozás, hogy beinduljon a kommunikáció. Egy tehetségesebb óvónőnek szerintem ez kapásból megy, de ezt sem lehet előre látni.

Iskolaügyben Marcoverdével értek egyet. Az iskola minden szinte autinak szívás.

Tomger, ez a sikítozás... Nem irigyellek. Presszionáld egy kicsit holnap az asszisztenst, hogy ebédre igenis menjen át.

A fejlesztésben tökéletesen igazad van! Nem azt akartam mondani, hogy a fejlesztés felesleges! Nem lehet tudni, hogy a gyerek idegrendszere mikor kapcsol nagyobb gyorsaságra és mik a végső határai.

Kimni, a szoros asszisztencia: Mivel a mi asszisztensünk kezdő volt még előző évben, valóban nem érezte eleinte, miben kell segíteni és mikor kell hagyni próbálkozni. Bejött az igazgatónő az első hónap után ellenőrizni, és elmondta, hogy mi nem jó. Hagyja kicsit, hadd önállósuljon. Mivel én nem láttam, hogy pontosan mi zajlik, ezért többször átbeszéltünk mindent, elmondtam, hogy ez és ez nem megy, viszont az meg az menni fog. Aztán összeszoktak, az óvónők is jobban leterhelték az asszisztensünket (egészséges szintig), így pedig pontosan azt a mennyiségű segítséget kapja a gyerek, amennyit kell. Tudom, mázli. De a túl szoros asszisztencia tényleg lehetetlenség, ugyanis ha esetleg nem is jutna más SNI az asszisztensre, kicsik akkor is vannak, akik jönnek hozzá a kis problémáikkal.

evés-ivás: 4 évesen a fiam volt, hogy egész nap két babapiskótát evett csak. Nem szólt, hogy éhes, nem tudtuk eltalálni épp mit enne. Most már mindig szól, hogy éhes, szomjas. Idő kellett hozzá, de már megy.

Tomger: be kell tenni napirendbe, hogy igyon. Vagy átlag kétszer mennek ki közösen a mosdóba kezet mosni pisilni, ez kötelező mindenkinek. Lehetne szólni a dadusnak, vagy óvónőnek, hogy mondják neki, ilyenkor inni kell. Megszokja, és legalább ilyenkor inni fog. Egyedül kiscsoportban a mieink nem mehettek ki, szólni kellett, és kísérték. Középsőben mehet ki egyedül a mosdóba, de akkor is szólni kell.

Ebéd az oviban: mikor mi kezdtünk, nem ismertem a vizuális dolgokat. Első három napban én fogtam a gyereket a kisszékben, ordított, és meg akart harapni. Aztán második héttől az egyik ovónő fogta oda. Aztán megtanulta. Lehet jutalommal, szabályoldalakkal jobban ment volna, de idővel így is megtanulta. Nagyon rossz volt, de más megoldást akkor még nem tudtam. Kitartás, Gergő is megtanulja majd a szabályokat.

Mélyvíz: csak példák, mennyire nem tudja megoldani: egy időben egy nála nagyobb gyerek ráült a fejére, míg a fiam a szőnyegen hevert. Latka azt sem tudta, hogy szólnia kéne, hogy szálljon le róla. Úgy tanítottam, hogy ilyenkor kiabáljon.
másik: bement a terembe, hívta egy kisfiú, hogy van-e kedve horgászosat játszani. Monta, hogy igen. De csak két bot van, neki nem jutott, mert volt már ott egy másik gyerek is. Állt ott, és nem szólt semmit, majd elment. Nem tudta mondani, hogy most én jövök, vagy kérem.
És ez csak két dolog, amit tapasztaltam, mert pont láttam. Mennyi lehet egész nap? És ezeket magától nem tudja megérteni, vagy megtanulni. És erre nem figyel az óvónő 20 másik mellett. Jó, a fejráülésre igen, de megoldást már nem tudott, mert nem tudta, hogy a fiam nem tudja jelezni, hogyha valami gondja van.
Egész máshol tartanánk, ha lenne mellette valaki. De ez csak álom.
És igaz az is, hogy még így is rengeteget fejlődött! Csak lehetne ez jobb is. De a helyzetünkből most ez hozható ki.

