Sziasztok,
hát, ez a meleg már kezd kicsit sok lenni, remélhetőleg tényleg lesz valami lehűlés, mert ezt a benti 35 fokot nem lehet bírni. Szerintem a kisfiamat is megviseli, hisztisebb, és egy korábbi hozzászólásban olvastam itt vagy másik fórumon, hogy egy másik kisgyereknél is volt hasonló. A hőérzékelése lehet fokozott, már többször kérte korábban is, mikor nem volt ez a kánikula, hogy fordítsuk meg a párnát, hogy a hideget akarja.
Szanya, nem tudom, mi van velünk és a PECS-csel, P. Csillától nem kérdeztem meg a találkozáson, hogy szükségünk van-e rá. Vajon kitől tudhatnám meg?
A tréningre első alkalommal tudunk menni, de hogy mi lesz a továbbiakban, fogalmam sincs. Csak ottalvással tudjuk megoldani vagy autóval oda-vissza, de ha arra nem jár útiköltség térítés, nem tudom, sikerül-e felmenni. Ráadásul a gyereket is vinni kéne, nincs ki itthon vigyázzon rá, anyukám tanítónő, hogy kap-e évközi szabit, kétséges. Most is hogy megyünk az ADOS-ra, másnap a pszichológushoz, kell egy nap szállás. Találtam két azonos árút a közvetlen közelben. Valamelyiket le kell már foglalnom, mindjárt itt az időpont. Kicsit szorongok is, mi lesz a szakvélemény, talán írásban látni félek, ill. hogy én másképpen látom, és nagyobb a baj, mint hisszük. Az ember elfogult, persze én is látom, gond van, de ha kivesézik és leírják, azért fájóbb. Az egyetlen megoldás viszont ez, tisztában lenni pontosan a dolgokkal, hogy segíthessünk.
A városunkban a neten rákeresve találtam egy nőt, aki gyógypedagógus és logopédus egy személyben, és vezette egy darabig az autista csoportot az EGYMI sulijában. Van magánrendelése, arra gondoltam, felkeressük.
Előtte még jelenésünk van Budapesten egy logopédusnál, akit P.Csilla ajánlott, mindenkit elküldenek vajon? Nálunk halványan felmerült a diszfázia lehetősége is, bár P. Csilla szerint inkább az autizmus irányába mutat a dolog. Mindenesetre még ezért is fel kell mennünk egy nap, jó lenne összehozni egy napon valamelyik tréning-előadással.
Az egyik ovi, amit kinéztem, főállású gyógypedagógust alkalmaz, és ha jól vettem ki a bemutatkozó honlapon, összesen 6 kisgyerek vehető fel sni-sként, velük foglalkozik. Ez a nő egyébként fent van a neten mint az alapozó terápia egyik szakavatott művelője, jól hangzik. Hétfőn kell újra hívnom őket, a vezető óvónő akkor lesz bent.
A bizottság szintén hétfőn tudja adni az illetékest, és a mostani oviban is hétfő-kedd az ebédbefizetés napja. Nem tudom, hogy hozom össze, de ki fogok valamit járni a gyerek érdekében, az biztos. Egyéni balszerencse, hogy nyár közepén kaptunk diagnózist, mikor mindenhol szinte szünet van, így alig tudtunk hivatalos úton haladni.
Nálunk mostanában a legnagyobb gond a sírás, azt értem ezalatt, hogy reggel felébredés után nem sokkal valami máris nem úgy van, ahogy kéne, és keservesen sírni kezd. Most este altatáskor pl. azon tört ki a botrány, hogy azt találtam mondani, hogy az emberek és az állatok élőlények. Ezen olyan keservesen sírt, torkaszakadtából, hogy alig tudtam megvigasztalni, és már sokszor szinte félek, mit szabad mondanom és mit nem, hogy ki ne boruljon.
A kényszeres dolgai is aggasztanak, pl. nem mindegy, a munkafüzetei milyen sorrendben vannak egymáson, újabban nem akar megoldani madarakkal kapcsolatos feladatokat stb.
Sok ilyen dolog van, ami jön és megy, talán a dobálás, ami még makacsul tartja magát, és hát igencsak zavaró. Tegnap a negyedikről dobta ki a golyós dezodoromat, vastag üveg, de persze összetört. Isteni szerencse, hogy nem járt arra senki. Pedig csak egy másodpercre ült le az apja a kanapéra, és ennyi elég volt neki, hogy átrohanjon a másik szobába a nyitott átkötő ajtón, és puff. Utólag mondja, hogy nem szabad kidobni stb., dehát ez nem megoldás.
Az sem tetszik neki, ha felveszem a telefont, miközben pl. feladatozunk vagy játszunk, akkor dobálni kezd és kiabál. Néha felvetődik bennem, hogy mennyi olyan dolog van, ami esetleg nem is az autizmusból magyarázható, hanem más viselkedési probléma.
Jaj, a szó szerinti értés vagy valami más nyelvi félreértés, nem tudom, minek nevezzem, néha nagyon furán csapódik le. Egyszer kínáltam neki köretként bébirépát, erre kikérte magának, merthogy az bébiknek való. A haja hátul picit kacsafarkas, ha értitek, mire gondolok, ez pedig csak kacsáknak lehet. A pajkos cicák című feladatban pedig az a gondja, hogy nincs is a cicáknak pajkjuk. Hát, tényleg nagyon érdekes, hogy mennyire másként csapódnak le a dolgok sokszor náluk.
De még írjál ám 
Apukám azt kérdezte, miért nem megyünk a Bókayba? Mármint az ottani játszóra. Szanya, mintha neked lett volna a Bókay ellen valami kifogásod vagy az csak a nagy talira vonatkozott? Nekem mindegy, én ezer éve nem voltam ott, nem is tudtam, hogy ott van játszótér, apukám meg nem egy fiatal anyuka, hogy ilyenekben dönteni tudjon, csak felvetette 
