Kimni: remélem nem kaptok el semmi náthát, így az ovi előtt egy héttel.
Könyvtárközi: ismerem, egy évet elvégeztem könyvtár szakon másoddiploma tervként, csak jött a diagnózis, és nem folytattam. De azt hiszem, ha annyira ajánljátok, meg nem is olyan drága, lehet meg is veszem. Hátha más is elolvasná a családban.
Én most semmi pozitívumról nem tudok beszámolni. Mióta hazajöttünk nyaralásból, a gyerek teljesen szét van csúszva. Nem hajlandó a szobájában aludni, csak nagy veszekedések árán, éjjel két nap is felébredt, és addig üvöltött, amíg le nem hozta a férjem a nappaliba aludni. Sokat rikoltozik, nem eszik rendesen, a vitamint is kész tortúra beadni neki.
Nagyon-nagyon várom az ovit. Szoros napirenddel, közös ebéddel, és folyamatos elfoglaltsággal jár nekünk az ovi, és esti korai lefekvéssel. Már csak egy hét!

A halál az én fiamat csak annyiban érdekli, hogy mikor fog meghalni, mert akkor megtalálja az összes elveszett játékát. Sajnos nem voltam elég körültekintő, és az elveszett dolgokra azt mondtam, hogy azok a túloldalon vannak. (egy filmes jelenetet látott, egy szakadékkal, amin nem lehet átkelni. ott a túloldal.)
Aztán mikor kérdezte, hol a nagypapa, akkor is azt mondtam neki, hogy a túloldalon van. Mert meghalt. No innen már csak egy lépés volt, hogy ő is oda akar menni, mert ott vannak a cuccai.

Mondtam, hogy majd ha 100 éves lesz, talán. Engem is kérdezett, mikor halok meg. Soká, majd ha én is 100 éves leszek. Lehet ez csúsztatás, de most ennyi elég. Még a végén megkérne, hogy hozzam vissza a játékokat!