A szülők által készített vizuális eszközös cikk Miri két motivációs eszközével bővült!
www.auti.hu/index.php/vizualis-segedeszk...itsegek-oetletadonak

Miri, én még mindig nagyon odavagyok a vizuális eszközeidért

Labolen, kénytelenek vagyunk feldolgozni, hogy a magyar ovis közegben ez a figyelem, amit tapasztalsz és amit más is tapasztal. Tegnap beszélgettem azzal az óvónénivel, aki tavaly decemberben jött hozzánk, mert elment a másik. November elején kaptunk diagnózist, tehát decemberre leült ez az egész, főleg, hgy nem lettünk sni-sek sem. Mire megjött az új óvónő ugye. Akkor már nem volt téma. Szóval, mégha hallotta is a másiktól az ASt, tulajdonképpen nem tudott róla semmit. És most kérdeztem, hogy mit lát a fiamon, milyen problémákkal szembesül az oviban? (azon kívül, hogy mindig bepisil, amikor sikerül elaludnia délután) "Hm... nem látok semmit."
Mennyire figyelhet???? A fiam kizárólag a Tomival játszik, nem bír csatlakozni senki máshoz, pedig tudom, hogy szeretne, tudom, hogy szeretne jobban részt venni az előadásokban, de sosem kap elég teret rá, mert nem tud szólni és nem veszik észre sem (!), kényszeresen nézi a kezét, aztán amikor mesél valamit, nem néz senkinek a szemébe és hátat fordít sokszor (mennyit beszélgethetnek vele? asszem semmit), a mesékből semmit nem fog fel (amikor alvás előtt mesélnek nekik), csak már nagycsoportos és megszokta a szabályokat, amiket betart, így nincs vele gond ebből a szempontból. Más meg miért érdekes az óvónő szemszögéből? És hát az sem számít, hogy tud írni-olvasni, amit a csoportjában csak a barátja tud még, senki más nem, pedig ők a legfiatalabbak, nem használják ki az eszét sem, nem kapnak ennek megfelelő feladatokat sem - ez egy gyerekvigyázó.
Én mégis azt mondom, hogy jót tett neki az ovi. Azaz a közösség. Sokkal jobbat, mintha otthon lett volna.
Lehetne ennél lényegesen jobb, de ilyen körülmények között ez a legtöbb jó, amit el lehet érni.
Labolen, nekünk is voltak ilyen sztorik, mondjuk rá nem ültek, de a többi hasonló volt, amit csak én láttam, az óvónők nem és akkor mi lehet még, amit én nem látok? De a fiam szeret ott lenni! És ez a lényeg, nem érdekes a többi. Ennél jobbat nem tudok neki nyújtani ovi téren, akármit is teszek, itt jól érzi magát, akkor nem aggódom Fejlesztést kap rendesen, emiatt sem aggódom. Biztos vannak a rossz ovis figyelem miatt olyan berögzülései, amik hátráltatni fogják, de ez benne van a pakliban. Nincs lehetőségünk közel NT szintre hozni egy AS gyereket, ha nem napi 24 órában van valaki mellette. (meg amúgy sem talán)

Jaj, gondoljatok ma ránk, 10:30-ra megyünk a kicsivel altatásos MRre!!! Az altatástól félek...

Kimni, nagyon szorítok, hogy ne legyen semmi probléma és eltérés sem az eredményen!!!Mit vársz ettől az MR-től? Ha látszik valami rajta más gyógymód (esetlegesen gyógyszer) lesz megfelelő mintha semmi sem lsz látható?

Kimni, ha hazaértetek, feltétlen jelentkezz be, hogy hogy van a kicsi!

Óvodai téritési díjból auti gyerekeink után mennyit kell fizetnünk?