Sziasztok,
nehéz napokon vagyunk túl, nagyon nehéz volt a kisfiammal, de ma tényleg szépen viselkedett, nagyon szeretem.
Kimni, nálunk azok voltak elájulva attól, hogy nem egész négy évesen megtanult olvasni, akik nem auti-specialisták leginkább, elsőre ez jött le legalábbis. Az anyukám is pedig, aki alsós pedagógus, teljesen extázisba jött a hír hallatán. Az auti-specialista óvó nénik, az a kettő, akivel találkoztam a napokban, szinte természetesnek vette, nem lepődtek meg túlzottan. A tükörírás nálunk még nem napirend, de szokott a kisfiam visszafele olvasni, én attól tartottam eddig, hogy a dislexia előszele, de örülök, hogy többen rácáfoltatok erre.
Kényszeres dolgok nálunk is vannak, most a körömrágás, a mindent elolvasás, és még most jött be a képbe a szó szerinti értés és hasonló nyelvtani furfangok, írtam már erre példákat, most újabb a mosdókagyló kagylóként való említésekor a méltatlankodás, de hogy a kagyló az egy állat, ill. hogy anyajegye neki nem lehet, csak a néniknek, szedjük le stb.
Tomger, megértelek teljesen, nálunk is volt kb. 3 éves kortól egy ilyen időszaka, hogy nem lehetett vele elindulni, csak ahova ő akart. Szó szerint lefeküdt akár a sárba is, másik kezemben a kutya a pórázon, fordulhattunk vissza. Aztán nyár elején megpróbáltam, menne-e, hogy szépen jön velem, előtte megdumáltuk, beígértem a jutalmat, épp egy kis gumicukor vagy valami hasonló, és menet közben is dícsértem, hogy szépen jön. Mostanában van kicsi hiszti megint, de szerintem vannak ilyen időszakok, remélhetőleg mulandóak.
Ma voltam bent az auti oviban, nagyon szimpi az óvó néni, a Delej utcában végzett speciális auti tanfolyamot, emellett gyógypedagógus is. A csoport viszont szegregált és vannak benne értelmileg sérült gyerekek is az autisták mellett. Használnak vizuális eszközöket, és 6 gyerekre jut 3 pedagógus. Abban maradtunk, hogy ha a kisfiam nem bírná az új, integráló ovit, ide mehetünk. Ráadásul a hölgy nem zárkózott el az egyéni, magán fejlesztéstől sem. Végre valami biztató, legalább tudom, hogy van hova fordulni, ha nem boldogulunk az új oviban, de bízom benne, hogy az is menni fog, és megsegítjük némi magán speciális fejlesztéssel, ha másként nem kapunk. Éppen hívtak a Korai Fejlesztőből is, ahova heti egyszer Ayres-re jártunk, és nagyon jól esett, hogy az ottani pedagógus is ígérte, beszél a speciálisan autistákkal foglalkozó kolléganőjével, hogy esetleg kaphatnánk ott is fejlesztést. Jövő héten, a pesti vizsgálatok után kell hívnom, mostmár megnyugodtam, hogy kaphatunk itt helyben is auti specifikus fejlesztést. Eddig ezt nem láttam biztosítottnak.
A kisfiam mostanában már kora délutánra elfárad, kel általában hétkor, és nem alszik délben kb. kétéves kora óta. Próbálnám, hogy kicsit pihenjen legalább, de nem akar, nagyon sajnálom ilyenkor.
A játszóterezéshez hozzászólva, nekünk is volt némi kellemetlenség, a kisfiam homokot szórt egy másik kisfiúra, szerintem így akart közeledni felé, de az sírni kezdett, mondtam, vigasztaljuk meg, és eléggé megszeppent a fiacskám, szegénykém közeledne, de nem tudja, hogyan. Próbálom neki magyarázni, nem tudtok hozzá valami jó képanyagot?
Mondjuk azt hajtogatja, hogy ő csak a lányokat szereti, és ennek fényében nem is meglepő, hogy a játszótéren a nagyobb lányok, kb. 8 évesek bokrok közti bunkerjeibe akar mindig betörni, és seprűjüket elvenni, táskájukat nézegetni stb.
Még egy korábbi témához hozzászólnék, mert pár napig nem írtam, de olvastam a fórumot, és volt szó róla, hát, én is kezdem úgy érezni, noha jelét konkrétan nem láttam még, hogy kezd feltűnni picit a kisfiam viselkedése a játszótéren, ha éppen a telire megyünk. Mindig kedvenc meserészleteiről, feladatlapjairól beszél, elég hangosan, és közben jókat nevet, hát,elég fura lehet kívülről nézve.
Remélem, mindenkinek jól telnek az ovis napok, és az anyukák tudnak picit többet pihenni. Sziasztok.